190168. lajstromszámú szabadalom • Eljárás helyileg alakalmazható új gyógyszerkészítmények előállítására

1 190 168 2 A helyileg alkalmazható gyógyszerkészítmények terápiás célokra történő felhasználását gyakran ja­vasolják olyan esetekben, amikor az orális vagy a parenterális gyógyszerbeadás inkompatibilitással, valamilyen kockázattal vagy káros mellékhatások­kal jár együtt, vagy pedig bekövetkezhet a ható­anyag nem kívánt biotranszformációja. így a bő­rön át történő alkalmazás előnyös lehet például, ha a hatóanyag-komponens folyamatos felszabadulá­sa a cél, ha a hatóanyagokat helyileg, vagy a gyo­mor-bél csatorna megkerülésével szisztemikusan kívánják alkalmazni, vagy amennyiben rövid bio­lógiai felezési idejű hatóanyagokat használnak. Az ilyen helyi használatra alkalmas hatóanyagok egyik csoportját például az úgynevezett nem sztero­­id gyulladásgátlók alkotják. A szokásos lokális (azaz helyileg alkalmazható) gyógyszerkészítmények felhasználásának határait azonban például a hatóanyag nem megfelelő oldha­tósága szabja meg, vagy szisztemikus hatás azért nem érhető el velük, mert a hatóanyag nem képes áthatolni az úgynevezett bőrgáton („bőr-barrier”). A bőrre felvihető sokféle gyógyszerkészítmény közül példának okáért a szuszpenziókat, az oldato­kat, a habokat, az emulziókat és a géleket nevezzük meg. Az emulziók lehetnek „víz az olajban” vagy, „olaj a vízben” típusú emulziók, ezeket a további­akban esetenként v/o- vagy o/v-jelöléssel külön­böztetjük meg. Mindeddig ismeretlenek azonban az olyan bőrön át bevihető gyógyszerek, amelyek egyidejűleg o/v­­emulziónak és gélnek tekinthetők. A jelen találmány olyan új gyógyszerkészítmé­nyekre vonatkozik, melyek megközelítőleg semle­gesek, a gyógyszeralapanyag egy „olaj a vízben” típusú emulzió és a hatóanyaguk egy gyulladásgát­ló hatású nem szteroid vegyület, amely legalább egy savas csoporttal rendelkezik. Ezek a készítmények a bőr felhámján történő helyi alkalmazásra szolgál­nak, és egyesítik magukban mind az o/v-emulziók, mind a gélek sajátságait. A hatóanyag jobb oldha­tósága lehetővé teszi azt, hogy adott esetben a sza­­ruréteg - barrieren - áthatolhasson. A találmány tárgyához tartozik az ilyen gyógyszerkészítmények előállítási eljárása. Az új és megközelítően semleges lokális gyógy­szerkészítmények pH-ja 5 és 7,5 közötti érték. A készítmények 10-50 súly% 2-~\ szénatomos, rö­­vidszénláncú alkoholt (ezek vízoldékony, illékony vegyületek), 1-20 súly % társoldószert, 40-80 súly% vizet, 3-15 súly % lipidet vagy lipidekből álló ele­­gyet tartalmaz, ez utóbbiak adott esetben önemul­­geáló tulajdonsággal rendelkezhetnek. A készítmé­nyek adott esetben tartalmazhatnak még - ameny­­nyiben a lipidfázis nem önemulgeáló - 0,5-5 súly% emulgeátort és 0,5-2 súly% gélvázképző anyagot, végül hatóanyagként 0,1-10 súly%-nyi mennyiség­ben valamilyen nem szteroid gyulladásgátló vegyü­­letet, amely legalább egy savas csoporttal rendelke­zik és kívánt esetben még egyéb - nem lényeges - alkotórészeket is. A találmány szerinti eljárással előállított alap­anyagnak nincsenek olyan hátrányos tulajdonsá­gai, mint amilyeneket a leírás bevezető részében felsoroltunk. Az eddigi lokális készítményekkel összehasonlítva, a találmány szerinti készítmények előnyei közül megemlítjük például azok kedvező kozmetikai tulajdonságait, a hatóanyagok jelentős mértékben megnövekedett oldékonyságát, ami a hatóanyag nagyobb koncentrációját eredményezi, továbbá a hatóanyag stabilitásának javulását, ami ugyancsak jelentős, összehasonlítva az eddig ismert lokális készítmények stabilitásával. A megfelelő gélekhez képest a találmány szerinti készítmények mindenekelőtt azzal tűnnek ki, hogy a lipidfázis jelenléte és ennek a zsírosító tulajdonsá­ga lehetővé teszi a készítmény bedörzsöléssel törté­nő bevitelét, amikoris a bőrbe történő közvetlen felszívódás előnyös tulajdonság. Ezen túlmenően fennáll még, hogy a hidrogélekhez képest a lipofil hatóanyagok oldhatósága jobb a találmány szerinti készítményekben. Az o/v-emulziókhoz viszonyítva előny az erő­sebb hűsítő hatás, amit a készítményhez adott alko­holkomponens párolgása által elvont hő okoz. To­vábbi előnyös tulajdonság az o/v-emulziókhoz ké­pest, hogy a poláros hatóanyagok oldhatósága a találmány szerinti készítményekben kifejezetten jobb. Az alkohol és a társoldószer együttese lehetővé teszi például, hogy a vízben rosszul oldódó anyago­kat bedolgozhassuk egy vizet tartalmazó rendszer­be. így lehet például lipofil hatóanyagok zsír alko­tórészeit víztartalmú rendszerhez keverni. Ezenkívül az alkohol- illetve a társoldószer fo­kozza a hatóanyag felszívódási képességét, akár a gélekhez, akár az o/v-emulziókhoz viszonyítva. A legmeglepőbb az a tény, hogy először sikerült ilyen jellegű gyógyszerkészítményeket stabil alak­ban előállítani, bár az általában ismert tapasztalat szerint vízoldékony rövidszénláncú alkanolok o/v­­emulziókhoz keverve az emulziók zavarosodását (törését) okozhatják. Az emulgeátorok részleges oldódása következtében ugyanis az emulziót stabi­lizáló emulgeátorfilm gyengülése volt várható. A találmány továbbá azon a felismerésen alap­szik, hogy a találmány szerinti gyógyszerkészítmé­nyekben a galenusi alapanyag mellett a mindenkori hatóanyag is stabil alakban van. így például a szé­leskörű stabilitási vizsgálatok azt mutatták, hogy a hatóanyag a készítmény alapanyagával szemben kémiailag igen stabil. Megállapítottuk, hogy a ha­tóanyagból még hosszabb ideig tartó raktározás után sem keletkezik számottevő mennyiségű bom­lási termék, jóllehet a savak csoportjába tartozó, nem szteroid gyulladásgátló vegyületekről közis­mert, hogy például krémalapanyagban bizonyos kémiai változásokon mehetnek keresztül. Ilyen pél­dául a redukció és az észterezés, ami által a ható­anyag egy része kémiailag átalakul, és így a ható­anyag koncentrációja nem kívánt módon csökken. Ilyen jelenséget azonban a találmány szerinti ké­szítményekben nem észleltünk, amit az alábbi táb­lázatban feltüntetett stabilitási vizsgálatok eredmé­nyei bizonyítanak. Ennek során egy krémet hasonlítottunk össze egy találmány szerinti készítménnyel. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom