190488. lajstromszámú szabadalom • Irodai korrekciós szer
zártabb, összefüggő - a víz számára egyre nehezebben átjárható - bevonatot alkot. További fontos felismerést jelentett, hogy papíron kedvezőbb száradást biztosítottak azok a kötőanyagok, amelyekben a gyártásnál nem védőkolloid-rendszert alkalmaztunk, hanem emulgeátorokkal történt a gyártás. Az alkalmazott emulgeátorok előre nem várt előnyös hatása azzal a ténnyel hozható összefüggésbe, hogy az emulgeátor a polimerrészecskék között visszamarad és miután vízben oldódik, elősegíti a víztranszportot. A rendszer előállíthatóságát megkönnyítette, hogy ha a festékipar nem is, de más ipari használóknál nem kis tételben jelentkeznek ilyen jellegű kötőanyagokra, vizes polimer diszperziókra igények. Továbbá, amint ezt a későbbiekben példával is illusztráljuk, az utólagos emulgeátor-adagolással is célt lehet elérni. Mindenképpen hangsúlyozni kell, hogy az eddig említett két felismerés, amellyel az eddigiekhez képest kedvezőbb használati tulajdonságú javítófestékhez lehet jutni, minden rendszerre csak nagyszámú kísérlet elvégzése útján adhat jó eredményeket, mert az egyik oldalról - száradás - előnyösen változtatják meg a javítófestéket, de a diszperzióméret túlságos megnövelése, az emulgeátor túladagolása, a nem kellően lágy polimerrészecskék választása erősen ronthatja az egyéb paramétereket (gyengébb tapadás, mechanikailag kedvezőtlen jellemzők, stb.). A találmány szerinti irodai korrekciós szer további lényeges jellemzője, hogy áz önmagában ismert vizes polimer-diszperziók, kötőanyagok, és ismert adalékanyagok mellett tartalmaz 5-10 tömeg% mennyiségű, megfelelő módon a festékrendszerbe vitt sztirol-maleinsav-félészter és sztirolbutadién és sztirol-akrilsav kopolimert. Az előbb jelzett anyagok meglepő módon a festék két jellemzőjét javítják. A találmány szerinti készítményt tehát az jellemzi, hogy a szer 5-10 tömeg% mennyiségben, sztirolmaleinsav-félészter és sztirol-butadién és sztirolakrilsav kopolimert - amelyekben a monomerarány 5:1 és 1:5 között van - továbbá 0,1-1,5 lömeg% ionos és nemionos emulgeálószereket, előnyösen oxál-aldehidet tartalmazó hidroxi-etilcellulózt és dodecil-benzolszulfonsav-taurinsav kondenzátum nátríumsót tartalmaz. A jó fedőképesség miatt alkalmazott magas rutilkoncentráció miatt várható szedimentációs, stabilitási problémák meglepő módon nem jelentkeztek. Ez feltételezhetően azzal van kapcsolatban, hogy áz előbbiekben leírt polimerek rossz vízoldhatóságúak, nem képeznek valódi oldatot, ezért a töltőanyag-pigment határfelületen koncentrálódhatnak és szorpció miatt a töltőanyag látszólagos - a szedimentáció szempontjából számító - sugarát jelentősen megnövelik. Hangsúlyozni kell, hogy közel azonos viszkozitás mellett az előbbiek szerint, vagyis sztirol kopolimerekkel adalékolt festék stabilitása több hónap távlatában messze meghaladja az olyan készítmény stabilitását, amely nincs adalékolva. Másrészről azt tapasztaltuk, hogy a bevonat száradását, a filmképződést kívánt mértékben sikerült befolyásolni az előbbi kopolimerekkel. Feltételezhetően a vízelvonás első szakaszában, amikor az addig stabil festékrendszer termodinamikai egyensúlya megbomlik, a külső felület felé irányított lehet az utóbbi kopolimer részecskék mozgása és lévén „gyors” filmképzők, mindez jól záró felületi réteget eredményez, Ez utóbbi eredményezte, hogy a felületről a bevonat belseje felé száradó kompozíciót tudtunk nyerni. A heterogén részecskeeloszlás mellett - a sztirol kopolimerekkel megfelelő módszerekkel finom diszperzió nyerhető - a polimer diszperziórészecskék eltérő nedvesíthetősége (ez utóbbiak alatt a sztirol kopolimer és az önmagukban ismert, például poli(vinil-észter) részecskék között mutatkozó különbségeket értjük) egy váratlanul előnyös tulajdonságú bevonószert eredményezett. Minthogy az eredmény önmagában különkülön egyik kötőanyagféleséggel illetőleg -filmképzővel sem érhető el, egyértelműen szinergetikus hatással állunk szemben. A találmány szerinti irodai korrekciós szert a következő példákon mutatjuk be anélkül azonban, hogy azt a példákra korlátoznánk. 1. példa Adalékanyagként 2 g nátrium-hexametafoszfátból, 1 g klór-acetamidból, 3 g poiiakrilátból, és töltőanyagként 450 g titán-dioxidból, 45 g kaolinból és 45 g bárium-szulfátból gyorskeverő felhasználásával pasztát készítünk, majd ezen 70 tömeg%os szárazanyagtartalmú paszta 800 grammjához adunk 150gramm 2:1 tömegarányú akrilsav-sztirol kopolimer 40 tömeg%-os szárazanyag-tartalmú - 4 pm átlagos diszperzióméretü - diszperziót, amely tartalmaz 1 tömeg% zsíralkohol-szulfonátot és 1 tömeg% nonil-fenil-poli(glikol-éter)-t. Külön edényben 50 gramm 2:1:4 tömegarányú xilol-toluol-lakkbenzin oldószerelegyben feloldunk 10 gramm 1 tömegrész sztirol és 1 tömegrész butadién kopolimerizációjával, valamint 10 gramm 3 tömegrész sztirol és 1 tömegrész maleinsav-etílfélészter kopolimerizációjával nyert 2000-es átlagmólsúlyú polimereket. Az előbbi szerint nyert oldatot keverés mellett lassú ütemben hozzákeverjük a paszta és diszperzió keverékhez. 2. példa Az 1. példa szerint járunk el, azzal az eltéréssel, hogy a diszperzió csak 0,2 tömeg% oxál-aldehidet tartalmazó hidroxi-etil-cellulóz emulgeátort tartalmaz és emiatt a kész festékhez keverünk 8 gramm dodecil-benzol-szulfonsav-taurinsav kondenzátum nátriumsót és 3 gramm izotridecil-alkohöl-poli(glikol-éter)-t. Szabadalmi igénypont Vizes polimer diszperziós irodai korrekciós szer, papíron történő hibajavítási célokra, mely kötőanyagként 1-50 tömeg% önmagában ismert vinil-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
