190437. lajstromszámú szabadalom • Eljárás linkomicin és klindamicin-származékok előállítására
1 190 437 2 például a pikrát-származékává, melyet azután, például oldószeres frakcióval és mosással, kromatográfiával, frakcionált folyadék-folyadék extrakcióval vagy kristályosítással tisztítunk és ezután valamilyen alkálifémmel történő kezeléssel regeneráljuk a szabad bázist vagy cserebomlással különböző sókat állítunk elő. Másik esetben a szabad bázist vizoldható sójává, mint például hidrokloridjává vagy szulfátjává alakítjuk és a só vizes oldatát különböző vízzel nem elegyedő oldószerrel extraháljuk, majd az így extrahált sav-oldatból a szabad bázist felszabadítjuk, vagy cserebomlással másik sóvá alakítjuk. A szabad bázisok az antibakteriális felhasználáson kívül pufferként is alkalmazhatók. A tiociánsav-savaddíciós só formaldehiddel gyantaszerű anyaggá kondenzálható, amely a 2 425 320 és 2 606 155 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírások szerint savanyodásgátló szerként alkalmazható. A hexafluor-kovasav-savaddiciós sók az 1 915 334 és a 2 075 359 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírások szerint molyirtó szerként alkalmazhatók. A hexafluorarzénsav és a hexafluor-foszforsav-savaddíciós sók a 3 122 536 és a 3 122 552 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírások szerint parazita elleni szerekként hatásosak. A találmány szerinti vegyületeket antibakteriális szerekként megfelelő kompozíciók alakjában alkalmazzuk. Ezek a kompozíciók az embereknél és az állatoknál alkalmazott adagolási formák, amelyek a hatóanyagot szabad bázrs vagy farmakológiailag elfogadható savaddíciós só formájában tartalmazzák. Ilyenek a tabletták, a kapszulák, a pasztillák, a porok, a granulátumok, a steril parenterális oldatok vagy szuszpenziók, az orális oldatok vagy szuszpenziók és az olaj-víz emulziók. Orális adagolás céljára szilárd vagy folyékony adagolási egységeket készítünk. A szilárd készítmények, mint például tabletták előállításánál a hatóanyagot az ismert adalékanyagokkal - mint talkum, magnézium-sztearát, dikalcium-foszfát, magnézium-alumínium-szilikát, kálcium-foszfát, keményítő, laktóz, gumiarábikum, metil-cellulóz és hasonló anyagok - keverjük össze. A tablettákat sajtolással vagy más módon állíthatjuk elő, és készíthetünk nyújtott, késleltetett vagy előre meghatározott hatóanyagleadású készítményeket. A tabletta tartalmazhat egy belső adagolási és egy külső adagolási komponenst, amely a belső adagolási komponenst magában foglalja. A két komponenst a gyomor közegének ellenálló réteggel választhatjuk el egymástól, amely megakadályozza a gyomorban való szétbomlást, és lehetővé teszi a belső komponens nyombélbe kerülését, illetve a hatóanyag késleltetett leadását. A gyomor közegének ellenálló rétegként például polimersavakat, vagy polimersavaknak sellakkal, cetil-alkohollal, cellulóz-acetátftalát-tal, sztirol-maleinsav-kopolimerrel vagy hasonló anyagokkal készített keverékét használhatjuk. A kétkomponensű rendszert használhatjuk olyan esetben is, amikor a tabletták két, egymással össze nem férhető hatóanyagot kell tartalmazzanak. Az ostyákat a tablettákkal azonos módon készítjük, azzal az eltéréssel, hogy szacharózt vagy egyéb édesítőszert és ízjavítószert is adagolunk. A kapszulákat úgy készítjük, hogy a hatóanyagot összekeverjük valamilyen inert gyógyászati hígítószerrel, és a keveréket megfelelő méretű kemény zselatin-kapszulába töltjük. A kapszulázott készítmények tartalmazhatják a hatóanyagot polimersavval bevont gyöngyök alakjában is. Lágy zselatin kapszulák alkalmazása esetén a hatóanyagból, a gyógyászatilag elfogadható növényi olajból, vazelinolajból vagy más inert olajból készített iszapszerű anyagot gépi berendezéssel kapszulázzuk. Az orális alkalmazásnál használható folyékony adagolási formák a szirupok, az elixírek és a szuszpenziók. Vízoldható hatóanyag esetén a hatóanyagot a cukorral, az ízjavító anyagokkal és a konzerváló szerekkel együtt vizes oldószerekben oldjuk fel és így kapjuk a szirupot. Az elixíreket alkoholokban, például etanolban, készítjük megfelelő édesítőszerekkel például szacharózzal és ízjavító szerekkel. A szuszpenziókat a szirupoknál alkalmazott oldószerekben készítjük, oldhatatlan formában, szuszpendálószerek mint például gumiarábikum, tragantmézga vagy metilcellulóz alkalmazásával. A helyi kenőcsök készítésénél a megfelelő kenőcs alapanyagban mint például vazelinben, lanolinban, polietilén-g'likolokban vagy ezek keverékében diszpergáljuk a hatóanyagot. A hatóanyagot a kenőcs alapanyagban történő diszpergálás előtt előnyösen finoman eloszlatjuk például kolloidmalomban valamilyen higítószerben, például vazelinolajban. A helyileg alkalmazott krémeket és borogatóvizeket úgy készítjük, hogy a vegyületet az olajos fázisban diszpergáljuk majd az olajos fázisból vízben emulziót készítünk. Parenterális alkalmazás céljára folyékony adagolási formákat készítünk, a hatóanyagot steril oldószerben, például vízben oldjuk. A hatóanyagot az alkalmazott formától vagy koncentrációtól függően szuszpendálhatjuk vagy oldhatjuk az oldószerben Oldatok készítése esetén például injekcióknál a hatóanyagot vízben oldjuk, szűrve sterilizáljuk, majd fiolákba vagy ampullákba töltjük és ezeket lezárjuk. Az oldószerben előnyösen adjuvánsokat, mint érzéstelenítő szereket, konzerváló szereket és puffer anyagokat oldunk. A kompozíció stabilitásának fokozása céljából a kompozíciót a fiolákba való töltés után megfagyasztjuk és a vizet vákuumban eltávolítjuk. A száraz liofilizált port tartalmazó fiolát ezután lezárjuk és mellé helyezünk egy másik fiolát, amely az injekció elkészítéséhez szükséges vizet tartalmazza. A parenterálisan alkalmazott szuszpenziókat alapvetően ugyanilyen módon készítjük, azzal az eltéréssel, hogy a hatóanyagot oldás helyett szuszpendáljuk az oldószerben és a sterilizálást szűrés nélkül végezzük. A hatóanyagot úgy is sterilizálhatjuk, hogy a steril oldószerben történő szuszpendálás előtt etilén-oxiddal kezeljük. Előnyösen felületaktív anyagot vagy nedvesítő szert is tartalmaz a kompozíció, hogy a hatóanyag egyenletes eloszlását elősegítsük. Az adagolási formaegység kifejezés fizikailag egymástól elkülönített egységeket jelent, amelyek embereknél és állatoknál is alkalmazhatók, minden egység előre meghatározott mennyiségű hatóanyagot tartalmaz, amelyet az elérni kívánt gyógyhatás 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5
