190350. lajstromszámú szabadalom • Eljárás béta-ekdizon és rokonvegyületek előállítására
1 190 350 2 A találmány tárgya eljárás béta-ekdizon és rokonvegyületeinek előállítására különböző növényi eredetű anyagokból (mint pl. : Serratula tinctoria, Leuzea carthamoides, Spinacia oleracea, Chenopodium album, Chenopodium Bonus Henricus vagy Silene otites), oly módon, hogy ezen kiindulási anyagokat metanollal, vagy metanol és víz elegyével extraháljuk, az extraktumot bepárlás után további tisztításnak vetjük alá, mely folyadék-folyadék, esetleg szilárd-folyadék extrakció, derítés, ill. kromatografálás lehet, majd az így kapott extraktumból a béta-ekdizont és az ekdizoidokat bepárlással és/vagy kristályosítással izoláljuk. Ismeretes, hogy a rovar-vedlési hormon-hatású béta-ekdizont a 2 002 777. sz. angol szabadalmi bejelentés szerint a Convulvulaceae családhoz tartozó Ipomoea petaloidea-ból ergolinvázas alkaloidok előállítása mellett melléktermékként állították elő. H. Hikino és T. Takemoto a Naturwiss. 59 91. old. (1972) alatti publikációban, illetve a 3 433 814. sz. USA szabadalmi leírásban Achyrantes és Cyathula fajokból írja le ekdizonok előállítását. Növényi eredetű kiindulási anyagokból egyéb előállítási eljárások is ismeretesek a rovarhormon-hatású ún. fito-ekdizonok előállítására. így pl. a Phytochemistry (1975) 14 525-521. alatt, ill. a 2 201 991. sz. NSZK szabadalmi leírásban a Himalája déli lejtőin 1300-2000 m magasan növő és helyi nevén Kaladana-nak nevezett növény magjából kiinduló alfa- és béta-ekdizon- és makiszteron-izolálási eljárást írnak le, melynek kitermelése azonban alacsony és kiindulási anyaga nemcsak nehezen hozzáférhető, de mennyisége is kétséges. A Chem. Pharm. Bull. 1969. 17 340-342. alatt 40, Japánban előforduló növényfajból kiinduló béta-ekdizon előállitási eljárást ismertetnek, eltekintve azonban a kiindulási anyagok ritkaságától, a kitermelés egyik esetben sem múlja felül a 0,012%-ot! Ugyancsak japán szerzők a Chem. Pharm. Bull. 1973. 21 2336-2338. alatt 283 növényfaj vizsgálatával 170 olyan fajt találtak, melyekben fito-ekdizonok fordultak elő, azonban a kitermelés minden esetben a gyakorlati használhatóság alatt marad, noha az ekdizonok proteinszintézist fokozó hatását a szerzők felismerték. Az 1 175 483. sz. angol szabadalmi leírásban a Polypodium vulgare kiindulási anyagból izolálnak 5-hidroxi-ekdizon mellett béta-ekdizont, mindöszsze azonban 0,037% kitermeléssel! A Chem. Pharm. Bull. 1968. 16(2) 384-387. alatt S. Okúi és további japán szerzők a rovarvedlési hormonok egérmáj-fehérjeszintézist fokozó hatását írják le, anélkül azonban, hogy az alkalmazott ekdizoidok előállítását közölnék. Szirov és Kurmukov szovjet szerzők a Rhaponticum carthamoides gyökérből előállított anabolikus hatású fito-ekdizonokat vizsgálták, ugyancsak az előállítási módszer közlése nélkül. Nakanishi és társai (Chem. Comm. 1966 915.) Podocarpus nakii-ből ekdizonszerű vegyületeket állítottak elő. Ismert továbbá az is, hogy a különböző ekdizoidok rovarfajokban biosztintézis-prekurzorokként fordulnak elő, és ugyanezen anyagokat növényekben is meg lehet találni, így pl.: Blechnum minus páfrányfélékben (Chong Y. K. és M. N. Galbraith: Chem. Comm. 1970. 1217.), ill. Silene praemixta és Silene latifolia növényekben (Abubakirov N. K. : Khim. Prir. Soed. 1981 6 685. és Satov Z. és mások : Khim. Prirod. Soed. 1979. 6 793.). Ugyancsak Chon Y. K. és M. N. Galbraith állapította meg (Experientia 1975 31 873.), hogy a 2-dezoxi-béta-ekdizon biológiai hatása a béta-ekdizonnal megegyzik. Ohnishi és társai a Science 1977. 197 4298. alatt, ill. Abubakirov N. K. a fenti cikkében, valamint Tomita Y. és Sakurai E. a Chem. Comm. 1974 434. alatt, továbbá Morgan E. D. és Poole C. F. a Comp. Biochem. Physiol. 1977 57B 99. alatt állapítják meg, hogy a 2-dezoxi-ekdizonok rovarokban ugyanolyan alapvető hormon-szerepet töltenek be, mint a bétaekdizon. Az idézett és a technika állását képező eljárások, ill. irodalmi közlések tehát egyrészről megállapítják az ekdizoidok, különösen a béta-ekdizon és a 2-dezoxi-béta-ekdizon jelentős és hasznos biológiai hatását, mely főleg fehérjeszintézis-fok ózó, súlyhozamfokozó, rovar-vedlési hormon-, illetve rovarok viselkedését befolyásoló hormon-hatásban nyilvánul meg. Másrészt azonban a szakirodalomban szereplő valamennyi nyersanyag egzotikum, így pl. : a Himalájában vagy a Távol-Keleten előforduló növény, melynek sem készlete, sem hozzáférhetősége nem ismert, tehát bizonytalan. Jóllehet az irodalom szerint jelentős munkát fektettek eddig ekdizoidok előállításába, az ismert eljárásokkal elérhető kitermelések alacsonyak, ezen eljárások ipari szempontból kevéssé gazdaságosak, amit a béta-ekdizon igen magas piaci ára is mutat. Szem előtt tartva az ekdizoidok állattenyésztésben felhasználható súlyhozamfokozó, továbbá a növényvédelemben hasznosítható rovarhormonhatását, célul tűztük ki könnyen hozzáférhető, olcsó, Magyarországon bőségesen előforduló vagy könnyen termeszthető növényekből ekdizoidok előállítására iparilag jól kivitelezhető, gazdaságossági szempontból előnyös, azaz jó kitermelésű előállítási módszer kidolgozását. Meglepő módon azt találtuk, hogy találmányunk szerint a Serratula tinctoria, vagy Leuzea carthamoides, vagy Spinacia Oleracea, vagy Chenopodium album, vagy Chenopodium Bonus Henricus, vagy Silene otites kiindulási anyagból metanollal, vagy metanol és víz keverékével történő extrakcióval, majd az extraktum további folyadék-folyadék-, esetleg szilárd-folyadék-extrakcióval és kromatografálással történő tisztításával, majd a végtermék bepárlással és kristályosítással történő kinyerésével beta-ekdizont, illetve ekdizoidokat igen előnyös, egyszerűen kivitelezhető módon, jó termeléssel állíthatunk elő. A találmányunk szerinti megoldás előnyös hatása, nemcsak az eszerint előállított béta-ekdizon már ismert rovarhormon-hatásában rejlik, hanem abban is, hogy eljárásunk az említett anyagra a szakirodalmi adatokat jelentősen meghaladó, 0,5-rl,0%-ot is elérő kitermelést biztosít, kiindulási anyaga részben közönséges hazai gyomnövény, illetve vadon előforduló faj, mint pl. : a Chenopodium album és a Silene otites. Kitűnik továbbá a Chenopodium album hatalmas hektáronkénti hozamával és magas fehérjetartalmával is, mely a kettős hasznosítást is lehetővé teszi, a Silene otites pedig azzal, hogy belőle nem-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
