190725. lajstromszámú szabadalom • Eljárás antiixchaemiás és vérnyomáscsökkentő hatású dihidropiridinek előállítására

1 190 725 2 eljárásokkal előállíthatóak. Az aldehidek ugyancsak is­mertek vagy a szakirodalomban szereplő ismert eljárá­sokkal előállíthatóak. b) Másik eljárás szerint az (I) általános képletű vegyü­­letek (V) általános képletű keton és (VI) általános képletű krotonát reag^ltatásával is előállíthatóak. A (VI) általá­nos képletű krotonátot jellemzően in situ állítjuk elő a megfelelő (TV) általános képletű ketoésztert ammónium­­acetáttal reagáltam. A reakció elvégezhető például a rea­genseket alkalmas oldószerben, például 1-4 szénatomos alkanolban, például etanolban, 1 óra időtartamon belül visszafolyatás mellett forralva. Ezután a (VI) általános képletű krotonátot egy (V) általános képletű vegyülettel reagáltatjuk, a reagenseket60-130 °C hőmérsékleten oldó­szerben, adott esetben visszafolyatás mellett legfeljebb 5 óra időtartamon át melegítjük. Ezt követően az (I) általá­nos képletű vegyületet az előbbiekben említett módon, szokásos tisztítási eljárásokkal elkülönítjük. Azokról az (I) általános képletű vegyületekről, melyek heterogyűrűje N-benzil-csoporttal helyettesített, ez a he­lyettesítő ismert katalitikus hidrogénezéssel — például szénhordozós palládium katalizátorral 3,45 • 105 Pa nyo­máson 16 órán át hidrogénezve — eltávolítható, ilymódon a megfelelő helyettesítetlen vegyületet kapjuk. Az (V) általános képletű kiindulási vegyületek ismer­tek vagy analóg módon, a szakirodalomban szereplő eljá­rások szerint [lásd például Can. J. Chem,. 45, 1001, (1967)] előállíthatóak. Megjegyezzük, hogy mind az a), mind a b) eljárás sze­rint előállítható valamennyi az (I) általános képlet alá tar­tozó vegyület, bizonyos vegyületek esetén azonban cél­szerű lehet kiindulási anyagként dihidropiridin-szárma­­zékot alkalmazni. Ezek az eljárások az X aromás hetero­­gyűrű természetétől függően változnak. Az alábbi c)-k) eljárások nem tartoznak a találmány ol­talmi körébe. c) Más eljárások szerint az (I) általános képletű, X je­lentésében 1,2,3-triazol-l-il-csoportot tartalmazó vegyü­letek a megfelelő valamely (VII) általános képletű azid­­ból állíthatók elő — a képletben R, R1, R2 és Y jelentése az előzőekben megadott — valamely acetilénszármazék­kal, például acetilén-dikarbonsav- vagy acetilénkarbon­sav 1-4 szénatomos di- illetve mono-alkil-észterével rea­­gáltatva. A reakciót a reagensek általában ekvimoláris mennyiségének inert oldószerben, például toluolban való melegítésével hajtjuk végre. A reakcióelegyet a reagen­sektől és az alkalmazott oldószertől függően 10 óráig ter­jedő időtartamon át visszafolyatás mellett forraljuk majd a kívánt terméket ismert eljárásokkal elkülönítjük és tisz­títjuk. Ha a reagensként acetiléndikarbonsav-dimetil-észtert használunk, a kapott (I) általános képletű termék X he­lyettesítőként 4,5-bisz(metoxi-karbonil)-l,2,3-(lH)-tri­­azol-l-il-csoportot tartalmaz. Reagensként acetilénkar­­bonsav-etilén-észtert alkalmazva a termék a két lehetsé­ges izomer elegye, azaz X jelentésében 4- vagy 5-etoxi­­-karbonil-l,2,3-(IH)-triazol-l-il-csoportot tartalmazó (I) általános képletű vegyület. Az izomerek kromatográfiás eljárással elválaszthatók egymástól. Ezek a termékek ter­mészetesen szokásos kémiai eljárásokkal rokon triazol­­-származékokká alakíthatók. így például tömény ammó­­nium-hidroxiddal reagáltatva az észtereket, a megfelelő amid-származékot kapjuk, mely vízelvonással a megfele­lő nitril-származékká alakítható. Hasonlóképpen az ész­terek hidrolízisével a megfelelő savakat nyerjük. A kapott savakat például N,N-dimetil-anilinnel melegítve dekar­­boxilezhetjük, így az X jelentésében helyettesítetlen l,2,3-(lH)-triazol-l-il-csoportot tartalmazó (I) általános képletű vegyületeket nyerjük. A (Vni) általános képletű azidot az előzőekben ismer­tetett eljárással állítjuk elő, kiindulási anyagként 2-azido­­-etoxi-acetecetsavat alkalmazunk (ha Y jelentése etilén­­csoport). d) Az (I) általános képletű, X helyettesítőként 1,2,4- (4H)-triazol-2-il-csoportot tartalmazó vegyületek előál­líthatóak (VH!) általános képletű vegyületet — a képlet­ben R, R1, R2 és Y jelentése az előzőekben megadott — N,N-dimetil-formamid-azinnal reagáltatva. A reakció egyszerűen végrehajtható általában ekvimoláris mennyi­ségű reagenseknek sav, például p-toluolszulfonsav jelen­létében, inert oldószerben, például toluolban való mele­gítésével. A (Vffl) általános képletű aminok egyszerűen előállít­hatok a (VII) általános képletű azidok redukálásával. A redukció végezhető például cinkporral vagy katalitikus hidrogénezéssel. Egy jellemző eljárásban cinkport alkal­mazunk, és a reakciót metanol és vizes hidrogén-klorid­­-oldat jelenlétében végezzük. Általában szobahőmérsék­leten rövid idő alatt lezajlik a reakció. A redukálást kata­litikus hidrogénezéssel is végezhetjük metanolos közeg­ben, kalcium-karbonát hordozós palládium katalizátor­ral, szobahőmérsékleten. e) Ismét más eljárás szerint az (I) általános képletű, X helyettesítő jelenlétében 5-tetrazolil-gyűrűt tartalmazó vegyületeket — a képletben R, R1, R2 és Y jelentése az előzőekben megadott — tri-n-butil-ón-aziddal reagáltat­va. A reakciót a reagenseket általában ekvimoláris arány­ban, szerves oldószerben, például dioxánban melegítve hajtjuk végre. A reakcióelegyet 12-24 órán át visszafolya­tás mellett forraljuk, majd az oldószert lepároljuk és a termeket dietil-éterben vesszük fel. A kapott ón komp­lexet savval bontjuk meg. A terméket összegyűjtjük és szokásos eljárásokkal tisztítjuk. A helyettesített tetrazol-származékokat tetrazol vegyü­­letekkel, szokásos kémiai átalakítási eljárásokkal állítjuk elő. így szokásos alkilezéssel, például alkil-jodid alkal­mazásával alkil-tetrazol helyzeti izomerek elegyét nyer­jük, mely izomerek szokásos eljárásokkal, például kro­matográfiás eljárásokkal elkülöníthetők. Klór-hangya­­sav-alkilészterre vagy halogén-alkil-alkanoáttal reagáltat­va a tetrazolokat a megfelelő alkoxi-karbonil vagy alkoxi­­karbonil-alkil-származékokat, például metil-bróm-ace­­táttal az 1- illetve 2-(metoxi-karbonil-metil)-tetrazolt nyerjük. Ezeket a vegyületeket a szokásos kémiai átalakí­tási reakciókkal a megfelelő savakká, amidokká és nitri­­lekké alakíthatjuk. A (IX) általános képletű vegyületeket az a) eljárásnál ismertetett Hantzsh szintézissel állítjuk elő, ketoészter komponensként 4-(metoxi-karbonil-alkoxi)-acetonátot alkalmazva. A kapott észtert a megfelelő eljárásokkal amiddá majd nitrillé alakítjuk. f) Más eljárás szerint (I) általános képletű vegyületeket valamely (X) általános képletű vegyületnek — a képlet­ben R, R1, R2 és Y jelentése az előzőekben megadott — egy (XI) általános képletű halogén-aldehiddel, halogén­­-ketonnal vagy halogén észterrel — a képletben Q jelen­tése hidrogénatom, 1-4 szénatomos alkücsoport, fenil-, benzil-, vagy (CH2)m-C02(l-4 szénatomos)alkil-csoport és a halogén klór-, bróm-, jód- vagy fluoratom, előnyö­sen brómatom — való reagáltatásával nyerünk, az így ka­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom