190791. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fenil-etil-triazol-származékok előállítására

1 190 791 2 például a dietil-éter, a tetrahidrofurán, a dioxán, a dimetoxi-etán vagy a dietilénglikbl-dimetil-éter. Előnyösek azok az oldószerek, melyek forrás­pontja 80 *C-nál magasabb, tehát például a dioxán, a dimetoxi-etán, a dietilénglikol-djmetil-éter. Erős bázisként a következőkéi használhatjuk : a fém-hidrideket, mint a lítium-hidridet, a nátrium­­hidridet vagy a kalcium-hidridet. A foszfóniumsók reakciója az erős bázisokkal - amely a megfelelő ilideket eredníényezi - csakúgy mint a (II) általános képletű kétonokkal végzett további reakció exoterm folyamát, ezért a reakció­­edényt a reagensek hozzáadagofása előtt minden esetben lehűtjük, majd ezt követben a reakció tel­jéssé tétele céljából melegitjük. Az első lépésnél a megfelelő hőmérséklet-tartomány - 40 "C-tól + 80 °C-ig, különösen - 20 °C-tól + 40 °C-ig ter­jed, míg a második lépést célszerűen - 20 °C-tól + 110 °C-ig, különösen 0 'C-tól + 60 "C-ig terjedő hőmérsékleten valósítjuk meg. A keletkezett (V) általános képletű triazolil-szti­­rolt úgy izoláljuk, hogy a reakcióelegyet dietil-éter­­rel hígítjuk, a kivált foszfin-oxidot kiszűrjük és a szűrletet bepároljuk. A foszfin-oxidra tapadt ter­mék kinyerése céljából szükséges lehet a szűrési lepény többszöri átmosása, amit éterrel végzünk. Mindkét eljárás folyamán, akár (III) akár (IV) általános képletű foszforvegyületeket alkalmazunk reakciópartnerként, előnyös lehet valamilyen koro­naéter hozzátétele. így például a káliumtartalmú és/vagy nátriumtartalmú bázisok használata esetén az anionok képződése érdekében a 18-korona-6- éter vagy a 15-korona-5-éter alkalmazása igen elő­nyös. Ezen eljárási lépések során rendesen cisz- és transz­­-olefinek elegye keletkezik, amely általában főleg cisz-olefint tartalmaz. A transz-olefin mennyiségét úgy lehet növelni, hogy az ilidet nagyobb felesleg­ben használjuk, vagy pedig a reakcióelegyhez vala­milyen lítiumsót, így például LiC104-ot adunk. (Lásd: M. Schlosser, Chem. Ber. 103, 2841). Az (V) általános képletű triazolil-sztirolokat a találmány szerinti eljárás során katalitikus hidrogé­­nezéssel alakítjuk át (I) általános képletű fenil-etil­­triazolokká; ezt általában elemi hidrogénnel végez­zük, valamilyen nemesfém-katalizátor jelenlétében. Alkalmas katalizátorok a palládium/bárium­­szulfát, a palládium/szén, a ródium/szén, a platina­­oxid, a ródium-oxid, a finom elosztású platina vagy ródium, a Raney-nikkel; alkalmasak továbbá a komplex katalizátorok, mint amilyen például a ró­­dium-trifenil-foszfin komplex. Az említett nemesfém-katalizátorok közül elő­nyösen a fém-oxidokat, így például a platina­­.oxidot és a ródium-oxidot használjuk. A fentieken túlmenően kitűnt még az is, hogy az (V) általános képletű triazolil-sztirolok hidrogéne­­zéséhez különösen alkalmasak a nemesfém-katali­zátorokból álló keverék katalizátorok. Különösen bevált keverék katalizátor a ródium­­oxidból és platina-oxidból álló keverék katalizátor. Az (V) általános képletű triazolil-sztirolok hidro­­génezését általában valamilyen inert szerves oldó­szerben valósítjuk meg. Ilyen oldószerek az éterek, mint például a dietil-éter, a tetrahidrofurán, a dio­xán vagy a dimetoxi-etán. A hidrogénezést 0 °C és + 100 °C közötti hőmér­sékleten - előnyösen 10 °C és 30 'C között - továb­bá 105—100 • 105 Pa nyomáson - előnyösen 10s—8 • 105 Pa nyomás alatt - valósítjuk meg. Az eljárással kapott (I) általános képletű végter­mékeket úgy izoláljuk, hogy a katalizátort elkülö­nítjük, majd a visszamaradt oldatot bepároljuk és a maradékot desztillációval, kristályosítással vagy kromatografálással tisztítjuk. Az (I) általános képletű vegyületek a 2- szénato­mon egy aszimmetriacentrummal rendelkeznek, amennyiben R jelentése hidrogénatomtól eltérő. Minthogy ez az aszimmetria egy nem sztereospeci­­fikus reakció (hidrogénezés) során keletkezik, a vegyületek legtöbbször racemátok formájában ke­letkeznek és azokat ebben a formában használjuk fel. Emellett nem lényeges, hogy a megfelelő olefin E-izomerjét vagy Z-izomerjét, vagy pedig az E- és Z-izomerek elegyét hidrogénezzük. Abban az eset­ben, ha az R helyettesítőben további aszimmetria­­centrum(ok) fordul(nak) elő, úgy az (1) általános képletű vegyületek diasztereomerjeinek elegye ke­letkezik, amit ismert módszerek segítségével a meg­felelő enantiomerekre szét lehet választani. A (III) általános képletű foszfonátok alkalmazá­sa esetén a (II) általános képletű fenilketon és a (III) általános képletű metil-foszfonát reagáltatása során először a foszfonátot valamilyen bázis feles­legével (kétszeres moláris mennyiségig terjedő feles­leg) reagáltatjuk, emellett a bázist a fém-hidridek közül választjuk és a reagenseket oldószerként étert alkalmazva -40°C-tól + 40 °C-ig terjedő hőmér­sékleten reagáltatjuk, majd ezen reakció termékét a (II) általános képletű ketonnal - 20 °C és + 80 °C közötti hőmérsékleten végzett reakció útján átala­kítjuk egy (V) általános képletű triazolil-sztirollá, majd ez utóbbit egy nemesfém-katalizátor jelenlété­ben, semleges vagy savanyú közegben, 0 °C-100 °C-ig terjedő hőmérsékleten és 105—100 • 105 Pa nyomás alatt hidrogénezzük. További előnyt jelent, ha a fenti eljárásnál a foszfonát átalakításához bázisként egy fém-hidri­­det, oldószerként egy étert használunk és a reakció­hőmérsékletet - 20 °C és +40 °C között választjuk meg, továbbá ha a ketonnal végzett reakciót 0 °C és 60 °C közötti hőmérsékleten hajtjuk végre, végül, ha a triazolil-sztirolt ródium-oxid/platina-oxid ke­verék katalizátor jelenlétében 10 °C-30 °C közötti hőmérsékleten és 105—8 • 105 Pa nyomás alatt hid­rogénezzük. A (IV) általános képletű foszfóniumsók alkalma­zása esetén az eljárás abból áll, hogy a (II) általános képletű fenilketon és a (IV) általános képletű metil­­foszfóniumsó reagáltatása során a foszfóniumsót először valamilyen bázis feleslegével (kétszeres mo­láris mennyiségig teijedő felesleg) reagáltatjuk, a bázist a fém-hidridek közül választjuk és a reakciót valamilyen inert, poláris, aprotikus oldószerben - 40 °C-tól + 80 °C-ig terjedő hőmérsékleten vé­gezzük, majd a reakcióterméket a (II) általános képletű ketonnal -20°C és + 110°C közötti hő­mérsékleten végzett reakció útján átalakítjuk egy (V) általános képletű triazolil-szirollá, majd ez 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 » 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom