190991. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új 1-(2-tienil)-pirimido[1,6-a] indol-származékok és az ezeket a vegyületeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

190 991 2 dioxid-katalizátor jelenlétében, nagyobb hőmér­sékleten valósítjuk meg, míg difenil-szelénium-bisz­­(trifluor-acetát) alkalmazása esetén a dehidrogéne­­zést szobahőmérsékleten végezzük. Az eljárást valamilyen inert oldószerben valósít­juk meg, ez adott esetben egy magas forráspontú oldószer lehet. Ilyenek az egyes éterek, mint például a difenil-éter. Szükséges esetben nyomás alatt, zárt edényben és/vagy valamilyen inert gázatmoszférá­ban, például nitrogén alatt végezzük a reakciót. A dehidrogénezés után a szabad savakat úgy állítjuk elő, hogy a kapott etoxi-karbonil-metilcso­­portot hidrolizáljuk, így például valamilyen katali­zátor jelenlétében végzett hidrolízissel alakítjuk át az észtercsoportot szabad karboxilcsoporttá. Kata­lizátorként előnyösen a bázisok, így az alkálifém­­hidroxidok, mint például a nátrium-hidroxid vagy a kálium-hidroxid jönnek tekintetbe. A találmány szerinti gyógyszerkészítmények, melyek a találmány szerinti (IA) általános képletű vegyületeket tartalmazzák, főleg melegvérűeknél enterális, így orális vagy rekterális, továbbá paren­­terális, valamint topikális alkalmazásra szolgálnak. A készítmények a hatóanyagot egymagában vagy valamilyen gyógyszerészetileg alkalmas hordozó­­anyaggal együtt tartalmazzák. A hatóanyag napi dózisa függ a melegvérű fajtájától, az életkortól, az egyéni állapottól, valamint az alkalmazás módjá­tól. Rendes körülmények között egy 75 kg testsú­lyú melegvérű számára a javasolt napi adag orális alkalmazás esetén mintegy 30-300 mg, amit elő­nyösen több azonos részadagra szétosztva adunk be. Az új gyógyszerkészítmények körülbelül 10-80%, előnyösen körülbelül 20 60% hatóanya­got tartalmaznak. A találmány szerinti gyógyszer­­készítményeket enterálisan vagy parenterálisan le­het alkalmazni és azok például adagolási egységek, így drazsék, tabletták, kapszulák, szuppozitóriu­­mok, továbbá ampullák alakjában készíthetők. Ezeket a készítményeket önmagukban véve ismert módon, a szokásos keverési, granuláló, drazsírozó, oldó vagy liofilizáló eljárásokkal állítjuk elő. így például az orális alkalmazási módra szolgáló gyógyszerkészítményeket úgy lehet előállítani, hogy a hatóanyagot szilárd hordozóanyagokkal kombináljuk, az így kapott keveréket adott esetben granuláljuk, majd a keverékből, illetve a granulá­tumból - a kívánt vagy szükséges esetben az alkal­mas segédanyagok hozzátétele után - tablettákat vagy drazsémagokat készítünk. Alkalmas hordozóanyagok különösképpen a töl­tőanyagok, így bizonyos cukorféleségek, például a laktóz, a szacharóz, a mannit vagy a szorbit, cellu­lózszármazékok és/vagy kalcium-foszfátok, példá­ul a trikalcium-foszfát vagy a kalcium-hidrogén­­foszfát, továbbá a kötőanyagok, így például a ku­korica-, búza-, rizs- vagy burgonyakeményítőből készült keményítőcsiriz, a zselatin, a tragant, a me­­tilcellulóz, és/vagy a polivinilpirrolidon, és/vagy kívánt esetben a szétesést elősegítő szerek, mint például a fent említett keményítőféleségek, továbbá a karboximetil-keményítők, a térhálósított polivi­nilpirrolidon, az agar, az alginsav vagy annak vala­milyen sója, mint például a nátrium-alginát. A se­gédanyagok elsősorban csúsztató- és kenőszerek, mint például kovasav, talkum, sztearinsav vagy annak valamilyen sója, mint például magnézíum­­vagy kalcium-sztearát, és/vagy polietilén-glikol. A drazsémagokat megfelelő, adott esetben gyo­­morsawal szemben ellenálló bevonattal látjuk el, ennek során egyebek mellett adott esetben még gumiarábikumot, talkumot, poli(vinil-pirrolidon)t, polietilénglikolt és/vagy titán-dioxidot tartalmazó tömény cukoroldatot, megfelelő szerves oldószer­ben vagy oldószerelegyben oldott lakkoldatokat, vagy - a gyomorsavval szemben ellenálló bevona­tok előállítása céljából - megfelelő cellulózszárma­­zék-oldatokát, mint például acetilcellulózftalát­­vagy hidroxi-propíl-metilcellulóz-ftalát-oldatot használunk. A tablettákhoz vagy drazsébevona­tokhoz színezékeket vagy pigmenteket adhatunk, például azonosítás céljából, vagy a különböző ha­tóanyag-dózisok megjelölése végett. További orálisan alkalmazható gyógyszerkészít­mények még a zselatinból készült összerakható kapszulák, valamint a zselatinból valamilyen lágyí­tószer, így glicerin vagy szorbit, felhasználásával készült lágy, zárt kapszulák. Az összerakható kap­szulák a hatóanyagot granulátum formájában tar­talmazhatják, így például töltőanyagokkal, mint például a laktózzal, kötőanyagokkal, így például keményítőféleségekkel és/vagy csúsztatószerekkel, mint például talkummal vagy magnézium-sztearát­­tal készült keverék alakjában, amelyhez adott eset­ben még stabilizálószereket is adhatunk. A lágy kapszulák a hatóanyagot előnyösen valamilyen al­kalmas folyadékban, így például növényi olajok­ban, paraffinolajban vagy folyékony polietilén­­glikolban oldott vagy szuszpendált állapotban tar­talmazzák, mimeilett ezekhez ugyancsak adhatunk stabi lizálószereket. Rektálisan alkalmazható gyógyszerkészítmény­ként például szuppozitóriumok jönnek tekintetbe. Ezek a hatóanyagnak és egy szuppozitórium-alap­­masszának kombinációjából állnak. A szuppozitó­­rium-alapmassza például valamilyen természetes vagy szintetikusan előállított trigliceridből, valami­lyen paraffin szénhidrogénből, polietilénglikolok­­ból vagy magasabb molekulasúlyú alkanolokból állhat. Alkalmazhatunk még zselatin-végbélkúpo­kat is, ezek a hatóanyagot egy alapmasszával kom­binálva tartalmazzák. Alapmasszaként például a folyékony trigliceridek, poli(etiIén-glikol)-ok vagy paraffin szénhidrogének jönnek tekintetbe. Parenterális használatra elsősorban a vízben old­ható formában, mint például valamilyen vízben oldható sója formájában levő hatóanyag vizes ol­data, továbbá a hatóanyag valamilyen szuszpenzió­ja alkalmas. Ilyenek például az injekciós célokra megfelelő olajos szuszpenziók, melyek készítésénél alkalmas lipofil oldószereket vagy vivőanyagokat, így folyékony növényi olajokat, mint például sze­zámolajat, vagy szintetikus zsírsavésztereket, mint például etil-oleátot, vagy triglicerideket haszná­lunk, továbbá az injekciós célokra alkalmas vizes szuszpenziók, melyek viszkozitást növelő szereket, így például nátrium-karboximetil-cellulózt, szorbi­­tot és/vagy dextránt és adott esetben még valami­lyen stabilizálószert is tartalmaznak. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom