190864. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fenil-alanin-származékok előállítására

1 190.864 2 A találmányunk tárgya nagyipari eljárás az (V) általá­nos képletű 3-fenil-alanin-származékok előállítására. Az általános képletekben szereplő többjelentésű szubsztituensek: R jelentése hidrogénatom, 1—4 szénatomos alkil­csoport, R2ésR' lehet azonos vagy különböző, jelentésük hid­rogénatom vagy -CO-R4-csoport, R4 jelentése 1—4 szénatomos alkil-csoport vagy fe­­nilcsoport, R5 jelentése hidrogénatom vagy -CO-R4 képletű csoport, melyben R4 jelentése a fenti, R'’ jelentése hidrogénatom vagy -OR'-csoport. A fenil-alanin ismert esszenciális aminosav. Jelentő­sége újabban megnőtt, mert az „aspartam” néven is­mertté vált édesítőszer (metil-L-aspartil-L-fenil-alani­­nát) előállításának egyik alapanyaga. Az L-fenii-alanint iparilag fermentációval állítják elő. Ez meglehetősen drága, mivel a fermentáció végén nagy mennyiségű szer­vetlen ion mellől, nagy térfogatú vízből kell kinyerni a terméket, amelynek tisztítása is körülményes (85 959. sz. európai szabadalmi bejelentés). Fenil-alanin előállítására az ún. klasszikus aminosav szintézisek is ismertek: a Strecker-szintézis a drága és bomlékony fenil-acetaldehidből (Bull. Chem, Sec, Jap. 46. [1978.] 1865-66. oldal), illetve az Erlenmayer-féle azlakton szintézis N-acil-glicinből közepes összesített hozammal, sok lépésben (J. Org. Chem. 37. No. 18. [1972.] 2616. oldal). Találmányunk értelmében úgy járunk el, hogy a) giicint és benzaldehidet lúgos körülmények között fá­zistranszfer katalizátorként kvaterner ammóniumsó jelenlétében, valamint egyik fázisként egy vízzel nem elegyedő szerves oldószerből, és másik fázisként egy vízzel elegyedő oldószerből és/vagy vízből álló kétfá­zisú folyadékelegyben reagáltatunk és adott esetben acilezünk, és/vagy b) a (II) általános képletű fenil-szerin-származékot, il­letve szervetlen vagy szerves savval képezett sóját re­dukáló katalizátorként palládium jelenlétében hidro­génnel reagáltatjuk - előnyösen hidrogéngáz beveze­tésével protikus oldószer és a fenil-szerin-szárma­­zékra számított 1-5 mól ásványi sav jelenlétében -, vagy a katalizátor felületén a reakcióelegyben hidro­gént leadó anyaggal reagáltatjuk, és a vegyületet adott esetben N-acilezzük, és/vagy szervetlen vagy szerves savval sóvá alakítjuk. Ha a (II) általános képletű fenil-szerin-származék hid­­rogénezéséhez gáz alakú hidrogént használunk, a reak­ciót előnyösen protikus oldószerben 1^1 szénatomos al­kohol, víz vagy 1—4 szénatomos, nem elágazó láncú kar­bonsav jelenlétében játszatjuk le. Alkalmazhatjuk ezen oldószerek elegyét is. Eljárásunk egyik igen előnyös megvalósítási módjánál jégecetet alkalmazunk oldó­szerként. A hidrogénezést 1-10 atmoszféra - célszerűen 3-5 atmoszféra - nyomáson végezhetjük el, a fenil-sze­­rin-származékra számított 1-5 mól ásványi sav jelenlété­ben. Az előnyös hőmérséklet 20-120 °C között van, cél­szerűen 40-70 °C. Ásványi savként előnyösen alkalmaz- 2 hatunk kénsavat vagy sósavat. Előnyösen alkalmazha­tunk a kiindulási anyag súlyára számított 10-50 t% mennyiségű 10%-os palládium-szén katalizátort. Eljárásunk egy másik előnyös megvalósítási módja szerint a reakcióhoz szükséges hidrogént in situ képez­zük olyan anyagból, amely a katalizátor felületén a reak­cióelegyben - a reakció körülményei között - hidrogént ad le. Ilyen anyagként előnyösen alkalmazhatunk hidra­­zínt, hangyasavat, ciklohexént, ciklohexadiént. A reakcióhoz a fent felsorolt protikus oldószerek közül különösen a karbonsavak előnyösek. Ha a célvegyületben a karboxilcsoport, illetve az amino-csoport hidrogéntől eltérő szubsztituenst tartal­maz, találmányunk értelmében kiindulási anyagként a megfelelő N-szubsztituált (II) általános képletű vegyü­­letből indulhatunk ki. Ez különösen áll arra, ha észtere­ket állítunk elő; ebben az esetben a fenil-szerin-észter­­ből kiindulva kapjuk hidrogénezéssel a megfelelő fenil­­alanin-észtert. Abban az esetben, ha az N-acil-származékokat állít­juk elő, az acilezést megvalósíthatjuk mind a hidrogéne­­zés előtt, mind a hidrogénezés után. Az acilezést önma­gában ismert módszerekkel végezhetjük el, például kar­­bonsavanhidriddel (J, Bioi. Chem. 98{ 1932] 295. oldal). Abban az esetben, ha a formil-származékot állítjuk elő, találmányunk értelmében a reakció előnyösen való­sítható meg hidrogénező és egyben acilező anyagként hangyasav alkalmazásával. így az (I) általános képletű vegyületek körébe tartozó (III) képletű N-formil-fenil­­alanin előállítására különösen célszerű hidrogén-leadó anyagként a hangyasav alkalmazása. Ebben az esetben ugyanis a (IV) képletű fenil-szerinből kiindulva a han­gyasavas reagáltatással nem csupán a hidrogénezést, ha­nem az amino-csoport formilezését is egyetlen lépésben megvalósíthatjuk. Ezen reakció megvalósításához cél­szerűen a kiindulási anyag súlyára számított 5-40, elő­nyösen 20 tömeg%, 10%-os palládium-szén katalizátort alkalmazhatunk. A reakciót a fenil-szerinre számított 2- 20 mól hangyasavval valósíthatjuk meg, előnyösen jég­ecet jelenlétében. Oldószerként hangyasavat is alkal­mazhatunk víz jelenlétében vagy anélkül. Eljárásunkkal nagyipari körülmények között igen gazdaságosan, jó minőségben tudjuk előállítani a fenil­­alanint és származékait. Ez lehetőséget ad arra, hogy a nagyiparilag előállított és; gazdaságosan hozzáférhető glicinből kiindulva valósítsunk meg ipari szintézist. A találmányunk első lépése szerint előállított (II) ál­talános képletű fenil-szerin-származékok ismert anya­gok, amelyek glicinből előállíthatok. Találmányunk értelmében úgy járunk el, hogy giicint és benzaldehidet lúgos körülmények között reagálta­tunk egy kétfázisú oldószer-rendszerben. A két fázisból egyik egy vízzel nem elegyedő szerves oldószerből áll. A másik fázist egy vízzel elegyedő szerves oldószer és/ vagy víz alkotja. A reakciót fázistranszfer katalizátor je­lenlétében játszatjuk le. Fázistranszfer katalizátorként előnyösen a glicinre számított 0,01-1,0 mólekvivalens kvaterner ammóni­­umsót alkalmazhatunk. A reakciót 15-100 °C-on, elő­e, IC 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom