190452. lajstromszámú szabadalom • Elektromechanikus írófej mátrixpontos íráshoz

1 190 452 2 A találmány tárgya elektromechanikus írófej mátrixpontos íráshoz, amely írófelület irányában megvezetett, mátrixpontot író ütőcsúcsot mozgató elektromágneses egységeket tartalmaz. Az elektro­mágneses egységek száma célszerűen egyenlő az írandó mátrixpontok számával, előnyösen legalább 7. A találmány szerinti elektromechanikus írófej egyszerűen gyártható alkatrészekből épül fel, és célszerűen mátrixnyomtatókban alkalmazható. Az elektromechanikus elven működő, mátrix­pontos íráshoz kialakított írófejek esetében köve­telmény, hogy a mátrixpontokat kialakító részek­nek igen kis területen kell elférniük, vagyis megve­­zetésükkel biztosítani kell, hogy a mátrixpontokat író ütőcsúcsok igen kis területen működhessenek együtt. Az elektromágneseknek másodpercenként 30... 150 karaktert létrehozó nyomtatás során az egyes ütőcsúcsokat 2...6 N erőhatás kifejtését lehetővé tevő sebességre kell felgyorsítaniok. Egy karaktert legalább 5x7 mátrixpontból szokás elő­állítani, vagyis az írás irányában legalább 5, arra merőlegesen legalább 7 pont adja ki a kívánt karak­tert. Ez az írófej pozíciójának nagy pontosságú kódolását is megkívánja. Az ismert mátrixnyomtatókban speciálisan meg­vezetett és az írófelületre merőleges irányban moz­gó, ütőcsúcsban végződő rúd- vagy lemezszerű tű­ket alkalmaznak, amelyek mozgatására elektro­mágnesek szolgálnak. Ezeknek a szerkezeteknek hiányossága, hogy az alkatrészek rendkívül pontos előállítási technológiát igényelnek, ezért költsége­sek. Méretüket csökkentve számítani kell gondokat okozó melegedési problémákkal. A találmány célja a fenti hiányosságok megszün­tetése. A találmány alapja az a felismerés, hogy párhu­zamos, fésűszerűen elrendezett ütőcsúccsal ellátott lemezekhez közvetítő elem segítségével csatlakozta­tott elektromágnesekkel az írófej elektromechani­kus rendszerének felépítése egyszerűsíthető és a gyártáshoz kisebb pontosságú berendezések is használhatók. A találmány feladata a fentieknek megfelelően olyan elektromechanikus írófej, amely technológi­ailag kevéssé igényes eljárásokkal előállítható al­katrészekből épül fel, elektromechanikai rendszere egyszerű felépítésű és könnyen beszabályozható. Feladata továbbá olyan térbeli kialakítás biztosítá­sa, amellyel a túlmelegedésből származó problé­mák elkerülhetők. A kitűzött feladat megoldására olyan elektrome­chanikus írófejet dolgoztam ki, amely mátrixpon­tok írásához használható és amely írófelület irányá­ban megvezetett, mátrixpontot író, előnyösen leg­alább hét ütőcsúccsal ellátott íróegységet tartal­maz, valamint az ütőcsúcsokat mozgató elektro­mágneses egységek járma nyomórúddal van össze­kapcsolva, a nyomórudak az írófelületre merőlege­sen egymással párhuzamos síkokban, a nyomóru­­dakra merőleges két párhuzamos forgástengely kö­rül elforgatható, szabad végükkel az ütőcsúcsokat hordozó mátrixlemezekhez vannak illesztve, a mát­rixlemezek egy-egy, a nyomórudak íráshoz szüksé­ges mozgásával ellentétes irányban ható rugalmas visszatérítő elemmel vannak csatlakoztatva, ahol két szomszédos síkban elrendezett mátrixlemezek mindenkor a két különböző forgástengelyhez, pél­dául alaplapon elrendezett csaphoz vannak csatla­koztatva. Az elektromágneses egysegek elrendezése válik különösen előnyössé, ha az azonos forgástengelyen levő mátrixlemezek hossza mentén szomszédos két nyomórúd egymás melletti mátrixlemezekhez van illesztve, és az illeszkedési helyek az azonos forgás­­tengelyen levő minden második mátrixlemezen a forgástengelytől azonos távolságra és célszerűen két párhuzamos egyenesen vannak. A találmány szerinti elektromechanikus írófej­ben alkalmazott rugalmas visszatérítő elemek le­hetnek például az alaplap felületére támaszkodó és mindenkor csak egy mátrixlemezzel együttműkö­dő, a többi mátrixlemez mozgását nem zavaró visz­­szatérítő laprugók, amelyek célszerűen a mátrixle­meznek a forgástengely és az ütőcsúcs közötti ré­széhez illeszkednek, de illeszthetők ugyancsak a forgástengelyen kívüli részhez. Előnyösen a két csapon, mint forgástengelyen megfogott mátrixlemezek szabad végei között rés van. A mátrixlemezek alakja célszerűen olyan, hogy a forgástengely (csap) és az ütőcsúcs közötti hosz­­szuk 7... 15-szöröse szélességüknek. Vastagságuk általában 0,3...0,6 mm, vagyis nagyjából egy mát­rixpont mérete. A mátrixlemezek megvezetésére célszerűen az ütőcsúcsokat befogadó középső nyílással ellátott, két oldalról a megfelelő mátrixlemezeket lapjuk mentén befogadó lemezvezető test van, amely szim­metrikusan, egymással váltakozva elhelyezett bal oldali és jobb oldali lemezekből áll, a párhuzamos síkok mentén elrendezetten párhuzamos nyílásokat meghatározó módon. Ez a megoldás írás közben a mátrixlemezek igen jó megvezetését biztosítja. A nyomórudak megvezetésének igen előnyösnek bizonyult módja az, ha azokat az árammal átjárha­tó tekercsekkel mozgatott járommal összefogott vagy vele egy egységet alkotó nyomókarok vezetik meg, ahol a járom felső határoló elem és a tekercs oszlopa között van elrendeiíve. A járom megfogásának egyik legcélszerűbb módja a kísérletek szerint az: élcsapágyazás, amikor a tekercs és oszlopa L alakúi állórész közvetítésével van az alaplapra erősítve, az állórész szabad vége külső éllapot fog meg, amelyen, az állórészre vonal mentén támaszkodva a járom elfordulhat és az elfordulási tengelyhez a lehető legközelebb előnyö­sen L alakú leszorító laprugóként kialakított já­romrugó csatlakozik, amelynek másik vége például a felső határoló elemen van megfogva. A jármot például villaszerű kinyúló részeivel megfogó éllap vastagsága célszerűen kisebb a jároménál, annak például hozzávetőlegesen 1/5-e. A találmány szerinti írófej egyszerűen legyártha­tó elemekből épül fel, jól leszabályozható, igény szerint téglatest alakú elemként hozható létre. A találmány tárgyát a továbbiakban példakénti kiviteli alakok kapcsán, a csatolt rajzra hivatkozás­sal ismertetem részletesen. A rajzon az 1. ábra a találmány szerinti írófejben alkalmazott 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom