190429. lajstromszámú szabadalom • Bevonószer légköri behatásoknak kitett felületek védelmére és eljárás a bevonószer előállítására
1 190 429 2 zek mozgását, nem rendelkeznek kellő rugalmassággal és napsugárzással szemben sem biztosítanak kellő védelmet. A poli(vinil-klorid)-poli(vinil-izobutil-éter) tartalmú bevonószerek rugalmasságát lágyítókkal, pl. klórparaffin vagy klórozott definil felhasználásával igyekeztek megjavítani. Az előbbi bevonószerek fémekhez való tapadásának javítására poliakrilát oldatot javasoltak. A lágyítószerek azonban nem váltak be a gyakorlatban, mivel a bevonószerfilmeket elszínezik, nem biztosítják a bevonati film kellő rugalmasságát sem. A poliakrilát adalékanyag ugyan javítja a bevonószer tapadását fémekhez, nem tapasztalható azonban ugyanez a hatás műkaucsuk-alapú vízszigetelő lemezeknél. Az ismert bevonószerek hátránya egyrészt, hogy nem alkalmasak a bevonandó felület mozgásait követni, ugyanakkor stabilitásuk sem megfelelő. A fizikai úton száradó bevonószerek hajlamosak arra is, hogy kötőanyagtartalmuktól függően hő- és fény behatására savas jellegű bomlástermék (sósav) képződjön a bevonati rétegben. A savas jellegű bomlástermék miatt bekövetkező korróziót és elszíneződést feltétlenül szükséges csökkenteni, illetve megszüntetni ahhoz, hogy a bevonatok az adott védelmet biztosítsák. Belátható, hogy a légköri hatásoknak kitett felületek védelme bonyolult műszaki feladatot jelent, figyelembe véve a következő alapvető tényezőket: 1. A bevonatnak egyenletes felhordás esetén a bevonandó felület görbületétől függetlenül biztosítani kell a fény- és öregedésállóságot. 2. A megfelelő ellenállóképesség kialakítására vegyes alapfelületen, pl. műkaucsuk és fém felületen azonos hatást kell kifejteniök. 3. A bevonati filmek gépi úton való kialakítása a korszerű bevonatok alapvető tényezője. 4. A bevonati rendszernek rugalmasnak kell lenni, a dilatációs behatásoknak engednie kell anélkül, hogy a felvitt bevonati réteg folytonossága megszakadjon. 5. A bevonati felületeknek esztétikai és gazdaságossági követelményeket kell kielégíteni. 6. A bevonatnak a nap és egyéb sugárzás ellen megfelelő reflexiót kell biztosítania. 7. A bevonati rendszer a műkaucsuk vagy fémalapot nem támadhatja meg, vagyis a bevonandó felületet semmiféle módon nem károsíthatja. A találmány célja egyrészt a közölt hátrányoktól mentes, másrészt a fenti követelményeket kielégítő bevonószer-kompozíciói kialakítása és a bevonószer-kompozíció előállítása. A feladat tehát egyrészről a műkaucsuk alapú vízszigetelő lemezekhez és különféle felületekhez egyaránt kiválóan tapadó, másfelől az épületek dilatációs mozgását elviselő rugalmas bevonószer réteg létrehozása. Lényegében tehát rugalmas, kiváló tapadóképességű bevonószer réteget kell kialakítanunk ahhoz, hogy az ismert megoldások hátrányaitól mentes megoldáshoz jussunk. Kidolgoztunk egy szerves oldószeres bevonószer-kompozíciót, mely elsősorban műkaucsuk alapú vízszigetelő lemezek, fémek, beton, habarcsvakolat, tehát légköri behatásnak kitett felületek komplex és tartós védelmére alkalmas. A találmány szerinti, poli(vinil-klorid)-poli(vinil-izobutil-éter) alapú, lágyítót és adott esetben tapadásjavítóként poliakrilát oldatot, valamint pigmentet és hidrofób töltőanyagot tartalmazó bevonószer lényege, hogy 35-50 tömegrész 100 °C alatti forráspontú szerves oldószerben 15-25 tömegrész poli(vinil-klorid)polí(vinil-izobutil-étert), 3-7 tömegrész alkil-fenolműgyantát tartalmaz, 1-8 tömegrész oxidációálló lágyítószerrel, 3-5 tömegrész cink-oxiddal, 0,1-1 tömegrész UV-stabilizátorral, 1-20 tömegrész pigmenttel, 5-20 tömegrész hidrofób tulajdonságú töltőanyag kíséretében. Adott esetben előnyösnek találtuk a fémekhez történő tapadás növelésére, ha önmagában ismert poliakrilát-műgyanta szerves oldószeres oldatát is 3-5 tömegrészben használjuk. Alkil-fenol-műgyantaként csak azokat a fenolgyantákat nevezik, melyek a fenolos OH-csoporthoz viszonyítva para- vagy orto helyzetben legalább 3 C-atomból álló szubsztituens(ek)et tartalmaznak. Mi célszerűen a p-terc-butilfenol-műgyantát választottuk. Ellentétben más műgyantaféleségekkel ez a reaktív alkil-fenol-műgyanta csak bázikus fém-oxiddal hatásos. A reakció termék az általunk választott szerves oldószer kombinációban oldható. Bázikus fém-oxidként a cink-oxidot használjuk. Ezen műgyanta szerepe: a poli(vinil-klorid)-poli(vinil-izobutil-éter)-ből képződő rideg bevonószer filmet döntően alkalmassá teszi az épületek mozgásának elviselésére, biztosítja a legkülönfélébb felületekhez a kiváló tapadást, javítja a fény- és hőstabilitást. Az oxidációálló lágyító olyan epoxidált szójaolaj, amelynek epoxi-tartalma 6,0-6,5 tömegrész, színszáma (Gardner szerint) legfeljebb 3, viszkozitása mintegy 600 cP, sűrűsége pedig 20 °C-on 0,99 ±0,01 g/ml. Feladata: a poli(vinil-klorid)-poli(vinil-izobutiléter)-ből képződő rideg bevonószer-film lágyítása az épületek mozgásának elviselésére, a filmképződés során lehasadó sósav megkötése, mindezzel a fény- és hőstabilitás, a tapadás, az öregedésállóság és egyúttal a pigmentnedvesítés javítása. Cink-oxid szerepet játszik az alkil-fenolműgyanta térhálósodásában, valamint a poli(vinilklorid)-ból lehasadó sósav megkötésében. A pigment komponens célszerűen titán-dioxid, esetleg valamilyen fényálló szerves színezőpigment. A hidrofób töltőanyag alapvető tulajdonsága az, hogy a bevonószer kompozíció komponenseivel nem lép kölcsönhatásba, ugyanakkor bizonyos tekintetben stabilizáló hatást fejt ki a légköri behatások okozta bomlástermékekre. Az oldószer célszerűen olyan elegyből áll, amely sem a bevonószer-kompozíciók komponenseivel, sem a bevonandó felületekkel nem lép kölcsönhatásba, igy etil-acetát, középbenzin és aceton (25- 35) : (55-65) : (10-15) tömeg% arányú elegye. Poliakrilát műgyantaként 50 tömeg%-os szerves oldószeres oldatát használjuk, ez a szerves oldószer célszerűen benzin, vagy etil-acetát, vagy a bevonószer kompozíciónál használt középbenzin, etilacetát és aceton elegye. A találmány szerinti bevonószert úgy állítjuk elő, hogy az alkalmazott komponensek közül az oxidá5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
