190231. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 3-pirrolidono-propio fenon-származékok előállitására.

Folyékony hordozóra példa a földimogyoró olaj, a szezámolaj, az olívaolaj, a víz stb. A hatóanyagot előnyösen olyan készítményekben adhatjuk be, me­lyek az aktív komponenst a későbbiekben ismerte­tett dózishatárokon belül tartalmazzák. így a gyógyszerkészítmények sokféle változatát alkal­mazhatjuk, melyek alkalmasak a bevitel és adago­lás több módjára. A szájon keresztül történő bevitelnél az adagolás és a bevitel módjára több eljárást alkalmazhatunk. Az aktív komponensből és a vivőanyagból álló készítmény a szájon keresztül történő bevitelhez drazsé, pilula, tabletta, pasztilla, elixir, szirup vagy folyékony szuszpenzió vagy emulzió, míg a paren­­terális bevitelhez a készítmény steril oldat vagy végbélkúp formájában lehet. A találmány vegyületeit előnyösen szájon keresz­tül vagy parenterálisan, továbbá előnyösen gyógy­szerészeti hordozóanyagokkal elkeverve, például a fent említett készítmények formájában vagy kap­szulába töltve adjuk be azzal a céllal, hogy a keze­lendő beteg állapotát vagy tüneteit enyhítsük. Pél­daként említve, dózisegységenként 1-100 mg mennyiséget használhatunk, szájon keresztül törté­nő adagoláshoz előnyösen 30-80 mg-ot, míg a pa­renterálisan adott adag általában kevesebb, rend­szerint a szájon keresztül adott adag fele. Az egy­ségnyi dózist előnyösen elosztva, rendszerint napjá­ban háromszor adjuk be. A napi adag a beadás számától függően változhat. A megfelelő klinikai dózist természetesen a kezelendő szervezet állapo­tának, korának és súlyának megfelelően állapítjuk meg, és nem szükséges hangsúlyozni, hogy a talál­mányban szereplő vegyületek fokozottabb haté­konysága és csökkent mértékű mellékhatásai széles dózistartományon belül nyújtanak lehetőséget az alkalmazásra, ezért a találmány nem korlátozódik az említett számszerű dózistartományokra. A pon­tos egységnyi és napi dózist, természetesen a megál­lapított orvosi alapelvek szerint határozzuk meg. Az izomelemyedésre (forgó rúd teszt), a nikotin­nal kiváltott görcsre és az oxotremorinnal kiváltott remegésre gyakorolt hatást az 1. ábra, illetve az 1. és 2. táblázat adatai mutatják, melyek egyúttal pél­daként is szolgálnak a találmány vegyületeinek le­hetséges gyógyászati hatására. A meghatározott akut toxicitásokat a 3. táblá­zatban mutatjuk be, viszonyítási anyagként a ke­reskedelemben forgalomban lévő, VIII képletű Eperisone-hidrokloridot használva. Teszt vegyületekként a 3. példa VI képletű ve­­gyületét és a 6. példa VII képletű vegyületét hasz­náltuk. Az izomelernyedésre gyakorolt hatást (forgó rúd teszt) az alábbi kísérlet szerint végeztük. Csoportonként 10 darab öthetes hím ddY egere­ket használtunk. Az egereket előzetesen kiválogat­tuk aszerint, hogy csak azokat használjuk fel a kísérletekhez, melyek 60 másodpercnél tovább meg tudtak maradni a 3 cm átmérőjű, percenként 10 fordulatot tevő rúdon. A vegyületeket szájon kér resztül adtuk be 200 mg/kg dózisban, és az egereket 10, 20, 30 és 60 perc elteltével tettük a forgó rúdra. Mértük, hogy az állatok mennyi ideig (másodper­cig) maradnak meg a rúdon. Hatékonynak ítéltük a vegyületet, ha az egerek 60 másodpercen belül leestek a rúdról. Az eredményeket az 1. ábrán mu­tatjuk be. A nikotin által kiváltott görcsre gyakorolt hatást az alábbi kísérlettel vizsgáltuk. Csoportonként 5 darab öthetes hím ddY egeret használtunk. A ve­gyületet szájon keresztül adtuk be 25 mg/kg dózis­ban. 15 perccel a hatóanyag beadása után nikotin­­tartarátot adtunk intravénásán az egereknek 3 mg/ kg dózisban, és feljegyeztük a tónusos görcsben levő és a görcs miatt elpusztult állatok számát. A vegyületek hatását a pusztulás és a tónusos görcs megjelenésének százalékával jellemeztük. Az ered­ményeket az 1. táblázatban foglaljuk össze. 1. táblázat A nikotin által kiváltott görcsre gyakorolt hatás Kezelés Tónusos görcs megjelenése (*) Pusztulás (%) VI képletű vegyület 20 40 VII képletű vegyület 40 60 referens hatóanyag 60 100 kontroll 100 100 Az oxotremorin által kiváltott remegésre gyako­rolt hatást az alábbiak szerint vizsgáltuk. Csoportonként 5 darab öthetes hím ddY egeret használtunk. A vegyületeket szájon keresztül adtuk be 100 mg/kg dózisban, majd 15 perccel ezt követő­en adtuk be intraperitoneálisan az oxotremorint 1 mg/kg dózisban. A kiváltott remegés erősségét Su­zuki és munkatársai módszerével (Folia Pharmaco­­logica Japonica, 83, 127 (1983) állapítottuk meg és időnként pontoztuk az alábbiak szerint: 0 - remegés nincs 1 - nagyon gyenge remegés 2 - gyenge remegés 3 - közepes remegés 4 - erős remegés 5 - helyrehozó reflexek hiánya Az eredményeket a 2. táblázatban mutatjuk be. 2. táblázat Az oxotremorin által kiváltott remegésre gyakorolt hatás Kezelés Idő (perc) 5 10 15 20 30 VI képletű vegyü­let 0 0,4 0,4 0,9 0,8 VII képletű ve­gyület 0 0,4 0,3 0,4 0,4 referens anyag 0 0,4 0,3 0,2 0 kontroll 3,2 3,2 3,1 2,7 2,4 Az akut toxicitási vizsgálatokhoz csoportonként 5 darab öthetes hím ddY egeret használtunk. Vala­mennyi dózist szájon keresztül adtuk be. Az LDS0 értékeket a Probit módszerrel határoztuk meg a 7 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom