190219. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 3',7'-helyzetben ciklizált dimervinka-alkaloid-származékok előállítására
1 190 219 2 A találmány tárgya eljárás II általános képletű 3\7'-helyzetben ciklizált új dimer vinka-alkaloidszármazékok és savaddíciós sóik előállítására. A II általános képletben R metilcsoportot vagy formilcsoportot jelent. Ismeretes, hogy a III képletű vinblasztin króm(Vl)-oxiddal, illetve különböző krómvegyületekkel a citosztatikus hatású vinkrisztinné oxidálható (165 599 számú magyar, vagy a 79 785 számú európai szabadalmi leírások). A III képletű vinblasztin vagy savaddíciós sói oxidációján alapuló eljárásokat vizsgálva azt találtuk, hogy a reakció kimenetele nagyban függ pl. attól, hogy a kiindulási vegyület bázis, vagy savaddíciós só formájában van-e jelen, illetve, hogy az oxidációs köjzeg protikus vagy aprotikus oldószere, illetve, hogy az alkalmazott oldószerelegy menynyi protont (savat), tartalmaz. Savaddíciós só formájában alkalmazott kiindulási anyag, proton (sav), illetőleg aprotikus oldószer jelenléte a vinkrisztin előállításának kedvez. Ha a kiindulási vinblasztint szabad bázis formájában, proton jelenléte nélkül aprotikus oldószerben oxidáljuk, akkor 3',7'-helyzetben transzannulárisan ciklizált vegyületet (R helyén metilcsoportot tartalmazó II általános képletű új vegyületet, a továbbiakban ciklovinblasztin) kapunk. Ezt savaddíciós sóvá alakítva, majd tovább-oxidálva R helyén formilcsoportot tartalmazó új vegyületet (a továbbiakban ciklovinkrisztin) kapunk. Ez utóbbi vegyület in vitro, HeLa sejttenyészetben citosztatikus hatást mutat. Minthogy a vinkrisztin előállítására irányuló oxidáció eredménye több tényezőtől függ, előfordulhat, hogy a vinkrisztin ciklovinkrisztinnel együtt keletkezik. Ilyen esetekben a ciklovinkrisztin szennyeződés kiküszöbölésének egyik módja az, hogy a cikiovinkrisztint vinkrisztinné alakítjuk. Ennek előnyös megoldási lehetősége, hogy a cikiovinkrisztint alkálifém-bórhidriddel vinkrisztinné redukáljuk. A találmány tárgya tehát eljárás a II általános képletű új dimer-alkaloidszármazékok és savaddíciós sóik előállítására, a III képletű vinblasztint króm(VI)-oxiddal ecetsav-anhidrid jelenlétében, vagy alkálifém-bikromáttal sav jelenlétében vagy krómsav 4-6 szénatomos alkanollal alkotott észterével a reakció szempontjából indifferens oldószerben oxidáljuk és a kapott, R helyén metilcsoportot tartalmazó II általános képletű vegyületet savaddíciós sóvá alakítjuk, és kívánt esetben a kapott savaddíciós sót a fenti oxidálószerrel tovább oxidáljuk és a kapott, R helyén formilcsoportot tartalmazó II általános képletű vegyületet kívánt esetben savaddíciós sóvá alakítjuk. A találmány szerinti eljárás értelmében új II általános képletű dimer-alkaloidszármazékok előállítása esetén a III képletű vinblasztinból indulunk ki. A kiindulási vegyületet bázis formájában alkalmazzuk. A kiindulási vegyületet jól oldó, a reakció szempontjából indifferens oldószert, főként aprotikus oldószert, előnyösen valamely klórozott szénhidrogént, főként diklór-metánt, vagy kloroformot továbbá éter-típusú oldószert alkalmazunk. Alkalmazhatjuk a két'öldószer-típus elegyét is. Az oldás megkönnyítésére adott esetben 2-10 szénatomos alifás karbonsavat, főként ecetsavat vagy propionsavat, vagy gyenge aromás savat, pl. benzoesavat alkalmazhatunk. A vinblasztint a fenti oldószerben vagy oldószerelegyben oxidáljuk. Oxidálószerként króm(VI)oxidot, alkálifém-bikromátot vagy a krómvegyület 4-6 szénatomos alkanollal alkotott észterét, főként tercier butanollal vagy -amilalkohollal alkotott észterét alkalmazzuk. Ha az oxidálószer króm(V)-oxid, azt ecetsavanhidrid jelenlétében alkalmazzuk, és az oxidációt- 10 °C alatti, előnyösen - 30 °C és - 65 °C közötti hőmérsékleten végezzük. Ha az oxidálószer alkálifém-bikromát (K2Cr207, Na2Cr207), azt valamely sav jelenlétében alkalmazzuk, és az oxidációt — 10 °C alatti, előnyösen - 30 és - 60 °C közötti hőmérsékleten végezzük. Ha az oxidálószer króm(VI)-oxid 4-6 szénatomosj alkanollal alkotott észtere, előnyösen di(tercbutil)- vagy di(terc-amil)-kromát, akkor a reakciót- 10 °C és + 10 °C közötti hőmérsékleten hajtjuk végre. Az oxidációs reakció lezajlása után a reakcióelegy pH értékét 8-10 közötti értékre állítjuk be, ügyelve, hogy a hőmérséklet ne emelkedjék. A reakció terméke a ciklovinblasztin, melyet extrakciós és bepárlásos módszerrel elkülönítünk, majd szükség esetén oszlopkromatográfiás módszerrel tisztítunk, majd savaddíciós sóvá, előnyösen szulfátsóvá (kénsavas etanol hozzáadása pH 4-ig) alakítunk. A ciklovinblasztin-sót az előbbiekben ismertetett oxidációs módszerekkel alakíthatjuk ciklovinkrisztinné. Az átalakulás kb. 20 perc alatt lezajlik. Ezután a reakcióelegy pH értékét 8-10 közöttire állítjuk be ügyelve, hogy a hőmérséklet a pH állítás közben ne emelkedjék, majd a reakcióelegyet kb. 10 °C-ra hagyjuk felmelegedni. A kapott terméket extrakciót követő bepárlással izoláljuk, és szükség esetén oszlopkromatográfiás módszerrel tisztítjuk, s végül kívánt esetben savaddíciós sóvá alakítjuk. 1. példa 3'7'-ciklovinblasztin 0,50 g (0,6 mmol), szulfátsójából frissen felszabadított vinblasztin-bázis absz. diklór-metán (100 ml), jégecet (12 ml) elegyében készült - 55 °C-os oldatához, erőteljes keverés közben 0,25 g (2,5 mmol) króm(VI)-oxid ecetsav-anhidridben (47 ml) készült, ugyancsak -55 °C-os oldatát csepegtetjük (kb. 5 perc alatt). A reakcióelegyet -40°C-on keverjük, és a reakció lefutását vékonyrétegkromatográfiás módszerrel követjük. (Adszórbens; szilikagél 60F254, eluens: CH2Cl2-MeOH = 20:2, Rr termék > kiindulási anyag.) A reakció végpontján (2-6 óra) 100 ml tömény vizes ammónium-hidroxid és 100 g jég keverékét öntjük az oldathoz, 10 percig külső hűtés közben, majd további 10 percen át szobahőmérsékleten keverjük az elegyet az ecetsavanhidrid bontása céljából. A fázisok szétválasztása után a vizes részt diklór-metánnal (kétszer 20 ml) extraháljuk, az egyesített szerves fázist 2 * 30 ml 5 0 !5 20 25 30 35 40 45 50 55 60 55 i
