191086. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1-[3-(6-fluor-1,2-benzoizoxazol-3-il)-propil]-4-gidroxi-4-fenil-piperidinek előállítására

7 191 086 8 2. Táblázat (folytatás) Vegyület Pszichózis­ellenes hatás, (ED so mg/kg) l-[3-(6-Fluor-1,2-bcnz.izoxazol-3-il)­­propil]-4-hidroxi-4-(4-trifluor-mctil­­fenil)-piperidin 3,1 l-[3-(6-Fluor-l,2-benzizoxazol-3-il)­­propil]-4-(3-klór-feoil)-4-hidroxi­­piperidin-hidrogénklorid • 0,8 l-[3-(6-Fluor-l,2-benzizoxazol-3-il)­­propil ]-4-(4-fluor-fen i!)-4-hidroxi­­piperidin 0,8 1-[3-(6-Flu or-1,2-ben zizox azol-3-il)­propil]-4-hidroxi-4-(3-trifluor-metií­fenil)-piperidin­hidroklorid 0,25 l-[3-(6-Fluor-l,2-benzizoxazol-3-il)­propil]-4-hidroxí-4-(2-metil-fenil)­piperidin-hidrogénklorid 8,3 haloperidol (referens, vonatkoztatási anyag) 0,11 sulpirid (referens, vonatkoztatási anyag) 4,5 A pszichózisellenes hatást úgy érhetjük el, hogy a találmány szerinti, l-[3-(6-fluor-l,2-benzizoxazol- 3-il)-propil]-4-hidroxi-4-fcnil-piperidinckct a kezelésre szoruló egyénnek 0,01—50 mg/kg-lcstsúly napi adag­ban orálisan, parenterálisan vagy intravénásán adagol­juk. Különösen hatásos adag a 25 mg/kg-testsúly naponta. Nyilvánvaló azonban, hogy minden egyes beteg esetében specifikus dózistartományt kell beállí­tani az egyéni igénynek, és azon személy megítélé­sének megfelelően, aki az említett vegyületeket adagolja, vagy ezt az adagolást ellenőrzi, önként értetődik továbbá, hogy a fentebb említett dózisok csak példaként szolgálnak, és semmiképpen sem korlátozzák a találmány körét vagy gyakorlatát. A találmány szerinti vegyületek hatásos mennyi­ségeit bármilyen adagolási módszerrel adhatjuk a kezelésre szoruló egyénnek, így például szájon át kapszulában vagy tablettában, parenterálisan steril oldatok vagy szuszpenziók formájában, és bizonyos esetekben intravénásán, steril oldatok formájában. A szabad bázis formájában jelenlévő végtermékek önmagukban is hatásosak ugyan, azonban formuláz­­hatók (kiszerelhetők) és adagolhatok gyógyászati szempontból elfogadható savaddíciós sóik alakjában is, a nagyobb stabilitás, jobb kristályosodás, nagyobb oldékonyság, stb. céljából. Gyógyászati szempontból elfogadható, előnyös sók az ásványi savakkal képzett sók, így például a sósav, kénsav, salétromsav és hasonló savak sói; továbbá az egybázisú karbonsavak sói, így például az ecetsav, propionsav és ezekhez hasonló savak sói; a kétbázísú karbonsavakkal képzett sók, így például a maleinsav, fumársav, és ezekhez hasonló savak sói; a hárombázisú karbonsavakkal képzett sók, így pél­dául a karboxi-borostyánkősav, citromsav, és ezekhez hasonló savak sói. A találmány szerinti, hatásos vegyületek orális úton (szájon át) adagolhatok közömbös hígítószerben vagy étkezési szempontból elfogadható vivőanyagban. Az orális adagolás céljára a hatóanyagok elhelyez­hetők zselatin-kapszulákban vagy tablettákká préscl­­hctfík. Orális, terápiás adagolás céljára az említett vegyületek társíthatok vivőanyagokkal, és tabletták, kapszulák, elixírek, szuszpenziók, szirupok, ostyák, rágógumik és ezekhez hasonló készítmények alakjá­ban forinulázhatók. E készítményeknek legalább 0,5% hatóanyagot kell tartalmazniuk, ez azonban az adott gyógyszerforma szerint váltakozhat, és előnyös módon az adagolási cgységformának körül­belül 4-75 súlyszázalékát teheti ki. Egy ilyen készít­ményben jelenlévő hatóanyag mennyisége annyi, hogy alkalmas dózist képezzen. A találmány szerinti előnyös kompozíciókat és készítményeket úgy készí­tünk, hogy az orális adagolási cgységrorma 1,0- 300 mg hatóanyagot tartalmazzon. A tabletták, pilulák, kapszulák, és ezekhez hasonló gyógyszerformák a következő alkatrészeket is tartal­mazhatják: kötőanyagot, amilyen például a mikro­kristályos cellulóz, tragakantmézga vagy zselatin; töltőanyagot, amilyen például a keményítő vagy laktóz; tabletta-dezintegriiló (a tabletta szétesését elősegítő) anyagot, amilyen például az alginsav, Primogel, gabonakeményítő, és ezekhez hasonló anyagok; kenőanyagot, amilyen például a magnézium­­sztearát vagy Sterotes; csúsztatószert, amilyen például a kolloid szilícium-dioxid; édesítőszert, amilyen pél­dául a nádcukor, szacharin; továbbá ízesítőszert, amilyen például a mentaolaj, szalicilsav-metilészter vagy narancs-aroma. Ha az adagolási egységforma kapszula, akkor ez a fentebb említett anyagokon kívül cseppfolyós vivőanyagot, így például zsírszerű olajat is tartalmazhat. Más adagolási egységformák további más anyagokat tartalmazhatnak, amelyek módosít­ják az adagolási egység fizikai formáját, ilyenek pél­dául a bevonatok. így például a tabletták és pilulák bevonhatók cukorral, sellakkal vagy más, olyan védő­bevonattal, amelyek csak a bélben oldódnak fel. Egy szirup a hatóanyagokon kívül tartalmazhat édesítő­szerként nádcukrot és bizonyos konzerválószercket, festékeket, továbbá színező és ízesítő anyagokat. A különböző készítmények (gyógyszerformák) kiala­kításához használt anyagoknak gyógyszerészeti szem­pontból tisztáknak, és az alkalmazott mennyiségek­ben toxieitás-menteseknek kell lenniük. Parenterális, terápiás adagolás céljára a találmány szerinti hatóanyagokat oldatokba vagy szuszpeu­­ziókba foglaljuk. E készítményeknek legalább 0,1% fentebb említett hatóanyagot kell tartalmazniuk, ez azonban váltakozhat körülbelül 0,5—50 súlyszáza­lék határok között. E készítményekben a hatóanyag mennyisége annyi, hogy a megfelelő dózis jelen legyen. A találmány szerinti, előnyös kompzíclókat, és készít­ményeket ügy állítjuk elő,-hogy a parenterális adago­lási egység 0,5—100 mg hatóanyagot tartalmazzon. Az oldatok vagy szuszpenziók tartalmazhatják továbbá a következő alkatrészeket is: steril hígító­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom