190433. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fényálló gyöngyfényű pigmentek előállítására

1 190 433 2 A találmány tárgya eljárás fényálló gyöngyfényű pigment előállítására titándioxiddal és adott eset­ben további fémoxidokkal bevont csillámlemez­kékből. A fényellenállás javítása alapkövetelmény pig­mentek előállításánál. Különösen titán-dioxid­­réteggel bevont csillámlemezkék fényellenállásának javítására javasoltak sok eljárást. így az 1 467 468. sz. NSZK-beli szabadalmi leírásban erre a célra alumínium-oxidból, cirkónium-oxidból, cink-oxid­­ból, ón-oxidból, antimon-oxidból, vas-oxidból, nikkel-oxidból, kobalt-oxidból, réz-oxidból vagy króm-oxidból álló fedőréteget javasoltak. A 2 106 613. sz. NSZK-beli közrebocsátási iratban utólagos szilikátos kezelést javasoltak, míg a 2 215 191. és 2 852 585. sz. NSZK-beli közrebocsá­tási iratok szerint metakrilát-króm/III/-klorid, il­letve króm-hidroxid fedőréteget visznek fel. Ezek ellenére továbbra is fennáll az igény, hogy olyan színezéket dolgozzanak ki, amely a fénynek jól ellenáll, olcsón előállítható és érdekes színeffek­tusokat tesz lehetővé. Azt tapasztaltuk, hogy a fénynek jól ellenálló és érdekes színezékek állíthatók elő, ha az alapszíne­zéket egy további mangán-oxidréteggel vonjuk be. Ez a hatás már igen csekély mangán-oxid mennyi­séggel elérhető. A mangán-oxid szükséges mennyi­sége gyakorlatilag a mérgezést okozó szint alatt marad. A találmány tárgya tehát eljárás titán-oxiddal és adott esetben további fém-oxidokkal bevont fény­álló gyöngyfényű pigment előállítására csillámle­mezkékből, melyre jellemző, hogy további man­­gán-oxidréteget is felviszünk. A fényálló gyöngyfényű színező pigment előállí­tási eljárása során a csillámot vizes szuszpenzióban egy vagy több titán-dioxid-hidrát réteggel vonjuk be. majd mossuk, szárítjuk és izzítjuk. Az eljárás új vonása, hogy vagy közvetlenül a titán-dioxid­­hidrát réteggel történő bevonás után vagy az izzítás után az alappigmentet további mangán-hidroxid­­réteggel vonjuk be, majd mossuk, szárítjuk és izzít­juk. A találmány szerinti színezék nagy előnye a jó fényellenállás mellett az, hogy igen egyszerűen elő­állítható. Ezenkívül a mangán-oxid csekély saját színe mellett megfelelő interferencia színekkel kom­binálva igen érdekes, más úton nem elérhető szín­hatásokat eredményez. Az előállítási eljárás gyöngyfényű színező pig­mentek előállítására szolgáló ismert eljárásokon, különösen a 2 009 556. sz. NSZK-beli szabadalmi leírásban ismertetett eljáráson alapszik. Ennek so­rán csillámlemezkéket, amelyek általában mintegy 5-200 pm átmérőjüek és mintegy 0,1-5 pm vasta­gok, vizes oldatban szuszpendálunk, majd a szusz­penzió pH-értékét megfelelő savval, így például sósavval vagy kénsavval mintegy 0,5-5, előnyösen mintegy 1,5-3,5 közé állítjuk be. Ezután a szusz­penziót mintegy 50-100 °C közötti, előnyösen mintegy 70-80 °C közötti hőmérsékletre melegítjük és lassan titánsóoldatot folyatunk hozzá,'miközben bázis egyidejű hozzáadásával a szuszpenzió pH- értékét konstans értéken tartjuk. A titán-dioxiddal együtt vagy külön rétegként más színes vagy színtelen fémoxidok is felvihetők a csillámlemezkére. Különösen előnyös az ón-oxid felvitele, amely vagy a 2 214 545. sz. NSZK-beli közrebocsátási irat szerint a titán-oxiddal együtt vagy a 2 522 572. sz. NSZK-beli közrebocsátási irat szerint külön rétegben a titán-oxid-réteggel válta­kozva vihető fel, miközben a titán-oxid az izzítás után mindig rutil módosulatú lesz. Ez a rutil bevo­natú pigment kitűnik jó fényállóságával, ami a ta­lálmány szerinti mangán-oxidréteggel tovább javít­ható. Előnyös továbbá, hogy ha az alapszinezék előál­lítása során egy vagy több fém-oxid-réteggel egy­idejűleg szilícium-dioxidot is felviszünk. Ezt célsze­rűen úgy oldjuk meg, hogy a titán-oxid és az ón­­oxid felvitele során a semlegesítésre használt alkáli­lúghoz mintegy 2-10 g/1 alkáli-szilikátot adunk. Az alappigment a mangán-oxid-réteg felviteléhez használható mind izzított, mind nem izzított for­mában. Abban az esetben, ha szokásos módon izzított alappigmentet alkalmaznak, akkor ezt elő­ször vízben feliszapoljuk és a pH-értékét 3 fölé, előnyösen 5-9 közé állítjuk be. A mangán-hidroxi­­dot ezután előnyösen magasabb hőmérsékleten, előnyösen mintegy 50-100 °C közötti hőmérsékle­ten visszük fel, úgy, hogy egy mangán(II)-sóoldatot lassan hozzáfolyatunk az elegyhez, miközben hígí­tott bázis, előnyösen ammónium-hidroxid egyidejű adagolásával a pH-t állandó értéken tartjuk. Mangánsóként lényegében minden, az adott kö­rülmények között stabil só felhasználható, így pél­dául mangán(II)-klorid, -bromid, -jodid, -szulfát, -nitrát és -acetát. Ezenkívül felhasználhatók magas vegyértékű mangán vegyületei is, ha a pigment szuszpenziója megfelelő redukálószert tartalmaz, így használhatók alkáli-permanganát-oldatok is, ha redukálószerként például hidrogén-peroxid, oxálsav vagy hangyasav van jelen. Előnyösen azonban mangán(II)-sókat, különö­sen mangán-szulfátot, -kloridot vagy -nitrátot használunk. A mangánsót úgy kell adagolni, hogy a leváló mangán-hidroxid kvantatív módon a csil­lámlemezkén csapódjon ki. Az adagolási sebességet tehát úgy választjuk meg, hogy a bevonandó felület négyzetméterére számolva percenként mintegy 0,01-20 x 10“5mól kicsapandó sót adagolunk. Miután elértük a mangán-hidroxid-réteg kívánt rétegvastagságát, befejezzük a rétegzést és a pig­mentet a szokásos módon elválasztjuk, mossuk, szárítjuk és izzítjuk, mintegy 500-1000 °C közötti, előnyösen 700-1000 °C közötti hőmérsékleten. Eközben a kicsapott mangán-hidroxid elveszti víz­tartalmát és oxiddá alakul. A mangán-oxid-réteget előnyösen nem izzított pigmentre visszük fel. Ennek során a mangán­­hidroxid-réteget felvihetjük közvetlenül a titán­­dioxid-réteg és adott esetben a többi fém-oxidréteg felvitele után elválasztás nélkül ugyanabban a szuszpenzióban. Ehhez csupán a szuszpenzió pH-értékét kell 3 fölé, előnyösen 5-9 közé beállítani, és a továbbiak­ban az ismertetett módon járunk el. Az ilyen egy­­műveletes eljárással előállított színezékek minősé­gileg összemérhetők a két művelettel előállított szí­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom