190900. lajstromszámú szabadalom • Eljárás dihidropiridin-származékok előállítására

5 190.900 6 gáltatásával állíthatjuk elő ismert módon [Organic Reactions 15, 204 (1967)]. Általában 1 mól (VIII) ál­talános képletű vegyületre számítva 0,8-1,5 (II) álta­lános képletű vegyületet használunk. F) eljárás Az eljárás szerint az E) eljárásban használt (II) ál­talános képletű vegyület helyett ammóniát és (V) ál­talános képletű vegyületet reagáltatunk egyidejűleg (VIII) általános képletű vegyülettel. Látható, hogy első lépésben az ammónia az (V) általános képletű vegyülettel reagál, és a kapott (II) általános képletű vegyület reagál ezt követően a (VIII) általános kép­letű vegyülettel. Ennek következtében az eljárást lé­nyegében az E) eljárásban alkalmazott körülmények között hajthatjuk végre. A (VIII) általános képletű vegyület 1 móljára számítva 0,8-1,5 mól (V) általá­nos képletű vegyületet és 1-5 mól ammóniát haszná­lunk. A fenti eljárásokkal előállított új (I) általános kép­letű dihidropiridinszármazékokat önmagában ismert elválasztási és tisztítási műveletekkel - például kon­centrálással, extrahálással, kromatográfiás eljárás­sal, újrakicsapással, átkristályosítással és egyéb ha­sonló eljárással - nyerjük ki, kívánt tisztaságú termé­ket kapva. Mivel az (I) általános képletű vegyületek bázikus csoportot is tartalmaznak, ismert eljárással savaddíciós sóvá alakíthatók. Sóként elsősorban a gyógyászatilag elfogadható, nem-toxikus sók előnyö­sek. Példaként az ásványi savakkal - így hidrogén­­kloriddal, hidrogén-bromiddal, foszforsavval, kén­savval - vagy a szerves savakkal - például ecetsavval, borostyánkősavval, maleinsavval, fumársavval, al­masavval, borkősavval, metánszulfonsavval - kép­zett sókat említjük. A találmány szerinti eljárással előállított (I) általá­nos képletű vegyületek és sóik alacsony toxicitást, va­lamint hosszantartó és erős vérnyomáscsökkentő, perifériás értágító, szívkoszorúverőér-tagító, agy-ér­­tágító, vese-értágító és egyéb farmakológiai hatást mutatnak, emlős állatokkal (például egérrel, pat­kánnyal, nyúllal, kutyával, macskával) végzett kísér­letekben, és klinikai vizsgálatokban emberen is. Fenti farmakológiai hatásuk következtében külön­féle kardiovaszkuláris rendellenességek - például magas vérnyomás, helyi vértelenség okozta szívbe­tegségek (angina pectoris, szívizom-infarktus stb.), agyi- és perifériális keringési rendellenességek (agyinfarktus, átmeneti agyi vértelenségi roham, vese-verőérszűkület stb.) - megelőzésére és kezelé­sére alkalmazhatók. A találmány szerinti eljárással előállított vegyületek előnye, hogy az ismert dihidro­­piridinszármazékokhoz (például nifedipine, nicardi­pine) képest hatásuk erőssége és időtartama na­gyobb, és szelektíven tágítják a vese-véredényeket, ezáltal növelik a vese vérátáramlását, ez utóbbi ha­tást az ismert vegyületek nem mutatják. Abban az esetben, ha magas vérnyomás megelőzésére vagy ke­zelésére használjuk az (I) általános képletű vegyüle­­teket, azok ritkábban - naponta egy vagy két alka­lommal - alkalmazva is stabil vérnyomáscsökkentő hatást biztosítanak. A vese-értágító hatás következ­tében megnövekedett vese vérátáramlás elősegíti a felesleges nátrium kiürítését, és csökkenti a szerve­zetben a nátrium-visszatartást, azaz magas vérnyo­4 mású betegek esetén a túlzott nátrium-klorid felvétel és a csökkent nátrium-ürítés következtében fellépő nátrium-visszatartás csökken, és ennek következté­ben kiváló vérnyomáscsökkentő hatás érhető el. Ezen túlmenően, mivel ismert, hogy a túlzott nát­­rium-klorid-felvétel nemcsak magas vérnyomást okoz, hanem agyvérzést is kiválthat, a megnöveke­dett vese-véráramlás következtében kialakuló enyhe diuretikus hatás a magas vérnyomással járó keringési rendellenességek - például agyvérzés - megelőzésé­ben is hasznos. Mivel a csökkent vese-vérátáramlás elősegíti a renin felszabadulását a veséből (a renin az angiotenzin képződésében játszik szerepet, és az an­­giotenzin érösszehúzó hatással rendelkezik), ezért a találmány szerinti eljárással előállított vegyületek vese-vérkeringést javító hatása feltehetőleg abból adódik, hogy csökkentik a renin kiválasztását. Az (I) általános képletű vegyületek vérnyomáscsökkentő szerek hatóanyagaként használhatók. Az (I) általános képletű vegyületeket és sóikat a gyakorlatban orálisan vagy egyéb úton alkalmazhat­juk, például porok, tabletták, granulák, kapszulák, injekciók, vagy egyéb készítmények formájában. A gyógyászati készítményeket úgy állítjuk elő, hogy az (I) általános képletű vegyületet vagy annak vala­mely sóját a gyógyszerkészítésben szokásosan hasz­nált hordozó-, hígító- vagy egyéb segédanyagokkal összekeverjük. A dózis nagysága az alkalmazási módtól, a kezelendő rendellenességtől, a kezelendő alany testsúlyától és korától és számos egyéb ténye­zőtől függ, felnőtt magas vérnyomású betegnek oráli­san általában 0,05-20 mg/kg/nap dózisban, előnyö­sen 0,1-4 mg/kg/nap dózisban adható, napi egy vagy néhány adagban. A találmány szerinti eljárással előállított vegyüle­tek farmakológiai hatását és akut toxicitását az aláb­biakban ismertetjük. 1. Vérnyomáscsökkentő hatás A vizsgálatokat hím, spontán hipertenzív 10-11 hetes patkányokkal végeztük, az egyes csoportokba 3-6 állat tartozott. A szisztolés vérnyomás 200 Hgmm körüli érték volt. A vérnyomás mérésére Ueda Medical Co., Ltd. (USM-105R) gyártmányú automata vérnyomásmérőt használtunk, a szisztolés vérnyomást a patkány farokartériájában mértük. A vizsgálandó anyagokat 5 vegyes %-os gumiará­­bikumoldatban szuszpendálva orálisan adtuk be. Minden vegyületet 10 mg/kg dózisban adtunk. A kontroll állatoknak csak 5 vegyes %-os gumiarábi­­kumoldatot adagoltunk. A vérnyomást a vizsgálandó anyagok beadását követő 1., 5., 8. és 24. órában mér­tük. Az (I) általános képletű vegyületek vérnyomás­­csökkentő hatását - vagyis a kezelést megelőző és a kezelés után mért vérnyomások különbségét - az 1. táblázatban adjuk meg. 5 10 15 20 25 30 35 *0 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom