190070. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a gyökérrontó tapló ellen alkalmazható bioaktív készítmény előállítására fermentáció útján
2 190070 3 A találmány tárgya eljárás a gyökérrontó tapló ellen alkalmazható bioaktiv készítmény előállítására fermentáció útján. A gyökérrontó tapló IFomes annosus (Fr. ) Cooke l mind nagyobb problémát okoz erdőgazdálkodásunknak. A kórokozó ugyanis járványszerűen pusztítást okoz fenyveseinkben. A fenyvesek területe pedig mind nagyobb lesz. A 60-as évek végén még csak 130 ezer ha volt, amely az ossz erdőterületnek mintegy 10%-át tette ki. 1978-ban már 192 ezer ha fenyvesünk volt (12,8%). Az ezredfordulóra a fenyők területi részaránya tovább növekszik, amely megközelítőleg 280 ezer ha-t tesz ki. Ehhez még mintegy 98 ezer ha erdőtelepítés is fenyő lesz. Összesen tehát több mint 300 ezer ha-re számolhatunk. A fafaj tekintetében legnagyobb részaránnyal az erdeifenyő szerepel. A területnek körülbelül 1/4-ét a feketefenyö foglalja el és a többi fenyő közül még a lucfenyő bír nagyobb jelentőséggel. A gyökérrontó tapló - mint a nevéből is következtethető - a gyökereken keresztül fertőzi a fákat. Járványszerü pusztítása elsősorban a homok fizikai tulajdonságú talajokra ültetett fenyvesekben lép fel. A jövőt tekintve pedig éppen a homoki területek kerülnek beerdősítésre fenyővel mégpedig olyanok, amelyek mezőgazdasági célokra használhatatlanok gyenge termöképességük miatt. Ezek a területek a fenyők számára is határtermöhelyeknek számítanak. Összterületük az ezredfordulóra eléri a 100 ezer ha-t, amely a fenyves területének mintegy 1/3-a. A kórokozó a tisztítások és gyérítések sorén a tüskök vágáslapján keresztül fertőzi az állományt és a gyökérérintkezések útján terjedve fertőzi a még lábon álló fákat. A kórokozó terjedése viszonylag gyors, mivel az éves növekedési rátája sugár irányban meghaladhatja az 1,0 m-t is. A gomba okozta fertőzés következtében a fenyvesállomány erősen kiritkul, készletszegénnyé válik. A pusztulás miatt az állományokat kényszerkitermelésre kell ítélni, 20-30 évvel korábban a tervezettnél. Hazánkban a fenyvesek vágásérettségi korát általában 60 évben határozzák meg. A fertőzés miatt az állományokat már 30-4.0 éves korban ki kell termelni, szélsőséges esetben még fiatalabb korban is. Veszélyeztetettek az első generációs fenyvesek a nevelövágások időszakában, amikor a tüskök fertőződnek. Még veszélyeztetebbek a második generációs fenyvesek, mivel ott már a fertőzés jelen van. A tapló fertőzése miatt a tervezett vágáskort a felére kell tehát csökkenteni. Ez növeli a telepítési költségeket. Jelentős a fatömegveszteség és a váiasztékkihozatalban nagy minőségi és értékkülönbségek adódnak. Ha tehát az állományokat nem védjük a gyökérx'ontó taplóval szemben, akkor a 60 éves vágáskor helyett 40 évre kell csökkenteni a véghasználatot mintegy 100 ezer ha fenyvesben. Ez ha-ként erdeifenyónél - III. fatermési osztályt véve alapul - 72 m3 összes fa veszteséget jelent (382 m3 fatömeg helyett csak 306 m3 hektáronként). Jelentős a minőségi veszteség is, mivel az állomány faanyagának átlagos mellmagassági ármérője csökken (27,6 cm helyett 21,6 cm). így csak alacsonyabb értékű választékot kapunk, ami ha-ra vetítve 33%-os árbevételi csökkenést eredményez. Ez az 1967-es árakon számolva is 156 ezer Ft árbevételi különbözetet jelent ha-ként. Jelenlegi faárainkon ez az összeg mintegy háromszorosra tehető, ami megközelítőleg 0,5 millió Ft. 100 ezer ha veszeiveztetett területet alapulvéve a veszteség 50 milliárd Ft. Ez egy evre vetítve mintegy 1,5 mi liárd Ft kiesést eredményez. A veszteség sajnos nem csak fatömegben, váiasztékkihozatalban és az azt követő minőségi értékkülönbözetben jelentkezik, hanem a felújítási kötelezettség megkétszereződésében, de döntő mértékben abban, hogy a fe tőzött területen fenyőt követően fenyővel erdősíteni nem lehet. A visszamaradt tüskök és győkérmaradványok az újraerdósített állomány fáit már olyan korán fertőzhetik, hogy azt akár már 16-20 éves korában kényszerkitermelésre kell ítélni. Súlyosbítja a helyzetet az a körülmény, hogy sok homoki termőhelyen alig van más fafaj, amivel - fatömegnyerést is remélve - erdősíteni lehetne. Ezért van és lesz nagy jelentősége annak, ha a győkérrontó tapló (Fomes annosus) ellen eredményesen tudunk védekezni legalább olyan mértékben, hogy a meglévő és a következő fenyves generációt a tervezett - vagy esetleg némileg csökkentett - vágáskorig nagyobb veszteség nélkül fenn tudjuk tartani. Ez azt jelenti, hogy a kórokozó járványszerű kártételét az elviselhető szintre vissza kell szorítani. Mind a nemzetközi, mind a hazai vizsgálatok során megállapítást nyert, hogy a gyökérrontó tapló fő fertőzési lehetősége a nevelövágások során képződő friss tüskök vágáslapjai. A gomba bazionospórái a vágáslapokon megtelepülve viszonylag gyorsan behatolnak a tuskóba, onnét a gyökerekbe. A nár említett kb. 1,0 m-es éves növekedési ráta következtében a gyökerek a szomszédos egészséges fákra potenciális veszélyt jelenlenek. A kórokozó ugyanis a gyökérérintkezések útján megfertőzi a még egészséges fák horizontális gyókérrendszerét. Mivel a homoki termőhelyekre ültetett erdei- és feketefenyö gyökérrendszere igen gazdagon elágazódó és teljesen felszínes, a veszélyhelyzet még fokozottabb. A veszélyhelyzetet itt még löveli a fák időszakos gyengültségi állapota, a győkérérintkezések során a homok dörzsölő hatása a szélmozgás következtében, valamint a talajban élő antagonista mikroszervezetek hiánya. A gyökérrontó tapló fertőzésének viszszaszorításának kézenfekvő módja a tüskök 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
