191088. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szteroidok dehidrogénezésére
1 191 088 2 A találmány tárgya új eljárás szteroidok dehidrogénezésére. Az eljárás során szelén szerves származékait használjuk oxidálószer jelenlétében. Oxidálószerként adott esetben helyettesített aromás jódvegyületek oxidált származékait használjuk. A szelén szerves származékaiként előnyösen difenildiszelenidet, benzol-szelénessavanliidridet, vagy szelénium-dioxidot (Se02) használunk. Ismeretes, hogy a szelén szerves származékai felhasználhatók dehidrogénező szerként. így például Barton, D. H. R. és munkatársai által a J. Chem. Soc. Perkin, 2209 (1980) szakirodalmi helyen ismertetett eljárás szerint a 3-helyzetben oxocsoportot hordozó szteroidok az 1- és a 4-helyzetben dehidrogénezhetők benzol-szelénessavanhidriddel. Ennek az eljárásnak azonban két fő hátránya van: a) drága a bcnzol-szclénessavanhidrid, és b) a végrehajtás során a benzol-szelénessavanhidrid redukálódásának eredményeképpen szelénsav, vagy más szelénszármazékok képződnek, és ezek azután különböző mellékreakciókat okoznak. E két hátrányra tekintettel az emlitett eljárást nagyüzemi méretekben nehéz alkalmazni. A J. Org. Chem. 27, 3401—4 (1962) cikk olyan eljárást ismertet, amelyben a dehidrogénczésl szlöchiometrikus mennyiségű szelénnel végzik, hidrogénmegkötő szerrel vagy anélkül, 220 °C és 290 °C közötti hőmérsékleten. A későbbiekben ismertetendő találmány szerinti eljárásban szerves szelén-származékokat hasznosítunk, katalitikus mennyiségben oxidálószer, mégpedig adott esetben szubsztituált, oxidált aromás jódvegyület jelenlétében, különböző szteroidok dehidrogénezésére, és az eljárást toluolban, benzolban vagy klórbenzolban, reflux alatt hajtjuk végre. Látható, hogy a két módszer teljesen eltérő egymástól. Az egyik eljárásban sztöchiomclrikus mennyiségű szelént használnak 220 °C és 290 °C közötti hőmérsékleten, a másik esetben szerves szelén-származékot használunk katalitikus mennyiségben, 80 °C és 130 C közötti hőmérsékleten. Emellett az első esetben a Ihidrogén-mcgkötőszer jelenléte fakultatív, míg a jelén esetben az oxidálószer jelenléte kötelező, és — ahogy a leírásban későbbiekben ismertetjük—a szerves szelénszármazék—miután a dehidrogénezésben közreműködött — azonnal űjraoxidálódik, ezzel megszűnik a mellékreakciók fellépésének veszélye, például a szelénsav képződése, vagy más szelénszármazékok keletkezése a felhasznált szelén redukciójával. Az 1 777 636. sz. NSZK-beli szabadalmi leírásban az ösztron vagy ösztradiol dehidrogénezését ismertetik 3-hidroxi-ösztra-l,3,5(10),9(ll)-tetraénen vagy 3-hidroxi-ösztra-l,3,5(10),8-tetraénen át 2,3,5,6- tetraklór-l,4-benzokinon felhasználásával. Az utóbbi reagenst a sztöchiometrikusnál lényegesen nagyobb mennyiségben keli felhasználni. Látható tehát, hogy a módszer nem katalitikus mennyiségű szerves szelénszármazék felhasználásával, oxidálószer jelenlétében végzett dehidrogénezésre vonatkozik. A Z. Naturforsch. B. 1969. 24. (1) 16—23 szakirodalmi helyen a koleszterin szlöchiomctrikus mennyi2 ségű szelénnel végzett dehidrogénezését ismertetik. Az eljárást 2 óra hosszat 280 °C-on, majd 3 óra hosszat 350 °C-on végzik. A kapott elegy különböző dehidrogénezett termékek összetett elegye. Látható tehát, hogy ez a módszer sem a találmányunk szerinti, 80—130°C-on, katalitikus mennyiségű szerves szelénszármazék felhasználásával, oxidálószer jelenlétében végzett módszer. A 4 220 588. sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban szteroid aldehidek és ketonok, vagy törpének bcnzol-szclénessavanhidrid vagy hclyet- Icsítcll analógjai segítségével végzett dehidrogénezését ismertetik, melynek során a, |3-telítetlen aldehideket, és ketonokat nyernek. Az itt ismertetett eljárásban alkalmazott aldehidek és ketonok eltérnek a találmányunk szerinti eljárásban dehidrogénezett szteroidoktól, amelyeknél a szteroid A gyűrűjén megy végbe a dehidrogénezés. Ezen felül utalunk a benzol-szelénessavanhidrid használatának korábban már említett hátrányaira. Felismertük, hogy alkalmazhatók nagyüzemi méretekben a szelén szerves származékai dehidrogénezőszerként, ha ezeket a szelénvegyületeket katalitikus mennyiségben használjuk olyan oxidálószcrrcl együtt, amely képes oxidálni a dehidrogénezést követően az alkalmazott szerves szélénszármazék redukált formáját. A találmány szerinti eljárás gazdaságosan valósítható meg nagyüzemi méretekben, minthogy a szerves szclénszármazékokat csak katalitikus mennyiségben használjuk. A dehidrogénezést követően tehát az erre a célra használt szerves szelénszármazékokat azonnal oxidáljuk, így tehát nincs lehetőség másodlagos vagy mellékreakciókra az alkalmazott szelénszármazék redukálódása útján képződő szelénsav vagy más származék jelenléte következtében. A találmány szerinti eljárásban szerves szelénszármazékként különösen előnyösen alkalmazhatjuk a difenil-diszelenidet. Ilyenkor a következő folyamatok mennek végbe: difcnil-diszelenid + oxidálószer ----v benzol-szelénessavanhidrid --------------------> difenil-diszelenid. dehidrogénezés így tehát a találmány szerinti eljárás végrehajtása során in situ benzol-szelénessavanhidrid képződik. Gazdaságossági szempontból nagyon előnyös a difenil-diszelenid alkalmazása, azonban a szelén más oxidált származékai, különösen maga a benzol-ázeléncssavanhidrid is használható. A találmány szerinti eljárásban rendkívül előnyös oxidálószerként alkalmazni a jód-oxi-benzolt, a metajód-oxi-benzoesavat, a (III) vagy a (IV) képletű vegyületct, de elsősorban a meta-jód-oxi-benzoesavat. Az utóbbit azért különösen előnyös oxidálószerként alkalmazni, mert vissza lehet nyerni a reakcióban el nem használódott meta-jód-oxi-benzoesavat és difenil-diszelenidet kromatografálás nélkül, amint ez a későbbiekben ismertetésre kerülő kísérleti részből kitűnik. A találmány szerinti eljárással elsősorban az (I) általános képletű szteroidszármazékok dehidrogénezhe tők. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
