190887. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-(fenil-metilén)-cikloalkil-aminok és azetidinek előállítására

39 190.887 40 A fenti kristályos köztiterméket szobahőmérsékle­ten vákuumban szárítjuk. 16,4 kg (33%) cím szerinti terméket kapunk, olvadáspontja 47-54 °C (irodalmi olvadáspontérték 54 °C). Vékonyréteg-kromatográ­fiás analízis szerint (sziíikagél GF, 5% etil-acetátot tartalmazó SkellysolveR B futtatóelegy) a termék kis mennyiségű, kissé poláros szennyeződést tartalmaz, amelyet elválasztás után olvadáspontja alapján a (4) képletű vegyülettel azonosítottunk. Az átkristályosítás után visszamaradó anyalúgot kis térfogatra koncentráljuk, majd 0 °C-ra hűtjük, ezáltal újabb 4,3 kg (9%) (E)-2-benzilidén-ciklo­­hexanont kapunk, olvadáspontja 38-47°C. 2-(Fenil-metilén)-ciklohexil-amin Száraz, 3761-es inert reaktorba kb. 8,4 kg fenti mó­don előállított (E)-2-benzilidén-ciklohexanont adunk. Az edény tetejét lezárjuk, az edényt újra át­­fúvatjuk nitrogénnel és 72 kg (90,21) metanolt adago­lunk a reaktorba egy földelt hordóból. Egy 188 1-es nyitott tetejű tartályba 34,85 kg kristályos ammó­­nium-acetátot mérünk, 72 kg (90,2 1) metanolt veze­tünk hozzá földelt hordóból, majd 81 desztillált vizet adunk hozzá. Az elegyet a kristályos anyag oldódá­sának elősegítésére keverjük, majd az oldatot a reak­torba visszük. A reaktoredényben lévő elegyet +10 °C-ra hűtjük, a hűtőelegyet a reaktorköpenyben hagyjuk. Megfelelő védőfelszerelés használata mel­lett 2,0 kg nátrium-ciano-bór-hidridet mérünk az előzőleg használt üres, nyitott tetejű reaktorba, majd 90,21 (72 kg) metanolt mérünk hozzá egy földelt hor­dóból és az elegyet az oldódás elősegítésére kever­jük. A kapott oldatot is a reaktoredénybe visszük. A reaktoredényben lévő elegyet keverjük, miköz­ben a sóoldattal (víz-metanol elegyben) töltött reak­torköpenyt lezárjuk, míg a vékonyréteg kromatográ­fiás analízis (sziíikagél GF, 5% etil-acetátot tartal­mazó hexán futtatóelegy, jódgőz és UV-fény előhí­vás) a reakció végét jelzi. A reaktoredény tartalmát ezután 5 °C-ra hűtjük, hideg metanol hűtőfolyadékot vezetve a reaktorköpenybe. Ezután a reakcióelegy pH-ját óvatosan 10-re vagy annál magasabb értékre emeljük, 30,9 kg kálium-hidroxid-pasztilla vagy azzal ekvivalens mennyiségű más lúg hozzáadásával, a lúg adagolását több részletben, erős keverés közben vé­gezzük. A reakcióelegyből ammónia szabadul fel. A metanol oldószert vákuumban, a reaktorkö­penyt 35-40 °C-os vízzel fűtve ledesztilláljuk. A maradékot 150 1 telített vizes nátríum-kloriddal ke­zeljük, miközben a reaktorköpenyben hideg vizet áramoltatunk. A reaktoredényben lévő vizes elegyet 112,81 dietil-éterrel, majd 3x45 1 dietil-éterrel extra­háljuk. Az egyesített éteres extraktumokat 37,61 te­lített vizes nátrium-klorid-oldattal mossuk. A vizes fázistól elválasztott éteres fázist vízmentes kálium­karbonát felett keverés közben szárítjuk. A vízmen­tes éteres fázist szűrjük és a dietil-étert a szűrletből vákuummal eltávolítjuk. Narancssárga olajos mara­dékot kapunk. A maradékot 18,8 1 metilén-klorid­­ban oldjuk. A kapott oldatot 30,5 cm-es 175 kg szili­­kagéllel töltött rozsdamentes acél kromatográfiás oszlopon engedjük át, az oszlopot 5 térfogat% meta­nolt tartalmazó metilén-klorid eleggyel eluáljuk. Az eluálás során 2, egyenként 188 1-es frakciót, majd 112,81-es frakciókat szedünk. A kívánt, alapve­tően tiszta 2-(fenil-metilén)-ciklohexil-amint tartal­mazó frakciókat - a meghatározást vékonyréteg-kro­­matográfiásan végezzük, sziíikagél GF lemezen, me­tanolt és 20 ml-enként 4 csepp tömény ammónium­­hidroxid-oldatot tartalmazó metilén-kíorid 5:95 tér­fogatarányú elegyével futtatunk, az előhívást jóddal és UV-fénnyel végezzük - egyesítjük. A 6-17. egye­sített frakciókból 4832 g (57%) 2-(fenil-metilén)-cik­­lohexil-amint kapunk, amely állás közben részben kristályosodik. A kristályosodást hexános eldörzsö­­léssel tesszük teljessé. A terméket 23 °C-on vákuum­ban szárítjuk. 4,2 kg kristályos 2-(fenil-metilén)-cik­­lohexil-amint kapunk. Elemanalízis eredmények a C13H17N összegképletre: számított: C % = 83,37, H% = 9,15, N% = 7,48; talált: C % = 82,74, H % = 9,02, N % = 7,28. Egyenértéksúly számított: 187 talált: 189 Olvadáspont: 44-50 °C. A fenti tisztaságú termék alkalmas kiindulási anyag az azetidinek vagy más aminszármazékok elő­állítására, így a fenti származékok mindent egybe­vetve kevesebb reakciólépéssel állíthatók elő. A találmány - mint már jeleztük - a hatóanyagként (I) általános képletű vegyületeket vagy azok gyógyá­szati lag elfogadható savaddíciós sóit tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására is vonatkozik. A fenti gyógyszerkészítményeket úgy állítjuk elő, hogy a hatóanyagot a gyógyszerkészítésben szokáso­san használt hordozó- és/vagy segédanyagokkal összekeverjük. A gyógyszerkészítmények dózisegy­ség formában mind külsőleg (helyileg) mind belsőleg (orálisan, rektálisan vagy parenterálisan) alkalmaz­hatók a humán- és az állatgyógyászatban, fájdalom­­csillapításra. A dózisegység kifejezés alatt olyan fizikailag elkü­lönülő adagokat értünk, amelyek alkalmasak emlő­sökben az egységes adagolásra, minden egység meg­határozott, a kívánt hatás eléréséhez szükséges mennyiségű, a találmány szerinti eljárással előállított (I) általános képletű hatóanyagot tartalmaz, olyan megfelelő hordozóanyagokkal összekeverve, ame­lyek révén a hatóanyag belső alkalmazásra megfele­lővé válik. A találmány szerinti eljárással előállított gyógy­szerkészítmények kikészítése a hatóanyag fizikai jel­legzetességeitől és az elérni kívánt hatástól függenek, tekintetbe véve természetesen a gyógyszerkészítés­ben szokásos előírásokat is. A találmány szerinti el­járással előállított egységdózis készítmények például tabletták, kapszulák, megfelelő cseppfolyós hordo­zóban lévő orálisan adható cseppfolyós készítmé­nyek, intramuszkuláris vagy intravénás alkalmazásra szánt megfelelő cseppfolyós hordozóanyaggal készí­tett steril készítmények, kúpok, vagy steril szilárd készítmények lehetnek, amelyekből bármikor meg­felelő cseppfolyós hordozóanyaggal elkészíthetők a steril injektálható készítmények. A szilárd, orálisan alkalmazható gyógyszerkészítmények előállítására alkalmas szilárd hígító- vagy hordozóanyagok lipi­­dek, szénhidrogének, proteinek vagy ásványi anya­gok - például keményítő, szacharóz, laktóz, kaolin, dikalcium-foszfát, zselatin, mézga, kukoricalekvár, gabonakeményítő, talkum, vagy hasonló anyagok - lehetnek. A kemény vagy lágy kapszulákat az (I) ál­21 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom