190836. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és reagens low density lipoproteinek meghatározására

1 190 836 2 A találmány tárgya eljárás és reagens low density lipoproteinek meghatározására. Az LDL-frakció (Low Density Lipoprotein) - amelyet ß-lipoproteinfrakcionak is neveznek - meghatározása Iipoid-anyagcserezavar differenci­ált diagnózisa szempontjából kiemelkedő jelentő­ségre tett szert. Hiperkoleszterinémia és hipertrigiiceridémia elő­segítik az érelmeszesedés és a szívinfarktus létrejöt­tét. A koleszterin és trigliceridek szérumban való meghatározása ezért a legfontosabb elvégzendő vizsgálatok közé tartozik a klinikai-kémiai rutinla­boratóriumban. A zsíranyagcserére vonatkozó számos vizsgálat arra a következtetésre jutott, hogy az egyedi koszo­­rúér-elmeszesedés veszélye jobban felismerhető, ha nemcsak a triglicerid- és koleszterin-tükörben be­álló változásokat határozzuk meg, hanem a lipo­protein mintában alapul vehető patológiás elválto­zásokat is kiderítjük [Münch, med. Wschr. 121, 1639 (1979)]. Az ismert plazmalipoproteinek különböző rész­arányban tartalmaznak proteint (apolipoprotei­­nek), foszfolipideket, koleszterint és triglicerideket. Az analitikai ultracentrifugában való viselkedésük (eltérő sűrűség) és a gélelektroforézisben tapasztal­ható eltérő vándorlási sebességük alapján négy kü­lönböző osztályba sorolhatók: chylomikronok pre-ß-lipoproteinek = VLDL (very low density lipoprotein) ß-lipoproteinek = LDL (low density lipoprote­in) a-lipoproteinek = HDL (high density lipoprote­in). A lipoproteinek funkciójának vizsgálata azt eredményezte, hogy az LDL a lipoproteineken be­lül a döntő érelmeszesedést előidéző komponenst jelenti, amelynek a vérben való felszaporodásakor fokozott veszély áll fenn koszorúér szívbetegségre. Ennek az állapotnak a korai felismerése és elhárítá­sa nagyjelentőségű. Ezért igény van egy gyakorlati­lag jól alkalmazható eljárásra a LDL-koncentráció szérumban és plazmában való kvantitatív meghatá­rozására. Eddig az LDL-koleszterinérték meghatározásá­ra lényegében három módszert használtak, ame­lyeknek azonban hátrányaik vannak : 1. Ultracentrifugálás. Ez az eljárás rutinlaboratórium részére nem meg­felelő, mivel ehhez speciális készülék-ellátottság szükséges, és a kivitelezés rendkívül gondos mun­kamódszert és az ultracentrifugán nagyon nagy időráfordítást (többszöri centrifugálás) igényel. Ezért ezt az analíziseljárást eddig csak a kutatóor­vosi laboratórium részére tartják fenn. 2. Elektroforetikus elválasztás a lipoprotein­­sávok ezt követően polianionos lecsapással való láthatóvá tételével, és a zavarosodási egységek át­számítása koleszterin-értékekre. Ez az eljárás szintén időigényes és saját elektro­­forézis-készüléket igényel, valamint denzitométert a kiértékelésre. [Lab. Med. 1, 145 (1977)]. 3. A LDL-koleszterin-érték meghatározása a Friedewald-képlettel [Clin. Chem. 18, 499 (1972)]. Az LDL-koleszterin-értékeknek a Friedewald­­képlet szerinti kiszámításához 3 paraméter megha­tározása szükséges: a minta koleszterin-, HDL- koleszterin- és triglicerid-értéke. A módszer ezért nem kielégítően gyakorlatias. Azonkívül ez a köze­lítő képlet csak chylomikronmentes mintákra és 400 mg/dl alatti triglicerid-értékű mintákra érvé­nyes. 4. Kicsapási reakciók. Olyan eljárást, amelyben az LDL-t valamilyen lektin segítségével csapnak le, a 28 57 710 sz. német szövetségi kőztársaságbeli nyilvánosságra hozatali iratban imák le. Az LDL-koleszterin-érték azon­ban ennél a módszernél is csak a csapadék újrafel­­oldása után, illetve a koleszterin-értékek lecsapás előtti és utáni különbségképzésével állapítható meg. Ez jelentős hátrányt jelent. A lipoproteinek lecsapására szolgáló olyan mód­szer, amelynél az LDL a csapadék felülúszójában marad, a 26 00 664 sz. német szövetségi köztársa­ságbeli szabadalmi leírásban van leírva. A módszer azonban rutinmeghatározásként való alkalmazásra nem kielégítően gyakorlatias, mivel a lipoproteinek kicsapására 2 munkamenet szükséges (két külön­böző ágens - polietilén-imin és egy kationcserélő - hozzáadása, összekapcsolva egy közbülső inkubá­ciós fázissal). Ezért igény van az LDL-lipoproteinek meghatá­rozásához egy gyakorlatilag jól alkalmazható és nagy meghatározási pontosságú egyszerű eljárásra és reagensre. Ezt a feladatot a találmány szerint a low density lipoproteinek (LDL) testfolyadékokban való meg­határozására szolgáló olyan eljárással oldottuk meg, amelyre az jellemző, hogy a vizsgálandó min­tához high density lipoprotein (H DL)-anti testeket adunk, a keletkező csapadékot elválasztjuk, és a felülúszóban az LDL-t vagy komponenseinek egyi­két meghatározzuk. A találmány azon a meglepő megállapításon ala­pul, hogy HDL-antitestekkel valamennyi, az LDL- meghatározást zavaró lipoprotein-frakció, a HDL mellett különösen a VLDL és a chylomikronok is, lecsapható, az LDL-t magát viszont a csapadék nem köti meg. Ez különösen azért meglepő, mert mind a HDL, mind az LDL, VLDL és a chylomik­ronok egy olyan proteinrészlettel rendelkeznek, amely azonos apoliproteineket tartalmaz, ha na­gyon eltérő koncentrációban is. Ezért nem volt előrelátható, hogy a HDL-antitestek nemcsak a HDL-t, hanem a VLDL-t és a chylomikronokat is kvantitatíve lecsapják anélkül, hogy emellett az LDL-t befolyásolnák. A VLDL és chylomikronok lecsapása meggyor­sítható, amennyiben ezekhez az anyagokhoz pótló­lag ismert lecsapószereket alkalmazunk. [Okabe, X. Int. Congr. of Clin. Chem., Mexico, (1978)]. A reagens felülúszójában maradó LDL-frakció utána az erre szokásos módszerekkel meghatároz­ható [pl. Siedel, J. Clin. Chem. Clin. Biochem. 19 (1981) 836], A benne levő kötött koleszterin megha­tározása előnyösen az erre ismert módszerek alkal­mazásával történik. így a meghatározás például alkoholos kálium-hidroxid oldattal való elszáppa­­nosítással, és Liebermann-Burchard-féle kémiai 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom