191092. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1,4-dihidro-piridin-származékok előállítására

5 191 092 6 f Azokat az (I) általános képletű vegyületeket, ahol R4 jelentése az R3 szubsztituensben hidrogénatom, nátrium- vagy kálium-cianáttal vagy -tiocianáttal, egy sav (így például ecetsav) jelenlétében állítjuk elő. Kívánt esetben az (IA) általános képletü vegyületeket savaddíciós só formájában alkalmazzuk, és ily módon biztosítjuk a szükséges savmennyiséget. (3) Számos (1) általános képletű vcgyületct oly mó­don állíthatunk elő, hogy az (1A) általános képletű vegyületeket acilezzük, vagy alkilezzük. A műveletet az E reakcíóvázlat mutatja be. E reakciókat ismert módon végezzük. Abban az esetben, ha egy halogenidet vagy savhalogenidet használunk reagensként, célszerű egy savmegkötő anyagot, így nátrium-karbonátot vagy dietil-amint használni. Számos esetben a reakciót keveréssel teljessé tehetjük. A keverést szobahőmérsékleten megfelelő szerves oldószerben, így például metilén­­kloridban végezzük. Némely esetben a reakcióele­­gyet forralni kell visszafolyató hűtő alkalmazásával, ily módon a reakciót megfelelő idő alatt teljessé tehetjük. (4) Azokat a (1) általános képletű vegyületeket, ahol R3 jelentése (g), (e) vagy (f) általános képletű csoport, az F reakcióvázlat szerint állíthatjuk elő. E műveletet általában visszafolyató hűtő alkalmazá­sával, szerves oldószerben, így például izopropanol­­ban végezzük; a forralást egészen hat óra hosszat folyta Uraljuk. (5) Azokat az (I) általános képletű vegyületeket, ahol egy (c) vagy (d) általános képletű csoport áll R3 helyében, a G reakcíóvázlat szerint állíthatjuk elő. A reakciót visszafolyató hűtő alkalmazásával egy megfelelő szerves oldószerben, például etanolban néhány óra hosszat lefuttatjuk. (6) Azokat az (1) általános képletű vegyületeket, ahol a képletben R10 jelentése NH2 (vagyis R3 jelen­tése —S02NH2 csoport), a H reakcióvázlat szerint állíthatjuk elő. A reakciót általában oly módon végez­zük, hogy a reakcióelegyet néhány óra hosszat vissza­folyató hűtő alkalmazásával megfelelő szerves oldó­szerben, így például dioxánban forraljuk. (7) Azokat az (1) általános képletü vegyületeket, ahol R3 jelentése —COCH2COCH3 csoport, a J reak­cióvázlat szerint állíthatjuk elő. A reakcióelegyet szobahőmérsékleten megfelelő szerves oldószerben, így például acctonitrilben rövid ideig forraljuk. (8) Azokat az (I) általános képletű vegyületeket, ahol R11 jelentése hidrogénatom, (azaz R3 jelentése —CHO csoport), a K reakcióvázlat szerint állíthatjuk elő. A reakciót oly módon végezzük, hogy az (IA) általános képletű piperazin-származékokat rövid ideig 98 %-os hangyasavban forraljuk. (9) A savaddíciós sókat ismert módon készítjük cl, így például a szabad bázist megfelelő oldószerben egy savnak megfelelő oldószerrel készült oldatával reagál­­tatjuk, majd a csapadék formájában képződött sót szű­réssel elkülönítjük, vagy az oldatot szárazra pároljuk. A találmány szerinti vcgyülctck csökkentik a kálcium-ionoknak a sejtekbe való beáramlását, ily módon csökkentik az izolált szívizomnak a kálcium­­ionok hozzáadására adott válaszát. A vizsgálatot oly módon végezzük, hogy patkányból származó spirálisan vágott aorta-szeleteket egyik végén rögzítve, a másik végén egy erős átvitelt mérő készülékhez illesztjük. A szövetmintákat fiziológiás sóoldatba merítjük (az oldat 45 mmól koncentrációjú kálium­iont tartalmaz, az oldat kálcium mentes). Ezt köve­tően kálcium-kloridot adunk a fürdőhöz pipetta segít­ségével, ily módon a kálcium-ion végső koncentráció­ját 2 mmól értékre állítjuk be. A koncentráció-változás okozta feszültség növekedést regisztráljuk a szövet­mintán. A fürdőt leszívatjuk majd friss sóoldattal helyettesítjük; 45 perc eltelte után a vizsgálatot meg­ismételjük a találmány szerinti vegyületet tartalmazó sóoldattal. Regisztráljuk a kísérleti vegyületeknek azt a koncentrációját, amely ahhoz szükséges, hogy a szövetmintában a fcszültségváltozás 50%-kal csökkenjen. , A találmány szerinti vegyületek jelentős vér­nyomáscsökkentő hatását a vegyületek orális beadása után értékeljük; mérjük a spontán magas vérnyomást mutató patkányok vérnyomás csökkenését vagy a vese eredetű magas vérnyomást mutató kutyák vér­nyomásának csökkenését. A szívbántalmak, és a magas vérnyomás profilakti­­kus és kurativ kezelésére orálisan beadható napi dózis értéke átlagos, 70 kg-os felnőtt beteget figyelembe véve 2-100 mg. Így egy átlagos, felnőtt betegnek beadott tabletták vagy kapszulák általában 1—20 mg, célszerűen 1 10 mg hatóanyagot tartalmaznak, gyó­gyászatiig megfelelő hordozóanyag és vivőanyag kíséretében. A intravénásán beadott egyszeri dózis értéke 1—10 mg között változhat. Az orvos feladata, hogy megállapítsa a ténylegesen beadandó dózisérté­ket, ami függ a beteg tömegétől, korától, a beteg reakciójától. A fent megadott dózis értékek út­mutatásul szolgálnak, egyes esetekben a fentieknél nagyobb vagy alacsonyabb dózisértékek is használ­hatók. A humán gyógyászat céljára az (I) általános kép­letű vegyületeket használhatjuk önmagukban, vagy megfelelő gyógyászatiig alkalmas hordozó és vivő­anyagokkal együtt. A hordozóanyagok megválasz­tásánál figyelemmel kell lenni a beadás módjára, és az általános gyógyszerészeti gyakorlat tapasztalataira. Orális készítmények esetében a tabletta készítés­hez használható keményítő vagy laktóz, kapszulák­ban a hatóanyagot önmagában vagy valamely segéd­anyaggal együtt adjuk. Az elixir vagy szuszpenzió készítéséhez ízjavító- és színező anyagokat adhatunk. A párénterális készítményeknél az injekciót adhatjuk intravénásán, intramuszkulárisan vagy szubkután. Parenterális célra célszerűen steril vizes oldatot hasz­nálunk, amely egyéb anyagot is tartalmazhat, így például sót vagy glükózt, amivel az oldatot izolónissá lehetjük. A találmány tárgyához irtózik az (I) általános képletű vegyületeket vagy e vegyületek savaddíciós sóit tartalmazó készítmények előállítása is. A találmány szerinti készítmények alkalmasak a szívbántalmak megelőzésére, így például a káros isémiás hatások megelőzésére. Ezenkívül a találmány szerinti (I) általános kép-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom