190803. lajstromszámú szabadalom • Ráksejt elleni limfociták, valamint rákellenes hatóanyagok előállítására, amelyek az említett limfociátkat tartalmazzák
1 190 803 2 Az 1. példa szerint rákos sejtekre érzékenyített limfocitákat nyerünk, azzal a különbséggel, hogy GRA helyett BT-1, Daudi, KATO-III vagy MK.N-45-t alkalmazunk 1 x 10s mennyiségben Petri csészénként. A citotoxikus hatást a fenti limfocitákkal a 2. teszt példa szerinti (a) eljárással vizsgáljuk. Az eredményeket a 9. táblázat szemlélteti. A 9. táblázatból látható, hogy a fenti eljárással előállított limfociták nem rendelkeznek semmilyen 0 citotoxikus hatással. 9. táblázat A limfociták érzékenyítésére alkalmazott sejtek 5 Célsejt BT-1 Daudi KA TO-lll MKN-45 BT-1 Daudi KATO-III MKN-45--4. Teszt példa 25 A 2—(b) teszt példával azonos módon határozzuk meg a 4. példa szerint előállított GRA-8-K-T, GRA-3-A-K-T és a GRA-3-C-K-T rákos sejteket pusztító hatását. Az eredményeket a 10. táblá- 30 zat mutatja be. 10. táblázat A citotoxikus hatás %-a Célsejt GRA-8-K-T GRA-3-AK-T GRA-3-CK-T KATO-III 8,0 5,0 5,0 BT-1 4,3 5,0 4,0 MKN-45 20 5,0 20,0 MOLT í 0 0 0 5. Teszt példa (a) Minden citotoxikus killer sejtkészítményt - melyet a 6. példa szerint állítunk elő - meghatározunk az 5,Cr felszabadulás teszttel [J. Immunoi. 122. 2577-2553, (1979)]. Azaz: 50|xCi radioaktív slCr-et (Japan Isotope Assciation) adunk KATO-III-hoz (2 x 107) és a sejteket inkubáljuk 37 °C-on egy órán át RPMI-1640 közegben és mossuk centrifugálással, hogy kinyerjük a 51Cr-rel jelzett sejteket. Killer sejteket (effektor sejteket) (2x10®) adunk a célsej,, „ „ effektor sejt tekhez (1 x 105) (így az E/T = —* = 20 : 1) és a keveréket inkubáljuk 37 °C-on 4 órán át RPMI-1640 tápközegben. A felülúszót centrifugálással gyűjtjük össze és a radioaktivitást folyadék szcintillációs eljárással határozzuk meg. A specifikus51 Cr felszabadulást (%), mely megfelel az effektor sejtek sejtoldódási arányának, a következő egyenlettel számítjuk ki : Specifikus slCr felszabadulás (%) = (felszabadulás a tesztben) - (spontán felszabadulás) x ^ (maximális felszabadulás) - (spontán felszabadulás) (A maximális felszabadulás azt a radioaktivitást jelzi, amikor az összes sejt már feloldódott.) A kapott eredményeket all. táblázat tartalmaz- 40 za. / . 11. táblázat Killer sejtek Specifikus 51Cr felszabadulás (%) GRA-l-K-T-1 13 GRA-l-K-T-2 25 GRA-l-K-T-3 22 GRA-l-K-T-4 20 GRA-l-K-T-5 22 GRA-l-K-T-6 25 GRA-l-K-T-7 27 GRA-l-K-T-8 32 All. táblázat eredményei azt mutatják, hogy nincs kapcsolat a TCGF, az FCS és a killer sejtek keletkezése között. (b) A 3. példában nyert GRA-2-K-T sejttoxicitását a specifikus 51Cr felszabaduló teszttel határozzuk meg, az (a) pontban ismertetett ' eljárással. 60 A specifikus 51Cr felszabadulás 14,3%-a 51Cr-rel jelzett KATO-III-nál ugyanúgy, mint a célsejtnél. (E/T - SMctorsqt , 20/1) 6. Teszt példa (a) KATO-III-at (E/T = 20/1), mint célsejtet használva és a killer sejtek (melyeket a 7-(a) példa szerinti eljárással kapunk) sejttoxicitását a 2-(b) teszt példa szerint határozzuk meg. Az eredményeket a 12. táblázatban találjuk. 12. táblázat Killer sejtek Sejttoxicitás % GRA-3-K-T-1 38,0 GRA-3-K-T-2 18,2 GRA-3-K-T-3 20,9 ■ GR A-3-K-T-4 23,2 GRA-3-K-T-5 24,5 GRA-3-K-T-6 20,2 (b) A 7—(b) példa szerinti GRA-3-K-T sejttoxicitását 51Cr-rel jelzett KATO-III-mal (E/T = 20/1) mint célsejttel határozzuk meg, ugyanolyan módon mint az 5. teszt példában. A killer sejtek specifikus 51Cr felszabadulását 25,5%-nak találtuk. 7. Teszt példa Az 5. példa szerinti killer sejtek sejttoxicitását 51Cr felszabadító teszttel határozzuk meg, ugyan-10
