190548. lajstromszámú szabadalom • Eljárás spiro [imidazolidin-indolin és -azaindolin]-trion-származékok előállítására

5 majd hagyományos módon végzett reduktív gyűrű­zárással állíthatjuk elő. Ezt az utolsó lépést általá­ban vasporral, sav, így sósav, ecetsav jelenlétében, általában vizes-alkoholos közegben, szobahőmérsékle­ten vagy kissé emelt hőmérsékleten (például körül­belül 20 és 100°C közötti hőmérsékleten) végezzük. Azokat a találmány szerint^, (II) általános képletű vegyieteket, amelyekben R jelentése hidrogénatom és R jelentése a fentebb megadott, legkönnyebben szintén az ennek megfelelő c) eljárással állíthatjuk elő, ennek során a 2,4-dinitro-klór-benzolt az első reakciólépésben a megfelelő halogén-nitro-helyettesí­­tett piridin-vegyük-ttel helyettesíthetjük. Ily módon 3-iutro-4klór-pirjdínne] spiro-[imidazolidin-4,3-(6- -azaindolin)]-2,2 5-trioiit kapunk végtermékként. Azok az (1) általános képletű vegyületek, amelyek­ben X és Y mindegyike halogénatom (mint ahogy korábban meghatároztuk), és Z hidrogénatom, más módon (és előnyösen) a megfelelő helyettesítetlen •■egy ideiek bői állíthatók elő, amelyekben X és Y egyike hidrogénatom, a szintetikus szerves kémiából a szakember által jól ismert közvetlen halogénezés­­sel. Emellett a monohalogén-származékokat (pél­dául amelyekben X halogénatom és Y és Z mind­egyike hidrogénatom) a d) eljárással a megfelelő olyan vegyületekké alakíthatjuk, amelyekben Y ami­­nocsoport, a szakember által jól ismert hagyomá­nyos eljárásokkal (például nitrálással és azt követő redukcióval). Ez utóbbi esetben a redukciót katali­tikus hidrogénező; sei, például platina-, palládium­vagy nikkel-katalizátor és hidrogéngáz alkalmazásá­val, vagy nátriumamalgámmal és hasonlókkal vé­gezzük. A kiindulási ketonok (azaz a (III) és (IV) általá­nos kcpletű gyűrűs karbonil-vegyületek), amelyek a találmány szerinti a) eljárásban az (I)-(1I) általá­nos képletű kívánt végtennékck előállításához szük­ségesek, legtöbbje ismert és a kereskedelemben könnyen hozzáférhető, mint például az Izatin (2,3- -indoíindicn), 5-fluor-izatin, 5-klór-izatin és az 5,7-oiklór-izatin stb. vagy mindennapos vegyszerek­ből a szerves szintézis hagyományos módszereit al­kalmazva a szakember számára könnyen előállítha­tó!-:. Például az l-aralkil-5-halogén-izationokat az 3 fluor- vagy 5-klór-izatinnak megfelelő aralkjl­­-halogeniddel (például 3-klórmetU-piridinnel) bázis, így például nátrium-hidrid vagy kálium-karbonát jelenlétében végzett alkilezésével állíthatjuk elő. Minthogy a találmány szerinti spiro-imidazoli­­djn-dion-vegyületek mindegyikének van aszimmetriás centruma, d- és 1-optikailag aktív formában, valamint racém dl-elegy formájában léteznek. A találmány ezeknek a formáknak az előállítására is kiterjed. Például egy optikailag aktív Izomer a racém elegy­­böl a szakember számára jól ismert standard techni­ka alkalmazásával, például egy spiro-imidazolidin­­-dion optikailag aktív savval vagy bázissal képezett sójának frakcionált kristályosításával állíthatók elő. Más esetben optikailag aktív izomereket akkor ka­punk, ha a reakciósorban kiindulási anyagként a megfelelő enantiomereket használjuk. A találmány szerinti spiroImidazolidin-dión-bá­zisok gyógyászatiig elfogadható sóját úgy állítják elő, hegy a fentebb említett szerves bázisokat egy­szerűen különböző ásványi vagy szerves savval kezel­jük, amelyek gyógyászatilag elfogadható anionu nem-töxikus savaddiciós sókat képeznek, ilyenek 2 a hldroklorid-, hidrobromid-, hidrojodid-, szulfát­vagy hidrogén-szulfát-, foszfát- vagy savanyú fosz­fát-, acetát-, laktát-, maleát-, fumarát-, eitrát- vagy savanyú eitrát-, tartarát- vagy hidrogén-tartarát-, szukcinát-, glükonát-, szacharát-, metánszulfonát-, etánszulfonát-, benzolszulfonát- és p-toluolszulfo­­nát-sók. A sóképzést például úgy végezhetjük, hogy a megfelelő sav lényegében ekvirnoláris mennyi­ségét vizes oldószeres közegben, vagy alkalmas szerves oldószerben, így metanolban, vagy etanol­­ban alkalmazzuk. Az oldószer gondos lepárlása után a szilárd sót könnyen megkapjuk. Elvileg a gyógyászatilag elfogadható bázisos sók is előállíthatok a reagensként használt bázisok azok, amelyek a leírt savas spiro-imidazolklin-dion­­vegyületekkel nem-toxikus báz.isos sókat képeznek. Ezek a sók könnyen előállíthatok oly módon, hogy a fentebb említett savas spiro-imidazilidin-dion-ve­­gyületeket a kívánt gyógyászatilag elfogadható kat­ion vizes oldatával reagáltatjuk, majd a kapott oldatot — előnyösen csökkentett nyomáson — bepároljuk Más úton is megkaphatjuk ezeket a sókat, mégpedig úgy, hogy a savas vegyület kevés-szénatomos alkohol­lal készült oldatát a kívánt alkálifém-alkoxiddal összekeveijük, és a kapott oldatot az előbb emlí­tett módon szárazra pároljuk. Mindegyik esetben előnyösen a reagensek sztöehiometrikus mennyiségét alkalmazzuk a reakció teljessé tétele és a kívánt vég­termék maximális hozama érdekében. Mint korábban jeleztük, a találmány szerinti spi­­ro-imidazolidin-dion-vegyületek jói alkalmazhatók krónikus diabeteszes szövődmények kezelésére aldóz­­-reduktáz h hjbitirokként, mivel a diabeteszes egyé­nekben a lencse szorbittartalmát statisztikusan szignifikáns mértékben csökkenteni képesek. Pél­dául az 1 -(3-piridil-i,netií)-5’,7 -diklór-spiro[in<lda­­zolidin4,3 -indoliti] 2,2 -trión egy jellemző és elő­nyös találmány szerinti szer, amelyről azt találtuk, hogy 0,5 mg/kg és 20 mg/kg között változó dózisban orálisan alkalmazva szignifikánsan nagymértékben gátolja a diabeteszes patkányokban a szorbítképző­­dést. A találmány szerinti vegyilletek orálisan vagy parenteráljsan adagolhatok. Általában ezeket a ve­­gyületeket napi 0,10 mg és 10 mg/testsúly-kg között változó dózisban adjuk be, noha változtatások szük­ségszerűen előfordulnak a kezelendő beteg súlyától és állapotától, valamint az adagolási módtól függően. A találmány szedni; spiro-imidazolidin-dion-vegyü­­letek diabeteszes beteg kezelésére való alkalmazásá­val kapcsolatban megjegyezzük, hogy ezek a vegyüle­­fek önállóan vagy gyógyászatilag elfogadható hordo­zókkal kombinálva bármely fentebb említett módon adagolhatók, és az adagolás történhet egyszeres­­vagy többszörös dózisokban. A találmány szerinti vegyületek közelebbről a különböző d'zisfomiák egész sora alakjában adhatók be, azaz kombináihatók különböző gyógyászatilag elfogadható iners hordo­zókkal tablettáié, kapszulák, pasztillák, pirulák, ke­mény cukrok, porok, permetek, vizes szuszpenziók, injektálható oldatok, elixirek, szirupok és hasonlók formájában. Az ilyen hordozók lehetnek szilárd hígítók vagy töltőanyagok, steril vizes közeg és különböző nem“oxlkus szerves oldószerek. Ál­talában a találmány szerinti vegyületek az ilyen dezis formákban a teljes készítményre számítva kö­rülbelül 0,5 súly% és 90 súly% közötti mennyiség­ben vannak jelen. 190 548 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 6C

Next

/
Oldalképek
Tartalom