190796. lajstromszámú szabadalom • Eljárás N-dihidrotiazolil-3-kinolin-karboxamid származékok előállítására

1 190 796 2 4 °C-on centrifugáljuk. A friss maradékot 50 ml Krebs trisz HCl pufferbe helyezzük, melynek pH- értéke 7,4. 2 ml szuszpenziót ezután 30 percig 0 °C-on inku­­báljuk 3H diazepam jelenlétében 10~9 mól, önma­gában, a teszttermék növekvő koncentrációja mel­lett, vagy pedig a nem-specifikus rögzítés meghatá­rozása céljából nem radioaktív diazepammal 106 mól koncentráció mellett. Az inkubált szuszpenziókat Whatman GF/C szűrőn leszűrjük és a szűrletet kétszer 5 ml Krebs HCl pufferrel mossuk 0 °C-on, a puffer pH értéke 7,4. A szűrőn lévő maradék radioaktivitását folya­­dékszcintillációval mérjük. Ez az a koncentráció, amely a 3H diazepam specifikus kötését 50%-osan gátolja. Ennek meghatározása grafikusan történik. Eredmények : Példaszám . IC50 nM 1 0,5 2 0,3 3 1,5 4 2,2 5 0,9 6 1,0 7 1,3 8 1,2 9 2,6 10. 15 20 25 30 2. 4-lemez teszt (szorongásfeloldó hatás) Módszer: A készüléket (Apelab) és a módszert Boissier és társai írták le (European J. Pharmacol. 1968. 4, 145). A lemezeket egy stimulátorhoz kapcsoljuk (U. Sachs, Roucaire) amely 120 voltos elektromos 35 sokkokat idéz elő fél másodperc időtartamra. A tesztet 10 egéren hajtjuk végre fél órával azután, hogy beadagoltuk per os a vizsgálandó anyagot. Minden állatot külön helyezünk a készülékre. 15 perc szabad vizsgálat után az állatot, ahogy az egyik lemezről a másikra halad elektromos sokkha­tásnak tesszük ki és két sokk között legalább 3 mp szünetet tartunk. Megszámoljuk a sokkok számát egy perc alatt. A kapott eredményt Dunnett teszttel összevetjük a kontroll állatoknál kapott eredmé­nyekkel. Az alábbiakban közöljük az orális dózist, mely­nél a sokkok számát maximálisan növeltük az aláb­biakban mutatjuk meg: Példaszám Dózis mg/kg 1 10 2 20 4 20 6 50 8 20 9 10 Az l, 2, 4, 6, 8 és 9. példák termékei tehát jó szo­rongásoldó hatást mutatnak. 40 45 50 3. Zaj által keltett stress-re gyakorolt hatás plasma 60 corticosteron mennyiségéből kimutatva (szorongá­soldó hatás) Módszer: A tesztet 5 patkányból álló csoportokon hajtjuk végre, a vizsgált vegyületet per os adagoljuk reggel 65 8 és 9 óra között úgy, hogy az állatokat már 24 órája ötös csoportokban tartjuk. Egy órával később stresshalást alkalmazunk, amely abból áll, hogy az állatokat egy ketrecből egy olyan szobába visszük, melyben egy rádió hangosra van állítva, majd egy fél óra múlva intraperitoneális injekciót adunk az állatoknak. 10 perc múlva a patkányokat halotánnal érzéstelenítjük és az álla­tok levágása után 3 ml vért távolítunk el. A corti­costeron szérum mennyiségét rádióim munológiai módszerrel határozzuk meg. Szem előtt tartva a hímnemű patkány méretét, közvetlenül meghatá­rozzuk a corticosteron koncentrációt a szérumban, anélkül, hogy a hormont előzőleg extraháltuk vol­na, 0,1 ml mintát Víoo arányban hígítunk. A mintá­hoz 12*65 mm-es hematolízis kémcsövekben 0,1 ml 500 spm 3H corticosteron vizes oldatot és 0,5 ml 0,02 mól pH = 6,9 értékű foszfátpuffert adunk, melyhez előzőleg hozzáadtunk 0,02% zselatint és 0,02% nátriumnitridet, amely 1/300 000 hígításban anticorticosteron antiszérumot tartalmaz szuszpen­zióban, továbbá nyúl antigammaglobulin bárány antiszérumot 1/rO hígításban és aktív szén dextrán­­nal kezelt normál nyúlszérumot '/soo hígításban. A térfogatot l ml-re állítjuk be és az elegyet éjjel 4 °C-on inkubáljuk. 3000 percenkénti fordulatszám mellett centrifugáljuk és a felülúszót eltávolítjuk és a csapadékban lévő radioaktivitást egy számlálón mérjük, miután 2 ml 5% Soluene 350-et tartalmazó szcintillációs folyadékot adtunk hozzá. A corticos­teron koncentrációkat kalibrációs görbével hatá­rozzuk meg (0-4000 pg), melyet a minta kezelésé­nek körülményei között állítottunk fel. A corticosteron egyes szérummennyiségeit pg/ 100 ml-ben fejeztük ki és ez az érték három megha­tározás átlaga. Az eredményeket Student-féle teszt­tel hasonlítottuk össze a kontrollállatoknál kapott eredményekkel, mely állatokat azonos teszthatás­nak tettük ki. Az eredményeket ED50-ben fejeztük ki (hatásos dózis 50), azaz az a dózis, melyet per os adagoltunk és amely a kezelt állatok corticosteron mennyiségét 50%-kal csökkenti. Eredmények : Példaszám ED50 mg/kg 1 10 2 15 4 50 6 50 9 10 A stresshatás a kezelt állatokban kevésbé jelen­tős, ezért tehát ezek az állatok kisebbfokú szoron­gást mutatnak, mint a kontroll állatok. 4. Akut toxicitás vizsgálata A különböző vegyületek letális dózisát, azaz LD0 értékét orális adagolás után értékeltük ki egéren. A maximális dózis, amely nem okoz mortalitást 8 napig az LD0. A kapott eredmények a következők : Példa száma LD0 mg/kg 1 > 400 2 > 400 4 > 1000 5 > 1000 6 > 400 8 > 400 9 > 1000 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom