190669. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 3,4-diszubsztituált 1,2,5-tidiazol-1-oxidok és 1,1-dioxidok előállítására
7 190669 8 át szobahőmérsékleten keverjük a reakcióelegyet, majd visszafolyató hűtő alatt 8 órán ét forraljuk, majd 1 órán át szobahőmérsékleten folytatjuk a keverést. Vizes nátrium-bikarbonát-oldattal és vízzel extraháljuk a reakcióelegyet, és elkülönítjük a szerves oldószeres fázist, majd nátrium-szulfáttal vízmenteaitjük, szűrjük és csökkentett nyomáson desztilláljuk, a desztillációs maradékot metanollal kezeljük és szűrjük, amiután 1,03 g terméket kapunk. Ezt metanolból kikristályosltva 200- 202 °C hőmérsékleten olvadó 3,4-dimetoxi-l,2,5-tiadiazol-l,l-dioxidot kapunk. Elemanalízis CÆeNiOiS-re: számított: C: 26,97; H: 3,39; N: 15,72; S: 18,00%; mért: C: 26,82; H: 3,18; N: 16,09; S: 18,00%. Olyan látványos eljárást találtunk, amelynek segítségével a (VII) általános képletű vegyületek egy reakciólépésben közvetlenül előállithatók a (IX) általános képletű vegyületekből oly módon, hogy az utóbbit tionil-kloriddal reagáltatjuk. Ezt a reakciót a D reakcióegyenleten mutatjuk be. A reakciót nemreakcióképes szerves oldószerrel, például metilén-kloriddal, kloroformmal vagy más, hasonló oldószerrel készült reakcióelegyben végezzük. Bár a reakciót bázis, mint savlekötő adagolása nélkül is elvégezhetjük, előnyösen két ekvivalens mennyiségű bázist adagolunk a reakció során képződő hidrogén-klorid eltávolítására. Ily módon nagyobb mennyiségű (VII) általános képletű vegyületet kapunk. Bázisként előnyösen szerves bázisokat, például nátrium-karbonátot, kálium-karbonátot, nátrium-bikarbonátot vagy kélium-bikarbonátot, továbbá szerves bázisokat, például trietil-amint, piridint vagy hasonlókat használunk. Az eljárás során nemcsak egy lépéssel kevesebbet kell végeznünk, de gazdaságosabb is abból a szempontból, hogy nem kell drága oxidálószereket, például m-klór-perbenzoesavat használnunk. A reakciót -20 °C és 25 °C közötti, előnyösen 0 °C és 10 °C közötti hőmérsékleten végezzük. Az alábbiakban bemutatjuk annak a (VII) általános képletű vegyületnek a fenti eljárással való előállítását, ahol az általános képletben R* metilcsoport. A 3,4-dimetoxi-l,2,5-tiadiazol-1-oxid előállítása 4,0 g (34,5 mM) dimetil-oxél-diimidátot és 5,71 ml (5,58 g, 70,6 mM) piridint oldunk 8 ml diklórmetánban, az oldatot cseppenként, nitrogénáram alatt 2,61 ml (4,25 g, 34,7 mM) 18 ml diklórmetánban oldott tionil-klorid lehűtött oldatához adjuk olyan sebességgel, hogy a reakcióhömérséklet 0 °C között maradjon. 20 percen ét szobahőmérsékleten keverjük a reakcióelegyet, majd ezt követően kétszer 11 ml vize3 0,055 n hidrogén-kloriddal mossuk. Kétszer 20 ml diklór-metánnal extraháljuk a vizes fázist, egyesítjük a szerves oldószeres extraktumokat, szárítjuk és csökkentett nyomáson kivitelezett desztillácicval szárazra pároljuk. A szilárd halmazállapotú desztillációs maradékot izopropil-alkoholból kikristályosltva 3,0 g 137-139 #C hőmérsékleten olvadó 3,4-dimetoxi-l,2,5-tiadiazol-l-oxidot kapunk. Az (I) általános képletű vegyületeket a (íl) általános képletű vegyületekből kiindulva különböző módon több új köztes vegyületen ál állítjuk elő. Az eljárást az E reakcióegyenleten mutatjuk be. Az E reakcióegyenletben szereplő vegyületek általános képleteiben RB egy -NR2-RJ vagy egy -NH(CHj)í- SCHíA’ általános képletű csoport. Abban az esetben, ha A’ azonos A-val úgy a reakciót természetesen egy lépésben végezhetjük oly módon, hogy a (II) általános képletű vegyületet két ekvivalens ACHaS(CH2)jNHi általános képletű vegyülettel reagáltatjuk. A (XI) általános képletű köztes vegyületek is újak. A (XII) általános képletű köztes vegyületek is újak; kivéve azt, ahol P 2 és R7 metoxicsoport, RB pedig morfolinocsoport. Ezt a vegyületet az alábbi közleményben ismertetik: J. Org. Chem., 40, 2743, 1975. A reakciót nem reakcióképes szerves oldószerrel készült reakcióelegyben végezzük, oldószerként előnyösen metanolt használunk. A reakció hőmérséklete nem lényeges. A legtöbb kiindulási vegyület reakcióképes, igy a reakciót előnyösen szobahőmérséklet alatti hőmérsékleten, például 0 °C és 10 °C közötti hőmérsékleten végezzük. Kevésbé reakcióképes vegy öletekkel a reakciót szobahőmérsékleten folytatjuk le. Esetenként előnyös, ha a reakcióelegy hőmérsékletét a reakció teljessé tételére 50-60 °C-ra emeljük. Az F reakcióegyenleten további eljárásváltozatot mutatunk be. A reakcióegyenletben szereplő általános képletű vegyületekben M fén kation, ez előnyösen kálium-, lítium- vagy nátriumion. A reakció körülményeit és az oldószereket az E reakcióegyenlet ismertetésekor megadtuk. Az összes (XI) általános képletű köztes vegyület új vegyület. További eljérá8véltozatot mutatunk be a G reakcióegyenleten. A reakcióegyenletben szereplő általános képletű vegyületekben R10 egy -NR2R3 vagy egy -NHÍCHa^SCHjA’ általános képletű csoport és X egy könnyen lehasadó csoport. Könnyen lehasadó csoport például flucratom, klóratom, bóratom, jódatom. A kényelmességi és gazdaságossági meggondolások alapján olyan vegyületeket használunk, ahol X klóratom. A (XIII), (XIV), (XV) általános képletű vegyületek előállításának reakciókörülményeit az E reakcióegyenlet ismertetésekor adjuk meg. A (XV) általános képletű vegyületeket úgy állítjuk elő, hogy nemreakcióképes szerves oldószerrel, például alkanollfd, acetonitrillel, dimetil-formamiddal, dimeti'-BZulfoxiddal, acetonnal vagy hasonló oldószerekkel készítünk reakcióelegyet. A reakciót előnyösen alkanolban, például metanolban, etanolban vagy izopropanolban végez5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5
