190365. lajstromszámú szabadalom • Hatóanyagként fenil- propargil-piperidin-származékot tartalmazó rágcsálóírtószer és eljárás a hatóanyag előállítására
! . 190 365 2 vetkeztettünk. A kapott eredmények az V. táblázatban láthatók, és azt mutatják, hogy a naponta elfogyasztott táp mennyisége a vizsgálat 4. napjára az 1. napi mennyiséghez viszonyítva 85-97%-kal csökkent. Becslésünk szerint a kezdetben jelenlévő 5 patkányok 80%-a elpusztult a vizsgálat 4. napjára, ami lényegesen nagyobb százalékú elhullás, mint amit ugyanilyen időtartam alatt antikoaguláns rodenticidek hasonló módon történő alkalmazásakor általában kapunk. V. táblázat 10 Nap 1. telep A megevett táp (g) 2. telep 3. telep ! 2060 1455 4800 15 2 440 1100 2680 3 130 • 730 360 4 60 210 445 6 245--7 130 405 565 8 85 135 205 20 9 30 40 185 10 10 30 65 11 40 10 15 14 65 95-15-45-16-0-25 A vizsgálat ideje alatt talált elpusztult pat-44 8 113 kányok száma összesen = a megevett mennyiséget nem jegyeztük fel. 30 6. kísérlet Mezei kísérlet egérrel (Mus musculus) 35 (1) Nem-toxikus tápot helyeztünk 3 egértelepüléshez, és a megevett táp mennyiségét méréssel határoztuk meg. (2) A nem-toxikus tápot ezután elvettük, és hasonló táppal helyettesítettük, amely 0,1 tömeg%-ban a 2. kísérletben leírt vegyületet 40 tartalmazta (mérgezett táp). A mérgezett táp megevett mennyiségét hasonlóképpen súlyméréssel határoztuk meg három héten át. (3) A mérgezett tápot elvettük és nem-toxikussal helyettesítettük, és a megevett mennyiséget szintén méréssel határoztuk 45 meg. A kapott eredményeket a VI. táblázatban közöljük, a kontroll mértékét a mérgezett táp alkalmazása előtt és után elfogyasztott nem-toxikus tápfogyasztás összehasonlításával számítottuk. 50 VI. táblázat Település (1) (2) A megevett nem toxikus A megevett táp toxikus táp mennyisége (g) hetenként, mennyisége (g) a mérgezett 1. 2. 3. táppal történő helyettesítés előtt hét hét hét (3) A megevett nem-toxikus táp mennyisége Becsült (g) hetenként kontroll a mérgezett táp alkalmazását követően 55 60 1 912 368 1 -11 98,8 2 897 441 0 -10 98,9 3 1880 929 115 11 0 100 = nem mértük 65 A (I) képletü vegyületet a fenil-propargil-aminszármazékok előállítására ismert módszerek alkalmazásával vagy felhasználásával, például a következő eljárások egyikével állíthatjuk elő: a) (II) általános képletü vegyület - ebben a képletben X halogénatomot, előnyösen jódatomot jelent - és (III) képletü vegyület, azaz 4-terc-butil-l(prop-2-inil)-piperidin reakciójával. A (II) általános képletü vegyület és a (III) képletű vegyület reagáltatását réz(I)-só, előnyösen réz(I)-jodid, (a) diklór-bisz(trifenil-foszfin)-palládium(II) és adott esetben triaril-foszfin, előnyösen tri(o-tolil)-foszfin vagy trifenil-foszfin, vagy (b) palládium(II)-vegyület, előnyösen palládium-acetát és triaril-foszfin, előnyösen tri(o-tolil)-foszfin vagy trifenil-foszfin jelenlétében végezhetjük. Az eljárást adott esetben közömbös szerves oldószerben, például acetonitrilben, szerves bázis, például dietilamín jelenlétében, szobahőmérsékleten és az elegy forráspontja közötti hőmérsékleten végezhetjük. A szerves bázis oldószerként is szolgálhat. (b) (IV) általános képletü vegyületet - ebben a képletben Z jelentése klóratom, brómatom vagy jódatom - 4-terc-butil-piperidinnel reagáltatunk. A reakciót közömbös oldószerben, előnyösen acetonban végezhetjük. A reakciót szervetlen bázis, például kálium-karbonát jelenlétében és szobahőmérséklet és a reakcióelegy forráspontja közötti hőmérsékleten hajthatjuk végre. A (III) képletü vegyületet 4-terc-butiI-piperidinből l-bróm-prop-2-innel, vagy kényelmesen 1-klórprop-2-innel állíthatjuk elő szervetlen vagy szerves bázis, így kálium-karbonát vagy 4-terc-butil-piperidin feleslegének jelenlétében. A műveletet adott esetben közömbös szerves oldószerben, például metanolban, acetonban vagy acetonitrilben hajthatjuk végre. A (IV) általános képletü vegyületeket a kémiai irodalomban leírt módszerek alkalmazásával és felhasználásával állíthatjuk elő, például ha Z jelentése jódatom, Wallat, S. és Kunau, W. H. [Chem. Phys. Lipids 13, 159 (1974)], ha Z jelentése brómatom, Matchinek, R. és Luttke, W. [Synthesis, 1975. 255) 60, 2662 (1938)] által leírt módszereket alkalmazhatjuk. A (I) képletü vegyület savaddíciós sóit önmagában ismert módszerekkel, például az (I) képletü vegyület és a megfelelő sav, például szervetlen sav, így hidrogén-klorid, kénsav, foszforsav, salétromsav vagy szulfaminsav vagy szerves sav, így ecetsav, oktánsav, metánszulfonsav, glutaminsav vagy 2-hidroxi-etánszulfonsav sztöchiometriai mennyiségeinek reagáltatásával, a megfelelő oldószerben, így például dietiléterben, etil-acetátban vagy acetonban állíthatjuk elő. A savaddíciós sókat egy, két vagy több alkalmas oldószerből történő átkristályosítással tisztítjuk. A savaddíciós só képzése alkalmas az (I) képletü vegyület tiszta formában való kinyerésére. A (II) általános képletü vegyületeket Önmagában ismert módszerekkel állíthatjuk elő. Az önmagában ismert módszerek alatt jelen leírásban azokat a módszereket értjük, amelyeket a kémiai irodalomban ezideig alkalmaztak vagy leírtak. 4
