190747. lajstromszámú szabadalom • Javított eljárás reagenskészlet progeszteron kimutatására és meghatározására biológiai folyadékokból

t 2 190 747 A találmány tárgya javított eljárás és reagenskészlet progeszteron hormon kimutatására és meghatározására biológiai folyadékokból enzim-immun módszerrel, amely enzimmel kapcsolt haptént alkalmazó kompetitiv fehérjekötési módszer elvén alapul. A vizsgálandó biológiai folyadékok alacsony progesz­teron koncentrációja miatt annak meghatározása csak az utóbbi két évtizedben, izotópok felhasználásán alapuló radioimmun módszer'segítségével vált lehetővé. (MURP­HY, B.E.P.: J.Clin. Endocr., 1967.27.973., YALOW, R.S. — BERSON, S.A.: In: General Principles of Radioim­munoassay, USEAC Symposium, 1968.) Ezen módszer széles körő elterjedését korlátozza, hogy végrehajtása izotóp laboratóriumhoz és sugárzó anyagok felhasználá­sához kötött. Az eljárás hátrányainak (egyes izotópok rö­vid felezési ideje, a sugárzó hulladékanyagok tárolásának és megsemmisítésének szükségessége, a speciális sugár­zó anyagok potenciális veszélyessége, a műszerezettség­igény, stb.) kiküszöbölésére alternatív jelzési módszerek kifejlesztésére törekedtek. Az enzim-immun (EIA) eljárás lényege, hogy monos­pecifikus antitest korlátozott számú kötőhelyeiért verseng egymással a vizsgálandó mintában található jelzetlen és a reakciókeverékhez adagolt, enzimmel jelzett haptén. Az antiest által megkötött enzim-haptén konjugátum mennyisége — és így az antitesthez kötődött enzim akti­vitása — fordítottan arányos a minta haptén-koncentrá­­ciójával. Az antitesthez kötött, illetve szabadon maradt haptén-enzim konjugátum elválasztása után az eredeti minta haptén-koncentrációja egyszerű (pl. spektrofoto­metriás) módszerrel, kalibrációs görbe segítségével meg­határozható. Az első Ígéretes próbálkozkásokról VAN WEEMEN és SCHUURS (FEBS Lett., 1971.15.232.), valamint egyidejűleg ENGVALL ÉS PERLMANN (Im­­munochemistry, 1971.8.871.) számoltak be, felhasználva AVRAMEAS 1969-ben leírt enzim-antitest, illetve enzim-antigén konjugálási módszerét. SCHUURS és VAN WEEMEN 1971-ben 169116. ljsz. alatt Magyaror­szágon is szabadalmaztatta módszerét, amely heterogén fázisú elválasztást alkalmazott a szabad és a kötött frakci­ók elkülönítésére. Ugyanők a 169436. ljsz. szabadalom szerint (1973) egymástól különböző kovalens kötéssel ala­kították ki az antiszérum termeléséhez használt immuno­gént és az enzimmel jelzett haptént. Az említett munka­­csoport a szilárd fázishoz kötött második antitest (DASP) módszert alkalmazta a szabad ös a kötött hormonok elvá­lasztására. Szabadalmuk magába foglalja a polisztirol hordozóhoz (pl. mikrotitráló lemez) kötött és így immo­­bilizált első antitest felhasználását. Az említett szabada­lom példaként szerepelteti a progeszteron meghatá­rozását. NAKAO 1980-ban írta le (Acta Endocrinol. Copenha­gen, 1980.93.223.) a progeszteron enzim-immun megha­tározását, amelyben a jelző anyag E.coiiból nyert ß-D- galaktozidáz enzim, az elválasztáshoz kettős antitest­módszert használt. SAUER és munkatársai (SAUER, M.J. — FOULKES, J.A. - COOKSON, A.D. : Steroids, 1981.38.45.) cellu­lózhoz kötött antíprogeszteront, illetve mikrotitráló le­mezhez kötött ellenanyagot használtak progeszteron­­meghatározásukhoz, amelyet a 2090598. ljsz. brit szaba­dalom véd. ARNSTADT és CLEERE leírták (ARNSTADT, K.I.- CLEERE, W.F.: J. Repród. Fért., 1981.62.173.) a szi­lárd fázisú (cellulózhoz kötött) antitestet és peroxidázzal kapcsolt progeszteront alkalmazó anzim-immun eljárásu­kat. A cikk alapján elkészített, a leírttal azonos metodikát alkalmazó progeszteron-meghatározó reagens készletet a Biolab (NSZK) 1981. óta forgalmazza. Ennek az egyetlen kereskedelmi forgalomban kapható reagens-készletnek több hiányossága van: — mérési tartományán (0,03—3,0 pmol) belül a mérhető optikai denzitás-különbség maximálisan 0,3 — végrehajtása során háromszori centrifugálást és hűtött centrifugát igényel. A találmány szerinti eljárásnál a meghatározandó pro­geszteron tartalmú mintához 1:20 és 1:35 közötti mólará­nyú bovin szérum albuminból és progeszteronból kova­lens kapcsolással készült antigénnel immunizált nyúl szérumát, mint antitestet és RZ = 1,2—1,8 minőségű pe­­roxidáz enzimnek progeszteronnal előzőleg elkészített konjugátumát adjuk, majd a keveréket a vizsgálandó mintával legalább fél óra hosszat inkubáljuk és gyártási adagonként optimalizált mennyiségű anti-nyúl birkaszé­rum és 5—10% polietilénglikol keverékét adjuk hozzá, ezt követően a reakcióelegyet legalább 15 percig inkubál­juk, végül a kötött konjugátumot az oldattól elkülönítjük, és az enzimaktivitást önmagában ismert módon meghatá­rozzuk. Az immunogén készítése során a szteroid egyik hidro­­xil csoportjával és a kapcsolóként használt borostyánkő­sav egyik karboxil csoportjával észtert képezünk, a másik karboxil csoportját pedig vegyes anhidrid módszerrel a carrier molekula (jelen esetben bovin szérum albumin, BSA) szabad amino csoportjaihoz kötjük. Az első antitest előállításához BSA és progeszteron 1:20 és 1:35 közötti molarányú konjugátumát használjuk immunogénként. Előnyösen a BSA-t és a 4-pregnen­­-lla-01-3,20-dion-lla-hemiszukcinátot 1:28 mólarányban használjuk az 1. példa b) pontja szerinti speciális immu­nizálási eljárással. Az enzim-haptén konjugálásához olyan eljárást dol­goztunk ki, amely nem igényel nagy tisztaságú peroxidáz enzimet, így az RZ = 1,2—1,8 minőségű torma­­peroxidáz felhasználható. Az első antitest, a vizsgálandó minta és a peroxidáz en­zimmel jelzett progeszteron keverékét legalább fél óráig, előnyösen 37 °C-on egy óráig inkubáljuk. Az immunreakció után a szabad és a kötött frakciót második antitesttel választjuk szét, amelynél a precipitá­­ciót 5—10%, előnyösen 9% polietilénglikollal, valamint a konjugátummal a reakciókeverékbe juttatott normál nyúlszérummal segítjük elő. Ezt követően a eakciókeve­­réket szobahőmérsékleten legalább 15 percig, előnyösen 20—40 percig inkubáljuk, végül a kötött konjugátumot az oldattól elkülönítve az enzimaktivitást önmagában is­mert módon határozzuk meg. Az ismeretlen minták progeszteron koncentrációját a standard pontokból készített kalibrációs görbe segítségé­vel számítjuk ki. A találmány szerinti eljárás főbb előnyei: a) A találmány szerinti EIA eljárás jellegéből adódóan végrehajtható minden, a szokásos alapfelszereléssel ellá­tott rutin laboratóriumban b) A találmány szerinti eljárás felhasználható az orvosi és állatorvosi diagnosztikában a luteális működés ellen­őrzésére, ezáltal a normális és patológiás ciklus diag­nosztizálására, a korai vemhesség megállapítására, vagy kizárására, a termékenyítés optimális időpontjának ellen-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom