190673. lajstromszámú szabadalom • Stabil, vizes polimerdiszperziók és eljárás előállításukra

8 190873 9 vizes fázisban diszpergálva. Ezek általában a vinil-monomerek, így a vinil-halogenidek, vi— nil-észterek, vinil-éterek, alkil-vinil-ketonok, N-vinil-karbazol, N-vinil-pirrolídon, vinil-pi­­ridin, sztirolok, akrilsav, alkil-akrilatok, met­­akrilsav, alkil-melakrilótok, akril-amid, he­lyettesített akril-amidok, vinilidén-halogeni­­dek, itakonsav, 1,3-butadién és hasonlók. Ezek közül az akril-nilril, metil-melakrilát, vinil-acetát, 2-etil-hexil-akrilát és a rövid­­szénláncú alkil-akrilátok, így a metil-metak­­rilát és az etil-akrilát, valamint a butil-akri­­lát előnyösek. Ojtott kopolimerek előállítására egyetlen vinil-monomerként előnyösen metakrilátot, etil-akrilátot vagy metil-metakrilátot haszná­lunk. Ismeretes, hogy két vagy több monomer együtt polimerizálható kopolimerek vagy tömb-kopolimerek képzésére, és ilyen kombi­nációk is használhatók amilopektin-keményító ojtott kopolimer készítésére derivált és hid­­rolizált keményítőkkel. Abban az esetben, ha két vagy több monomert polimerizálunk deri­vált és hidrolizált amilopektin-keményítővel, akkor az előnyös monomerek a dimetil-amino­­-etil-metakrilát, az etil-akrilát, butil-akrilát, metil-metakrilát és a metakrilsav lehetnek. Minden olyan poliinerizációs iniciálort megfelelő iniciátornak tekintünk, amely inici­­álja a szabadgyökös polimerizációt a derivált és hidrolizált amilopektin-keményítővel, éB emellett lényegében kizárja a monomer vagy a monomerelegyek homo- vagy kopolimerizá­­ciójának a megindulását az ojtott kopolimerek előállításánál. A cérium-ammónium-nitrát például ilyen iniciátor. Ezt az iniciátort 0,5-8 t%-ban hasz­nálhatjuk a derivált és hidrolizált keményítő­re vonatkoztatva, míg 0,5 t% alatti mennyisé­gek nem segítik elő megfelelően az ojtásor polimerizációt és jelentős mennyiségű reagá­­latlan monomer marad még az elegyben: 1,4- -4 t% az előnyös iniciátormennyiség, a kemé­nyítőre vonatkoztatva. Hidrogén-peroxid és acetátion kombiná - ciója is hasznos iniciátor. Acetátionforrásként nátrium-acetátot vagy jógecetet használha­tunk. Ezt az iniciátort 2-9 pH tartományban és 40-90 °C hőmérséklet-tartományban hasz­nálhatjuk. Az ecetsav/hidrogén-peroxid mól­aránya körülbelül 2, és a peroxid mennyisége 0,5-2,0% a keményílő tömegére számítva. Az alkalmazott monomer vagy monomerek mennyisége változik a kapott diszperzió kí­vánt tulajdonságainak megfelelően. A talá­­mány szerinti diszperziók szilórdanyag-tar­­talma legalább 25 t%, előnyösen legalább 40 t% a száraz alapra számítva. A kemény­­tő/monomer tömegarány 4:1 vagy ennél ki­sebb a száraz alap tömegére számítva, elő­nyösen 10:4 vagy ennél kisebb is lehet. En­nek az aránynak az alsó határát gazdaságos­­sági megfontolások és a szükséges végíő viszkozitások szabják meg. Abban az eset­ben, ha növekedő mennyiségben viszünk be monomert a diszperzióba, akkor a kapott ko­polimer jelentős részeként alkalmazott deri­vált és hidrolÍ7,ált ainilopektin-keményitó gaz­daságossági előnyei csökkennek. Általában az amilopektin-keinényítő/ino­­nomer-tömegarány kisebb, mint 4:1. Az elő­nyös keményítő/monomer-tömegarány 10:4-tól 1:2-ig terjed, a száraz alapra számítva. Az elsősorban előnyÖB amilopektin-keményíló/ino­­nomer-tömegarány 10:4-től 1:1-ig terjedő tar­tományban van, a szárazanyagra számítva. A kezdeti polimerizációs körülményeknek olyanoknak kell lenniük, hogy elég monomer álljon rendelkezésre, ha a polimerizáció meg­indul. Ez könnyen megvalósítható hagyomá­nyos szakaszos eljárásban, ahol a monomert vagy a monomereket egy adagban juttatjuk be a reakcióelegybe. Bármilyen adagolási mód alkalmas azonban, ahol kezdetben szintén gerjesztett szabad gyökök alkalmazására ke­rül sor, amennyiben nem merülnek fel prob­lémák a hőmérsékletszabályozós terén, azaz a monomert vagy a monomereket a poliinerizálós idején növekvő mennyiségben visszük be vagy folyamatosan adagoljuk, addig, ameddig a polimerizáláshoz szükséges körülményeket meg nem teremtjük. Abban az esetben, ha monomerelegyeket használunk, akkor úgy ahogy vannak alkalmazhatjuk azokat olyan hagyományos típusú kopolimerlánc előállítá­sára, amely a keményítővel ojtott kopoliinert alkot, vagy egymás uLán, egyenként vagy különálló elegyként adagolhatjuk olyan tömb­­kopolimerek előállítására, amelyek keményítő­vel ojtott kopolimereket képeznek. A polimerizálósi hőmérséklet a monomer kompozíciótól és az alkalmazott katalizátortól függ. Szükség lehet melegítésre vagy hűtés­re vagy a kettő kombinációjára a kívánt po­limerizációs hőmérséklet elérése és fentartása érdekében. Általában 0-100 "C hómérséklet­­-tartomány használható, a katalizátortól és a monomer kompozíciótól függően, előnyösen azonban, a 25-80 °C hőmérséklet-tartomány. Abban az esetben azonban, ha a katalizátor alacsony pH-t alakít ki vagy követel meg, az ilyen savas körülmények a keményítő túl nagy mértékű hidrolízisét eredményezhetik. Ez kedvezőtlen hatást gyakorol a polimer termék tulajdonságaira. Felületaktív anyagokat is használhatunk a diszperziók stabilizálására a polimerizáció folyamán vagy ezeket u reakció befejeződése után is adagolhatjuk. A polimerizáció folya­mán a választott felületaktív anyag nem rea­gálhat az iniciátor-rendszerrel vagy nem gyakorolhat ellentétes hatást a polimerizációs reakcióra. A Tritox X—200 és a Triton-405 olyan felületaktív anyagok, amelyek nem avatkoznak be a polimerizációs reakcióba, ha az iniciátor cériumvegyület. A találmány szerinti ojtott kopolimer diszperziók előnyösen használhatók bevona-5 L0 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom