190488. lajstromszámú szabadalom • Irodai korrekciós szer
1 190 488 2 A találmány tárgya irodai korrekciós szer, mely elsősorban papíron történő hibajavítási célokra, főként gépírási hibák javítására, elfedésére alkalmas. Az elírások, gépelési hibák javítására szolgáló kompozícióknak számos olyan feltételnek kell megfelelniük, amelyek egyszerre történő teljesítése nehezen oldható meg, sok problémát okoz. Valószínűleg ez az oka annak, hogy a szabadalmi irodalomban is rendkívül sok és eltérő koncepció alapján összeállított kompozíciót ismertetnek ilyen célokra. így például folyadék- szilárd anyag rendszert (diszperziók vagy emulziók) ismertetnek a 3 552 990 számú amerikai egyesült államokbeli és a 137 508 számú indiai szabadalmi leírásban. Ezek a készítmények állnak legközelebb a napjainkban elterjedten használt bevonószerekhez. Az ilyen típusú készítmények egy csoportja kötőanyagként filmképző anyagokat (pl. a 3 552 990 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás), mások pedig csak egyszerű viaszokat tartalmaznak (pl. a 2 151 274 számú francia szabadalmi leírás). Elterjedtek továbbá a szilárd hordozóra (papír) felvitt, és onnan mechanikai hatásra a javítandó felületre átvihető termékek is (pl. a 3 922 438 számú amerikai egyesült államokbeli, 2 063 861 számú francia és 356 677 számú osztrák szabadalmi leírás). Azok az elvárások, amelyek miatt - mint már említettük - az irodalomban rendkívül eltérő problémamegoldások tapasztalhatók és némely helyen változatos piaci kínálat alakult ki, a következőképpen foglalhatók össze, a feladatot kissé leegyszerűsítve: 1. Elsőként említendő elvárás, hogy rendkívül gyors legyen a száradás, azaz a bevonat a szükséges mechanikai ellenállóképességét a kifestést követően hamar elérje; ez a gyakorlatban legfeljebb egy perc lehet. 2. A vékony bevonatnak a viszonylag kontrasztos (általában fekete-fehér) felületet jól kell fednie, a javításnak nem szabad elütnie a környezettől. 3. A mechanikai ellenállóképességnek és az azzal szorosan összefüggő, a papírhoz való tapadóképességnek megfelelőnek kell lennie, a papírlapok egymáson történő súrlódása stb. nem veszélyeztetheti a javítás minőségét. 4. Célszerű, ha a javító bevonószer, festék könynyen hozzáférhető anyaggal, vízzel hígítható. Vizsgálataink során egyértelműen megállapítottuk, hogy a gyors száradást biztosító szerves oldószer-rendszereknek olyan hátrányai vannak, amelyeket nem lehet figyelmen kívül hagyni ; nevezetesen ezek a hátrányok az alábbiak : a) tűzveszélyesek és az oldószer miatt drágábbak, mint például a vizes diszperziók. b) Más szerzők is megerősítették, hogy többek között a kiszerelés kis térfogata - nehéz fölkeverhetőség stb. - miatt az illékony, szerves oldószer alapú hibajavító bevonószerek állaga, különösen rendszeres használat mellett, igen hamar irreverzibilis változást szenved. Ez utóbbi körülmény oka az oldószerveszteség és az annak következményeként fellépő flokkuláció, fokozott pigment-agglutináció stb. c) A termék versenyképességét nagyban csökkenti, hogy az előző pontban jelzett problémák áthidalására hígítószert, tartalékoldószert kell mellékelni a festék mellé. Ugyanakkor azonban megfigyelhető, hogy vizes alapú hibajavító festékre kevés utalás található a szabadalmi irodalomban. Ez első látszatra azt sugallta, hogy ennek oka a feladat egyszerűsége lehet, azonban, amint a következőkben még részletesen kifejtjük, sokkal inkább a vizes rendszerekkel kapcsolatban fölvetődő elméleti és gyakorlati problémák azok, amelyek miatt ilyen megoldások lényegesen kisebb számban találhatók az irodalomban. A találmány célkitűzése, hogy olyan irodai korrekciós szert biztosítson, amely a szerves oldószer alapú - tehát gyorsan száradó - rendszerek száradási paramétereit vizes rendszeren is képes elérni, továbbá amelynél a jó fedőképességgel járó magas pigmentkoncentrációból - rutilkoncentrációból - eredő nagy sűrűségű festék stabilitási problémái úgy oldhatók meg, hogy a stabilitás biztosítása nem jár együtt a javítófesték viszkozitásának extrém módon történő megnövelésével. Célul tűztük ki azt is, hogy a nyomdatechnika alapjait képező filmképződési mechanizmus, amely szerves oldószer-rendszerekre és főként a festékalkotók - oldószerek - abszorpciójára, a papír szívóképességére van alapozva, a találmány szerinti hibajavító festék száradási, filmképzési mechanizmusának is az alapját képezze, ezért szükségesnek láttuk megvizsgálni, hogy ezek miképpen valósíthatók meg vizes rendszerekre. Tekintettel arra, hogy a papírfelület oldaláról a javítófestékkel képzett „bevonati rendszer" egyik oldalról - vízáteresztésre gondolva elsősorban - teljesen nyitottnak tekinthető, a javítófesték előnyös tulajdonságaként kell értékelni, hogy a másik oldalról egy gyors lezáródás, kikeményedés formájában a film mechanikai paraméterei korábban beállnak, azaz a száradás kívülről, a bevonat belseje felé történik. Kérdéses volt ennek a megvalósíthatósága vizes rendszerben. Első kísérleteink, amelyekben vizes polimer diszperzió kötőanyagokkal - mint poli(vinil-acetát) és kopolimerjei, poliakrilátok és kopolimerjeik, hogy csak a legismertebbeket említsük - és a szokott adalékanyagokkal vizsgáltunk, önmagukban kevésnek bizonyultak. A vízelvonás, a festékfilm fizikai állóképessége csak viszonylag hosszú idő után állt be, vált hibajavításra alkalmassá a befestett papírfelület. A száradás, filmképződés folyamatát vizsgálva felismertük, hogy ezen változtatni lehet mégpedig a következő módon: A diszperzióméretet, a diszperziórészecskék deformálhatóságát úgy kell megválasztanunk, hogy azok a filmképzéskor ne tudjanak teljesen összefüggő filmet alkotni. Ez első közelítésben azt jelenti, hogy nem a festékiparban szokásos polimerdiszperzió méretű és lágyságú filmképzőanyagot kellett keresnünk. A filmképzőtől azt vártuk, hogy segítségével a vízelvétel a filmből gyorsabban lejátszódhat, mert amint az közismert, éppen az utolsó hányad eltávozása a legnehezebb, mivel a film egyre 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
