190992. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-(hidroxil-fenil)-indol-származékok előállítására

1 190 992 2 vagy alkálifém-amiddal (különösen nátriummal vagy nátriumvegyülettel) 0 és 150 °C közötti hő­mérsékleten reagáltatjuk és azután adjuk hozzá az aceliző szert. Az I általános képletü vegyületekből a 2-5 szén­atomos alkanoilcsoportok szolvolitikusan ismét le­­hasíthatók, ezáltal a megfelelő I általános képletű szabad hidroxi-indol-származékokat kapjuk. Ezt a szolvolitikus lehasítást például híg savakkal vagy bázisos anyagok (kálium-karbonát, nátirum­­karbonát, vizes alkáliás oldatok, alkoholos alkáliás oldatok, ammónia) segítségével, 10 és 150 °C kö­zötti, különösen 20 és 100 °C közötti hőmérsékleten végzett elszappanosítással hajtjuk végre. , Erre a célra oldószerként, illetve szuszpendáló szerként jönnek számításba: víz, rövidszénláncú alifás alkoholok, ciklusos éterek, így a dioxán vagy a tetrahidrofurán, alifás éterek, a dimetil-forma­­mid, stb., valamint ezek egymással alkotott keveré­kei. Azok az I általános képletü vegyületek, amelyek képletében az R,, R2, és Rs szubsztituensek közül egy vagy több 1-6 szénatomos alkoxicsoportot je­lent, a találmány szerinti I általános képletű vegyü­letek kiindulási anyagai; ezek pl. az a) vagy b) eljárással állíthatók elő. Az olyan I általános képle­tű vegyületek, amelyekben az R,, R2 és R5 szubszti­tuensek közül egy vagy több alkoxicsoportot kép­visel, éterhasítással a megfelelő hidroxí-származék­­ká alakíthatók át (c) eljárás). Ezt az éterhasítást például oldószer nélkül, vagy valamely inert oldó­szerben, bór-tribromiddal, bór-trifluoriddal, alu­­mínium-kloriddal, szilícium-tetrakloriddal, alumí­­nium-tribromiddal, nátrium-metiltioláttal, (CH3)3SiCl + NaJ-vel -70 és 200 °C közötti hő­mérsékleten hajtjuk végre. Az említett éterhasításra oldószerként például a következők jönnek számításba: alifás halogénezett szénhidrogének, így például a metilén-klorid, aro­más szénhidrogének, így a benzol, toluol, xilol, halogénezett aromás hidrogének, így a klór-benzol, diklór-benzolok, továbbá a dimetil-formamid és az acetonitril. Ezt az éterhasítást koncentrált hidrogén-jodid, piridin-hidroklorid, hidrogén-bromid, metil­­magnézium-jodid segítségével is végezhetjük, oldó­szerrel vagy oldószzer nélkül, 20 °C és 250 °C kö­zötti hőmérsékleten. Az utóbb említett hasításnál oldószerként például alifás, 1-6 szénatomos alkil­­csoporttal rendelkező éterek jönnek számításba. Az így kapott hidroxi-indolokat célszerűen a megfelelő acilszármazékok, például acetil-szárma­­zékon keresztül különítjük el. Erre a célra az éter­hasításnál kapott reakciókeveréket egy, az indol­­származékot oldó szerves anyaggal (például etil­­acetáttal, kloroformmal) extraháljuk és az említett extrahálószer eltávolítása után kapott maradékot valamely rövidszénlláncú alifás savanhidriddel (például acetanhidriddel), inert oldószerben, bázi­sos anyag jelenlétében, 20 °C és 200 °C közötti hő­mérsékleten kezeljük. Ezt az acilezést az előzőek­ben már megadott módon hajtjuk végre. Megjegyzések az a) eljáráshoz: Az eljárást oldószerrel vagy anélkül, 20 és 250 °C közötti, különösen 50 és 200 °C közötti hőmérsék­leten hajtjuk végre. Oldószerként például a követ­kezők jönnek számításba: halogénezett aromás szénhidrogének (klór-benzol, diklór-benzolok), 7-11 szénatomos cikloparaffinek (például cikloal­­kánban dûs ásványolaj, illetve az ásványolaj-desz­­illálás meghatározott frakciói, 100 °C feletti for­rásponttal, így például nafta), adott esetben alkil­­csoporttal szubsztituált aromás szénhidrogének, gy például a benzol, toluol, xilolok, metil-naftalin, alifás alkoholok - így az etanol, propanol, terc­­butanol -, rövidszénláncú alkánsavak (ecetsav, propionsav), az acetonitril, etilén-glikol, nitro­­benzol, ciklusos éterek (dioxán), dimetoloxi-etán, víz, illetve vizes közeg. Gyakran célszerű az eljárást savas közegben (pH érték 3-4), illetve savas kondenzálószer jelenlété­ben végezni (különösen akkor, amennyiben Y = H). Ilyen kondenzálószerek például a következők: erős szerves vagy szervetlen savak vagy ezek keverékei, így hidrogén-halogenidek (hidrogén-klorid, alko­holos hidrogén-klorid, hidrogén-bromid), kénsav (így alkoholos kénsav), foszforsav, szerves szulfon­­savak (különösen aromás szulfonsavak, így a ben­­zolszulfonsav vagy p-toluolszulfonsav), polifosz­­forsav, triklór-ecetsav, jégecet, vagy ecetsavból és valamely ásványi savból képezett elegyek (például jégecet/kénsav, jégecet/hidrogén-halogenid, külö­nösen jégecet/hidrogén-klorid). Kondenzálószer­ként továbbá a következők jönnek számításba: rink-klorid, réz(I)-klorid, ón(II)-klorid, nikkel(II)­­klorid, kobalt-klorid, platina-klorid, réz(I)-bromid vagy az alkalmazott aromás amin hidrokloridja. Azok a III általános képletű kiindulási anyagok, amelyek képletében Y jelentése halogénatom, pél­dául W. Bradley, G. Schwarzenbach módszerével (J. Chem. Soc. (London) 1928 2904-2912. o.] ana­lóg módon állíthatók elő a megfelelő (az R4-R7 , csoportokat tartalmazó) co-diazo-acetofenonokból és halogén-hidrogénekből. Az w-diazö-acetofeno­­nok a megfelelő benzoil-kloridokból és diazo­­metánból szokásos módon állíthatók elő. Az így kapott fenacil-halogenidekből azok a III általános képletű kiindulási anyagok, amelyek képletében Y jelentése hidroxilcsoport, például vizes bárium­­karbonát-oldattal 100°C-on végzett kezeléssel ál­líthatók elő. [lásd O. Fischer, M. Busch, Berichte der deutschen Chemischen Gesellschaft 24 (1981), 2679-2683. o.]. Megjegyzések a b) eljáráshoz: Az eljárást oldószerrel vagy anélkül, 150 és 250 °C közötti hőmérsékleten hajtjuk végre. Oldó­szerként például a következők jönnek számításba: triklór-benzol, trietilén-glikol, dietilén-glikol-dietil­­éter. A kiindulási anyagokat például a következőkép­pen kaphatjuk: Valamely VII általános képletű vegyületbe for­maldehiddel savas közegben végzett kezeléssel - halogénatomhoz képest orto-helyzetben - egy hid­­roXi-metil-csoportot viszünk be (VIII általános képletű vegyület). Ezt a hidroxi-metilcsoportot a megfelelő aldehidcsoporttá oxidáljuk és az így ka­pott aldehidet egy aminnal (R3NH2) reagáltatva a megfelelő iminné, illetve IX általános képletű alkil­­aminné alakítunk át. Ezt a IX általános képletű 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom