190693. lajstromszámú szabadalom • Eljárás gyógyszerkészítmények filmbevonására
2 190693 3 A találmány tárgya eljárás szilárd gyógyszerformák filmbevonására vizes bevonó diszperzióval, amely a szokásos filmképzó, szinezó és pigmentanyagokon túlmenően dimetilpolisziloxánt, adott esetben magnézium-sztearátot tartalmaz. A találmány tárgya közelebbről eljárás szilárd gyógyBzerformák filmbevonattal történő ellátására cellulózéter és/vagy vizes polimer latex diszperzió, továbbá pigmentanyag tartalmú vizes bevonó diszperzióval, oly módon, hogy a bevonó vizes diszperzió a filmképző anyagra számítva 3-25X dimetil-polisziloxánt és kívánt esetben a filmképző anyagra számítva 0,5-15% magnézlum-sztearátot tartalmaz. Ez a bevonat igen sokféle anyagból készülhet, és előállítása is számos módszerrel lehetséges, amelyek a szakember előtt általában ismertek. Vonatkozó megoldásokat ismertet egyebek között a Leon Lachman és mtsai: The Theory and Practice of Industrial Pharmacy, Lea és Fähiger, Philadelphia, 1970, 10. fejezet: Tablet Coating, 197-225. oldal irodalmi hely. A gyógyszeriparban az elmúlt évtizedben a hagyományos cukoralapú bevonással szemben a filmbevonás került előtérbe, elsősorban gazdaságossági megfontolások alapján, mint azt a J.B. Pickard, J.B. Rees, Manuf. Chem. and Aerosol News, 1974. 19-22. publikáció ismerteti. A kezdetben alkalmazott filmbevonási eljárásoknál a filmképző anyagok oldására szerves oldószereket alkalmaztak, így ezek a bevonó diszperziók mind munkaegészBégügyi, mind környezetszennyeződési, mind pedig tűz- és robbanásveszély szempontjából hátrányos tulajdonságokkal rendelkeztek. Ezeket a problémákat a vizesalapú filmbevonó diszperziók alkalmazásával lehetett kiküszöbölni, amelyek ma is a legkorszerűbb eljárásnak számítanak, ahogy erről a Manuf. Chem. and Aerosol News, 1976. jan. 31. old. közlemény tudósit. A vizesalapú bevonó diszperziókkal történő bevonás azonban nem véletlenül terjedt el kevésbé a szerves oldószeres bevonással szemben, ezeknél a rendszereknél ugyanis a víz kisebb párolgási sebessége miatt a be- Bzáradó filmréteg hosszabb ideig van tapadóé állapotban, ami a bevonandó szilárd gyógyszerkészítmények össze ragadását, majd szétválásuk után a filrabevonat sérülését, illetve egyenetlenségét okozza. A Manuf. Chem. and Aerosol News, 1976. jan. 31. old. irodalmi hely és az általános tapasztalat szerint a vizes rendszerekkel történő filmbevonást fentiek miatt csak az igen intenzív szárítást biztosító berendezésekkel - Accola Cota, Dry-Cota, High-Coater, Wurster, Glatt, illetve Aeromatic fluidizációs filmbevonó berendezések - lehet elvégezni, de ezeknél a berendezéseknél is az eljárásparaméterek igen pontos betartására van szükség a sima egyenletes filmbevonat kialakításához. Ugyancsak általános tapasztalat és az Acta Pharmaceutical Techn. 1979. Suppl. 7. publikáció szerint a vizes filmbevonó diszperziókkal történő bevonási nehézségei fokozottabban jelentkeznek a bevonási technológia méretnővelése, a termelő berendezésekre való áttérés esetén. Ezeknél a berendezéseknél ugyanis a laboratóriumi készülékekhez képest a fajlagos száritókapacitás csökken, a beszáradó filmbevonat hoszszabb ideig nedves, azaz tapadós marad, és ez meghiúsíthatja az egyenletes bevonat előállítását. A vizesalapú filmbevonási technológiák kidolgozására irányuló munkánk során úgy tapasztaltuk, hogy az eddig ismert bevonódiszperziók alkalmazásával félüzemi, illetve üzemi méretben nem lehet megfelelő biztonsággal szép külalakú, sima, egyenletes filmbevonatokat előállítani. Az optimális paraméterektől való kismértékű eltávolodás azonnal vagy a bevonat tapadósságát és egyenetlen bevonat kialakulását, vagy a bevonat lassú kialakulása miatt a tabletták fokozott kopását okozta, és a bevonat emiatt nem lett megfelelő. Kísérleteink során új, a filmbevonás területén eddig nem alkalmazott segédanyagokat próbáltunk ki, és meglepő módon azt találtuk, hogy a bevonófolyadékban diszpergált dimetil-polisziloxánnal a fenti problémák megoldhatók. Azt tapasztaltuk, hogy a vizes diszperzióba vitt dimetil-polisziloxán homogén módon, lágyítóként beépül a filmekbe, lecsökkenti a bevonat túlzott tapadósságát, egyenletes bevonat kialakítását teszi lehetővé, anélkül azonban, hogy filmbevonatnak a tabletták felületéhez való tapadását, illetve magának a filmbevonatnak a szilárdságát túlzott mértékben lerontaná. A dimetil-polisziloxán bevonódiszperziókban való alkalmazásának további előnye, hogy lecsökkenti a bevonatnak a bevonó berendezés fémrészeihez való tapadását, és ily módon megszűnik a bevonó anyagnak a porlasztófej környékén történő lerakódása is, gyakorlatilag megszűnik a porlasztónyílások eltömődése, ami pedig a dimetil-polisziloxánt nem tartalmazó bevonódiszperziók alkalmazásakor gyakran fellép. Vizsgálataink során azt találtuk, hogy a dimetil-polisziloxán egyaránt alkalmazható a filmképzőként nagy molekulasúlyú anyagok, így például cellulóz éterek, vizes kolloid oldatait, illetve vizes polimer latex diszperziókat tartalmazó bevonó diszperziókban. Ilyen polimer latex diszperziók például az akrilát diszperziók, amelyeket a Rohm Pharma cég (NSZK) Eudragit L 30 D, illetve Eudragit E 30 D, márkanéven hoz forgalomba. A bevonó diszperziók elkészítésénél a dimetil-polisziloxánt célszerűen előre elkészített vizes emulzió formájában keverjük ja többi alkotó anyaghoz. Ilyen diszperziók a kereskedelemben kaphatók. Jól alkalmazható-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
