190442. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új cefem-karbonsav-származékok előállítására

1 190 442 2 Néhány esetben előnyös azonban a (IV) általános képletű vegyületek 2-amino-csoportját a fent meg­nevezett R6 amino védőcsoportokkal védeni. Acilezés után a védőcsoport az önmagában is­mert módon lehasítható, így pl. a tritilcsoport kar­bonsavakkal, pl. ecetsavval, trifluor-ecetsavval vagy hangyasavval, a klór-acetil-csoport pedig tio­­karbamiddal. Ha magukat a (IV) általános képletű karbonsa­vakat vagy azoknak az aminocsoportban védett származékait használjuk acilezőszerként, akkor célszerűen kondenzálószer, pl valamely karbodi­­imid, így N,N'-di-ciklohexil-karbodiimid jelenlété­ben dolgozunk. A (IV) általános képletű karbonsavak aktiválása különösen kedvező módon bizonyos karbonsav­­amidok és például foszgén, foszfor-pentaklorid, to­­zil-klorid vagy oxalil-klorid segítségével történik, ahogyan ezt a 28 04 040 sz. NSZK-beli szabadalmi leírásban ismertetik. A (IV) általános képletű karbonsavak aktivált származékaiként előnyösen használhatók a haloge­­nidek is, elsősorban kloridok, amelyek az önma­gában ismert módon halogénezőszerekkel, pl. fosz­­for-penta-kloriddal, foszgénnel vagy tíonil-kloríd­­dal állíthatók elő, cefalosporin kémiai irodalomban ismertetett kímélő reakciókörülmények között. A (IV) általános képletű karbonsavak előnyösen használható aktivált származékai továbbá az an­­hidridek és vegyes anhidridek, azidok és előnyösen p-nitro-fenollal, 2,4-dinitro-fenollal- metilén-cián­­hidrinnel, N-hidroxi-borostyánkősav-imiddel és N- hidroxi-ftálimiddel főként pedig 1-hidroxi-benzo­­triazollal és 6-klór-l-hidroxi-benzo-triazolial akti­vált észterek. Előnyösen használható vegyes anhid­ridek a kis szénatomszámú alkánsavakkal, így ecet­savval alkottak továbbá különösen kedvezőek a helyettesített ecetsavakkal, így pl. triklór-ecetsav­­val, pivalinsavval vagy cián ecetsavval kapott ve­gyes anhidridek. Igen kedvezőek azonban a szén­­sav-félészterekkel alkotott vegyes anhidridek, me­lyekhez például úgy jutunk, hogy az aminocsoport­­jukon védett (IV) általános képletű karbonsavakat klór-hangyasav-benzil-észterrel, p-nitro-benzil­­észterrel, izo-butil-észterrel, etil-észterrel vagy allil­­észterrel reagáltatjuk. Az aktivált származékokat elkülönített preparátumok alakjában használhat­juk vagy reakcióelegyben előállíthatjuk. A (III) cefémsav-származékok átalakítása általá­ban valamely (IV) általános képletű karbonsav vagy annak aktivált származéka reakciójával törté­nik valamely ismert oldószer jelenlétében. Alkal­mas oldószerek a klórozott szénhidrogének, így főként metilén-klorid és kloroform; éter, így pl. dietil-éter, előnyösen tetrahidro-furán és dioxán; ketonok, így főként aceton és butanon; amidok, így előnyösen dimetil-formamid és dimetil-aceta­­mid, végül víz. Előnyösnek mutatkozott az ismerte­tett oldószerek elegyének használata is. Ez főként akkor fordul elő, ha a (III) általános képletű cefém vegyületet valamely (IV) általános képletű karbon­sav in situ előállított aktivált származékával reagál­tatjuk. A (III) általános képletű cefém vegyületek reak­ciója valamely (IV) általános képletű karbonsavval vagy annak aktivált származékával - 80 °C és kb. + 80 °C közötti, előnyösen — 30 °C és + 50 °C kö­zötti, leginkább pedig - 20 °C és szobahőmérséklet közötti hőmérséklettartományban megy végbe. A reakció időtartama a hatóanyagoktól, a hő­mérséklettől és az oldószer-elegytől függ, szokáso­san 1/4 és 72 óra között változhat. A savhalogenidekkel végbemenő reakció során a felszabaduló hidrogén-halogenid megkötése céljá­ból adott esetben valamely savmegkötőszert hasz­nálunk. Ilyenek lehetnek elsősorban tercier ami­­nok, így pl. trietil-amin vagy dimetil-anilin, anorga­nikus bázisok, így pl. kálium-karbonát vagy nátri­um-karbonát, alkilén-oxidok így pl. propilén-oxid. Előnyös lehet valamely katalizátor így pl. dimetil­­amino-piridin jelenléte is. Amennyiben a (III) általános képletű vegyüle­tek ben az aminocsoport valamely reakcióképes származéka alakjában van jelen, akkor olyan eset­tel állunk szemben, amely az irodalomban az ami­­dálás néven ismeretes. így például olyan szilil-szár­­mazékok jönnek számításba, melyeket a (III) álta­lános képletű vegyületek és valamely szilil-vegyület, pl. trimetil-klór-szilán vagy bisz-(trimetil-szilil)­­acetamid reakciójával kapunk. Ha a reakciót vala­mely, az aminocsoportban aktivált vegyülettel vite­­lezzük ki, célszerű inert oldószert, pl. metilén-klori­­dot, tetrahidro-furánt vagy dimetil-formamidot használni. A (I) általános képletű (1= 1) szulfoxidokat a (I) általános képletű (1 = 0) cefalosporin-származékok­­ból önmagában ismert módon, oxidációval állítjuk elő, A cefém-gyűrűben a kén oxidációjához alkal­masak például azok az irodalomban ismertetett eljárások, melyek oxidáció révén SO— és S02— vegyületekhez vezetnek. Ezen oxidálószereket fog­lalja pl. F. Körte szerző Hauptgruppenelemente und deren Verbindungen c. cikkében (Methodicum Chimicum, 7. köt. 1976) vagy E. F. Flynn: Cepha­losporins and Penicillins, Chemistry and Biology. Academic Press, New York and London, 1972. Itt ismertetik a szerzők az oxigénnel, peroxidokkal, hidrogén-peroxidokkal, persavakkal, szingulett­­oxigénnel, hidrogén-szuperoxiddal valamint ezek szerves és szervetlen, oxidációnak ellenálló savak­kal, így foszforsavval, hangyasavval, ecetsavval, trifluor-ecetsavval alkotott keverékekkel, mint oxi­dálószerekkel fény által szenzibilizált oxidációs re­akciókat. A persavakat in situ is előállíthatjuk a savak és hidrogén-szuperoxid összekeverésével. A 3-klór-perbenzoe-savat előnyösen közvetlenül adagoljuk. Az oxidációhoz oldószerként alkalmas minden, a reakció körülményei között állandó oldószer, így például dioxán, tetrahidro-furán, kloroform, meti­lén-klorid, ecetsav, hangyasav, trifluor-ecetsav, gli­­kol-dimetil-éter, benzol, klór-benzol, tetrametil­­karbamid, dimetil-formamid és dimetil-acetamid. A reakciókörülmények és az oxidálószer mennyi­sége a kívánt végterméktől és a cefém vázon lévő szubsztituensektől függ. Az R és S-szulfo-oxidok előállításához oxidációs egyenértéknyi mennyiség (megfelel aktív oxigénatomnak) vagy csekély feles­leg elegendő. A reakció hőmérséklete kb. — 20 °C és + 80 °C 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom