190666. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hexahidro-5-hidroxi-2H-ciklopenta [b] furán-2-on-származékok előállítására

2 190666 A találmány tárgya új eljárás az (I) ál­talános képletü hexahidro-5-hidroxi-2H-ciklo­­pentaT blfurán-2-on-származékok előállítására; e képletben A,B oly szubsztituens-pár, amelyben e szub­­sztituensek egyike hidrogénatom, másika pedig hidroxilcsoport, n valamely szám 1-től 6-ig-Y hidrogénatomot vagy 1-6 szénatomos al­kilcsoporlol, 5-10 szénalomos cikloalkil­­csoportot, 1-6 szénatomos alkenilcsopor­­lol vagy 5-10 szénatomos cikloalkenil­­r.soportot, amelyek adott esetben 1-3 szubsztituenssel, mégpedig halogénatom­mal, hidroxilcsoporttal, 1-3 Bzénatomos alkoxicsoporttal, trihalogén-metil-, nitro­­vagy az alkil-részekben 1-3 szénatomot tartalmazó dialkil-amino-csoporttal lehet­nek helyettesítve, továbbá merkaptocso­­portot képvisel, képviselhet továbbá -OR1 általános kép­­letű csoportot, amelyben R1 6-10 szén­atomos arilcsoportol jelent, amely adott esetben halogénatomokkal, hidroxilcso­porttal, 1-3 szénatomos alkoxicsoporttal, 1-2 szénatomos alkilcsoporttal, nitrocso­­porttal, trihalogén-metil-csoporttal, az alkil-részekben 1-3 szénatomot tartalma­zó dialkil-amino-csoporttal vagy mer­­kaptocsoporttal lehet egyszeresen vagy többszörösen helyettesítve; jelenthet továbbá R1 3-6 szénatomos alkil- vagy alkenilcsoportot, amely adott esetben halogénatomokkal, hidroxilcsoporttal, 1-3 szénatomos alkoxicsoporttal vagy mer­­kaptocsoporttal lehet egyszeresen vagy többszörösen helyettesítve. A fenti meghatározásnak megfelelő (I) általános képletü vegyületek elsősorban kiin­dulási anyagként alkalmazhatók prosztaglan­­dinok vagy prosztaglandin-analógok szintézi­sére. Az ilyen típusú vegyületeket eddig álta­lában a megfelelő biciklusos aldehidekből ál­lították elő a megfelelő foszfonáttal lefolyta­tott Wittig-reakció vagy valamely triaril­­-foszfóniumsóval erős bázis jelenlétében le­folytatott reakció útján. Az e célra szüksé­ges biciklusos aldehid a karbonilcsoporthoz viszonyított béta-helyzetben hidroxilcsoportot tartalmaz (hexahidro-5-hidroxi-2-oxo-2H-cik­­lopenta[b]-furán-4-karboxaldehid); ez a hid­roxilcsoport adott esetben éter, észter, acetál vagy uretán alakban van védve és maga a vegyület igen kevéssé stabil anyag. Emiatt az említett vegyületek előállítási eljárását il­letőleg tisztítási műveleteit (ez utóbbiak szükségesek ahhoz, hogy a vegyületet Wit­­tig-reakcióhoz lehessen felhasználni) igen gondosan kell lefolytatni. Az ilyen aldehideknek a kiindulási ve­gyület primer alkoholos funkciójának az oxi­dációja útján történő előállítása (amikor is az 5-helyzetű szekunder hidroxilcsoportot alkal­mas módon védeni kell) a képződő aldehid karbonsavvá történő nemkívánatos oxidáció­jának veszélyével jár és ugyanakkor problé­mát képez a béta-helyzetű szubsztituensek egy alfa, béta-telítetlen aldehid képződése közben végbemenő eltávolítása. Igen specifi­kus reakciókörülmények alkalmazása mellett - mint például valamely klór-tioanizol-komplex alkalmazásával történő oxidáció (amikor is a hidroxilcsoportot a nagy térfogatú p-fenil­­-benzoil-csoporltal védik, ami megkönnyíti az aldehid elkülönítését) sikerült csak az emlí­tett két reakciót, az oxidációt és a Wittig-re­­akciót 40% körüli összhozammal lefolytatni. Az eljárás azonban nagyobb mennyiségekkel va­ló dolgozás esetén igen körülményes és a re­akciókörülmények igen szigorú betartását igényli, különösen a reakcióelegy feldolgozá­sa és a termék elkülönítése során. Meg kell jegyezni, hogy az esetek többségében a pri­mer alkoholos funkciót valamely karbonsav­nak vagy karbonsavszármazéknak, például észternek, kloridnak vagy anhidridnek a líti­um—alvimínium—hid rid del vagy nátrium-bór­­-hidriddel történő redukálása útján hozzák létre a szintézis valamely megelőző lépésé­ben. Az ilyen redukciók sorén az aldehid-ál­lapotot nem sikerül kísérleti úton rögzíteni, ami - ha a szintézist a maga egészében néz­zük - egy feleslegesen végrehajtott redukci­ós reakciólépést és egy feleslegesen végre­hajtott oxidációs reakciólépést jelent. Az is­mertetett eljárás azonban mindezeknek a ne­hézségeknek és hátrányoknak a számbavétele mellett is még mindig a legelőnyösebb ma is­mert eljárás; a szintézis jelenleg csaknem ki­zárólag ezzel az eljárással történik. Egy másik ismert eljárásban, amelynek során a szintézis kezdeti lépéseit már a di­­metil-acetál-alakban vagy egyéb alkalmas mó­don védett aldehidcsoportot tartalmazó ve­­gyülettel folytatják le, a szintézis utolsó lé­pésében a védőcsoport savas hidrolízissel történő eltávolítására van szükség. Itt vi­szont komoly nehézségeket okoz, hogy az al­dehidcsoport felszabadításához szükséges re­akciókörülmények között a molekulában je­lenlevő hidroxilcsoport könnyen eliminálódik. A fent említeLt két ismert eljárás reak­­ciómonetét a csatolt rajz szerinti (A) reak­ció-vázlat szemlélteti; a képletekben R1 vala­mely alkalmas védócsoportot, R2 pedig hidro­génatomot vagy egy R1 csoportot képvisel. A találmány szerinti eljárás kiküszöböli a feni vázolt ismert eljárások hátrányait és nehézségeit. A találmány szerinti új eljárás azon alapul, hogy valamely (IL) általános képletü biciklusos savkloridot - e képletben X egy éter-, észter-, acetál- vagy uretán­­-kötéssel védett hidroxilcsoportot képvisel - amely könnyen előállítható a megfelelő savból például tionil-kloriddal való reagáltatás út­ján, 1-4 ekvivalens trifenil-foszfin jelenlété­ben, -35 °C és 55 °C közötti hőmérsékleten írisz-(trifenil-foszfin)-réz( I)-bórhidriddel re­­agáltatunk és a kapott nyers reakcióterméket 3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom