190282. lajstromszámú szabadalom • Elrendezés nagyszámú logikai függvény gyors megoldására

1 .190 282. 2 A találmány tárgya elrendezés nagyszámú logi­kai függvény gyors megoldására. Az 1960-as évek közepétől a hagyományos relés vezérléstechnikai berendezésk helyett egyre inkább a szabadon programozható vezérlőket (PLC-ket) alkalmazzák, azok számos előnye miatt. Megjele­nésüket és gyors elterjedésüket az olcsó LSI áram­körök (mikroprocesszorok, memóriák, stb.) létre­jötte tette lehetővé. A PLC-k belső felépítése a már jól ismert egypro­cesszoros számítógép szervezésére alapult; közpon­ti egységből, memóriaegységből és input/output egységekből épült fel. Lényeges különbség azonban az univerzális mikroszámítógépekhez képest az, hogy a PLC-nek zajos ipari környezetben, széles hőmérséklettartományban kell üzembiztosán mű­ködni, és az input/output egységek száma jelentő­sen megnő (több ezer is lehet). A hagyományos számítógépek programozását magasszintű nyelvek könnyítik meg. Ehhez hasonló a PLC berendezések speciális programozási nyelve, amely a vezérlés­technikusok szaktudásához igazodik. A PLC-kel programozható minimális funkciók az alap logikai függvények, a késleltetők és számlálók. Az egyes PLC-nél megvalósításra kerülő funkciók nagymér­tékben függnek a választott központi egységtől, a működés szervezésétől. A programozható logikai vezérlők működését is a központi egység kialakítása határozza meg. A központi egységekben leggyakrabban logikai processzorokat, mikroprocesszorokat, vagy vegyes rendszereket alkalmaznak. A logikai processzorok általában logikai egység­ből és időzítő/vezérlő logikából épülnek fel, és programszámlálóval, memóriával és input/output egység címző logikával vannak kiegészítve. Műkö­dés közben a programszámláló címzi a memóriát, amelynek kimenetén egyszerre jelenik meg a válto­zó címe és az utasítás (logikai) típusa. A változó cím értéke szelektálja a megfelelő bemeneti vagy kimeneti változót, amely lehet memóriában tárolt is. A szelektált változó egybites adatcsatornán ke­resztül jut a logikai processzorba, amely végrehajt­ja az utasításkód által meghatározott műveletet. Ebben a szervezésben tehát gyakorlatilag egy idő­ben rendelkezésre áll a programszámláló címe, amely szelektálja a felhasználói programtároló kö­vetkező utasítását és a változó cimét, az utasítás­kód, valamint a változó címe és emiatt kis késlelte­téssel a változó értéke is. így gyakorlatilag egy ciklus alatt megtörténhet egy logikai utasítás végre­hajtása. A lehető legegyszerűbb áramköri kialakí­tással is elérhető 1 ps-os utasítás végrehajtás. Emel­lett a PLC programozásához szükséges nyelv meg­valósítása is egyszerű. A megoldás hátránya az, hogy már a késleltetés-számlálás funkció megvaló­sításához is további áramkörök szükségesek, keze­lésük nehézkes. A PLC-kben leggyakrabban mikroprocesszoro­kat alkalmaznak, mivel ezekhez már olcsón hozzá­férhető hardware/software fejlesztő eszközök, al­kalmazástechnikai tapasztalatok állnak rendelke­zésre. A mikroprocesszorok intelligensebb utasítás­­készlete, belső szervezése univerzális feladatok ellá­tását teszi lehetővé. A mikroprocesszor és memória vagy perifériális egység közötti adatforgalmazás az adatcsatornán keresztül történik, amit a vezérlőcsatornákon levő jelek időzítenek illetve vezérelnek a címcsatornán levő információval kiválasztott helyre vagy helyről. Ez a szervezés lassúbb az előzőnél, viszont az adat­­forgalmazáshoz kevesebb vezetékre (sínre) van szükség, ami a szokásos adatfeldolgozási felada­toknál előnyös. A PLC-knél viszont a feladatok típusából következik, hogy sok változóval kell vi­szonylag kis bonyolultságú műveleteket végezni és így ez a szervezés már nem előnyös. A mikroprocesszoros rendszerek legtöbbször in­terpreter típusú működtető programot használnak, amely a felhasználói memóriában tárolt tömör PLC programot lépésenként értelmezi és végrehajt­ja. A fentiek következtében ennek a megoldásnak az a hátránya, hogy a szokásos mikroprocesszorokkal 50-100 ps-re adódik egy logikai függvény megoldá­sa, tehát nagyon lassú a műveletvégzés. További hátránynak tekinthető az, hogy elég költséges a működtető program megírása. A PLC-k ciklusidejének csökkentése érdekében vegyes (kétprocesszoros) rendszereket is alkalmaz­nak, amelyekben a logikai processzor oldja meg a logikai függvényeket, a többi feladatot (késleltetés, számlálás, hibaellenőrzés, kapcsolattartás más egy­ségekkel, stb.) viszont valamilyen mikroproceszor­­ra bízzák. A két processzor alkalmazása miatt azonban ez a rendszer drágább, bonyolultabb, ne­hezebb a tervezés és a működés összehangolása. Célunk a találmánnyal olyan elrendezés létreho­zása, amely felgyorsítja az elsősorban PLC beren­dezésekben szükséges nagyszámú logikai feladat megoldását. A találmány szerinti elrendezés egy mikropro­cesszort, két memóriát, továbbá a többi egységgel összekötött időzítő/vezérlő logikát tartalmaz. A mikroprocesszor programszámlálójának kime­nete egy tárolón át az első memória bemenetével van összekötve. Az első memóriára utasítássín és címsín csatlakozik. Az utasítássín és a mikropro­cesszor adatsíne közé első engedélyező/tiltó egység és/vagy kódkonverter van kapcsolva. A címsín egy második engedélyező/tiltó egységen át az adatsín­nel és egy második címsínen át egy ÉS/VAGY logika egyik bemenetével van összekötve. Az ÉS,/ VAGY logika másik bemenete a tároló kimenetére van kapcsolva. Az ÉS/VAGY logika kimenete a második memória bemenetére csatlakozik. A má­sodik memória harmadik engedélyező/tiltó egysé­gen át az adatsinnel van összekötve. A találmány tárgyát a továbbiakban kiviteli pél­dák és rajzok alapján ismertetjük részletesebben. A rajzokon az 1. ábra: a találmány szerinti elrendezés egyik kiviteli alakjának tömbvázlata, és a 2. ábra: egy másik kiviteli alak memóriablokkjá­nak vázlata. Az 1. ábra szerinti kiviteli alaknál az MP mik­roprocesszor programszámlálójának A kimenete a TI tárolóval és az IVL időzítő/vezérlő logikával van összekötve. A TI tároló C kimenete az M me­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom