190994. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1-(2,4-diklór-fenoxi)-3-(3,4-dimetoxi-béta-fenetil-amino)-2-propanol előállítására

1 190 994 2 f) 2,4-diklór-fenol és l-(3,4-dimetoxi-ß-fenetil­­azetidin-3-oI reagáltatása útján. Az eljárást célszerűen víz és oxigén kizárása mel­lett, bázikus vagy savas katalizátor, így nátrium­vagy kálium-hidroxid, trietilamin vagy trifluor­­ecetsav jelenlétében valósítjuk meg. Adott esetben a reagáltatást emelt hőfokon, előnyösen 120-250 'C-on oldószeres közegben végezzük. Al­kalmas oldószerek például alkoholok, így benzilal­­kohol, vagy klórozott szénhidrogének, így klór­benzol. g) Védőcsoport lehasítása az (I) képletű vegyület oldalláncán lévő alkoholos hidroxilcsoportról. Alkalmas védőcsoportok például acetálcsopor­­tok, így a tetrahidropiranilcsoport. A védőcsopor­tot előnyösen melegítés közben vizes vagy alkoho­los alkálifém-hidroxid-oldattal vagy - főleg az ace­­tálok esetében - savval, előnyösen sósavval hasít­juk le. Az a)-g) pontok alatt ismertetett eljárások kiin­dulási anyagai ismertek, illetve az irodalomból is­mert eljárások segítségével előállíthatók. Az (I) képletű vegyületnek a —CH(OH) csoporton aszimmetrikus szénatomja van, ezért mind race­­mát, mind optikailag aktív anyag formájában for­dulhat elő. Az optikai anfipódokat önmagában ismert módon állíthatjuk elő, vagy optikailag aktív kiindulási anyagok alkalmazásával, vagy a szoká­sos segédsavakkal végzett rezolválás útján. A re­­zolváláshoz például a borkősav, a dibenzoil-borkő­­sav, a mandulasav, a 3-bróm-kámfor-8-szulfonsav vagy a kámfor- 10-szulfonsav ( + )- vagy (-)-for­­máját használhatjuk fel. Az (I) képletű vegyületből önmagában ismert módon gyógyászatilag elfogadható savaddíciós só­kat készíthetünk. Alkalmas savak például a sósav, brómhidrogénsav, kénsav, foszforsav, ecetsav, oxálsav, metánszulfonsav, tejsav, borkősav, alma­sav vagy maleinsav. Az (I) általános képletű vegyü­letből továbbá észtereket készíthetünk, például acilhalogenidekkel vagy acilanhidridekkel, például acetilkloriddal, ecetsavanhidriddel vagy butiril­­kloriddal végzett reagáltatás útján. Az (I) képletű vegyület állatkísérletekben megle­pő módon a propranolol (Obsidan), talinolol (Cor­danum), praktolol és Cl 775 néven ismert ß-recep­­tor-blokkolók hatását felülmúlja. A vegyület'pél­­dául ß-receptor-blokkolok esetén eddig nem ismert kombinációban két antianginás hatásmechaniz­must egyesít :- a szív ßrreceptorainak blokkolása révén a szív oxigénfogyasztását csökkenti,- az adrenergén ß2-receptorok stimulációja ré­vén a véredényeket tágítja, így a perifériás ér-ellen­állást csökkenti és a szivet tehermentesíti. Patkányokon modellált szívinfarktus esetén [3, 6, illetve 12 mg/kg (I) képletű vegyület adagolása • 28 napon át, utána az A. coronaria sinistra ligatu­ra; értékelési szempontok: CPK, GÖT, EKG- váítozások, relatív infarktsúly] az (I) képletű vegyü­let kivédő hatása mintegy duplája volt a propano­­lojénak. Az (I) képletű vegyület ßj-receptor-blok­­koló hatása fajtól függő (izoproterenol-antagoniz­­mus, Porpranolol= 100): (0 talinolol Patkány szívfrekvencia (egész állat) 240 60 kontrakcióra való képesség (izo­lált előkamra) 24 21 lipolizis (epiditymal-zsír) 220 96 Tengeri malac kontrakcióra való képesség (izo­lált előkamra) 76 80 Házinyúl bél-perisztaltika 100 35 A szívfrekvenciát és a kontrakcióra való képessé­get élő állatokon mérve macska és kutya esetén az (I) képletű vegyület csak fele olyan hatásos volt, mint a propranolol. Míg a propranolol a macskán és kutyán izoproteranollal előidézett vérnyomás­­csökkentést a véredények ß2-receptorok blokkolása révén kompenzálja, az (I) képletű vegyület a ß­­adrenerg stimuláció révén az izoproterenol hatását fokozza. A vegyület ß2-adrenerg hatásán alapuló vazodilatáció az ismert ß-receptor-blokkolokkal összehasonlitva szokatlanul erős vérnyomáscsök­kentő hatást okoz (spontán hipertenzív patkányo­kon mérve 10-szer erősebb, mint a propranololé). A gyógyászat szempontjából ig'en jelentős a légutak izomzatának adrenerg ß2-receptoraira kifejtett sti­muláló hatás is. Ezt a hatást a kipreparált hörgőiz­mon ugyanúgy tudtuk kimutatni, mint élő állato­kon. Az (I) képletű vegyület altatott, kutyán 0,1 mg/kg dózisban a légzésidő-volument az izoprote­­renolhoz hasonlóan fokozza, mig a propranolol - a bronchokonsztriktorikus hatása miatt - a légzés­idő-volument csökkenti. A nem altatott tengerima­lacon az (I) képletű vegyület 0,76 mg/kg dózisban az asztmát kiváltó hisztaminnal szembeni toleran­cia-időt megkétszerezte (izoproterenol : ED50 = 0,04 mg/kg), míg 9,1 mg/kg propranolol - bronchokonsztriktorikus hatásának kifejezésekép­pen - ezt az időt a felére csökkenti. Ezért a légutak obsztrukciós megbetegedéseiben szenvedő betegek esetén a nem-szelektív ß-receptor-blokkolok alkal­mazása kontraindikált. Mint ahogy klinikai ta­pasztalatok mutatják, az említett betegeken még az úgynevezett kardio-szelektív ß-receptor-blokkó­lók, így praktolol, talinolol és Cl 775 alkalmazása is kockázatos, mert megfelelő dózisban, illetve le­gyengült szervezet esetén diszpnoét, illetve asztmás rohamot válthatnak ki. Tekintettel arra, hogy az (I) képletű vegyületnek ß2-adrenerg hatása van, elő­nyösen alkalmazható a légutak ellenállása fokozá­sának, illetve asztmaroham kiváltásának veszélye nélkül. Az (I) képletű vegyület emellet erős; és gyógyá­szatilag jelentős antiaritmiás hatást is mutat, amely a propranolol, talinolol, praktolol és a tachmalin néven ismert antiaritmikum hatását felülmúlja [ED50, az elektromos remegés-küszöb (Flimmern) fokozása tengeri malacon: (I) képletű vegyület: 0,22 mg/kg. propranolol = 1,4 mg/kg, talino­lol = 0,31 mg/kg, tachmalin = 0,71 mg/kg]. Az új vegyületnek a központi idegrendszerre kifejtett ha­tása szintér jelentős; a tengerimalacon nikotinnal kiváltott tremor kivédésében az (I) képletű vegyület 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 56 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom