190046. lajstromszámú szabadalom • Kéregalatti metró-állomás
190 046 A találmány kéregalatti metró-állomásra vonatkozik, amelynek vasúti pályája, peronjai, az állomástérrel kapcsolatban álló szellőzőlevegő-csatornája, valamint üzemi helyiségei vannak. A kéregalatti metrók alagútjai és állomásai építése során gyakran alkalmaztak és alkalmaznak résfalas technológiát. A résfalakkal egyrészt a munkagödör dúcolását és az építés közben a munkatérből a víz kizárását oldják meg, másrészt a résfalak a végleges szerkezet részét is képezik. A résfalas technológia az állomások kialakítását is befolyásolta. A tervezó'k mindig törekedtek arra, hogy gazdaságos, és funkcionálisan is jó állomásokat hozzanak létre a résfalas építési technológia által biztosított keretek között. E törekvések során igyekeztek a résfalakkal határolt tereket a lehető legjobban kihasználni az állomás-részegységek racionális betelepítésével. Az első ilyen résfalas módszerrel épített állomásoknál az üzemi helyiségeket az állomástérrel azonos szinten alakították ki. Ennek az elrendezésnek az volt a hátránya, hogy az üzemi helyiségek az állomás egyik peronja, vagy az állomáshoz csatlakozó vonalalagút mellett oldalsó elrendezésben kaptak helyet, jelentősen megnövelve ezzel a résfalakkal körülhatárolandó építési tér nagyságát. További hátrányt jelentett, hogy ezeknek a vízszintes kiterjedésű, egyszintes állomásoknak a résfalait is le kellett vinni a vízzáró, általában agyag talajrétegig, vagyis meglehetősen mélyre, a végleges műtárgy-szerkezet szempontjából teljesen feleslegesen. Mivel a peronszintnek és az üzemi terek járószintjének a gépszállítások szükségessége miatt meg kellett egyeznie, felesleges, nagytömegű betonfeltöltések váltak szükségessé az állomásokon. E hátrányok kiküszöbölése céljából kerültek alkalmazásra az emeletes elrendezésű állomási műtárgyak. Az állomás mélységi kiterjedése megnövekedett, a vízszintes kiterjedése viszont csökkent. így összességében kisebb kiterjedésű teret kellett résfalakkal körülhatárolni, amelyet az üzemi és forgalmi terekkel aránylagjól kitöltöttek, a nagy műtárgymélység azonban esetenként — különösen akkor, ha a vízzáró réteg nem húzódott túlságosan mélyen — hátrányos tényezőként jelentkezett. Az alsó szinten egyébként a peronok és vágányok, a felső szinten pedig az üzemi terek helyezkedtek el. A fent ismertetett állomás-típusokra alapvetően jellemző volt az az elrendezés, amely szerint az utasperonok alatti terek a fő-szellőzőlevegőáram légcsatornáiként szolgáltak. így a levegő két oldalról, a peronok alól áramlott az állomástérbe. Tervezési szinten dolgoztak ki egy olyan metróállomáselrendezést, amely szerint az egyik peronlemez alatt kaptak helyet az üzemi terek, és csak a másik peronlemez alatti tér funkcionált légcsatornaként. A légbefúvatás az állomás terébe az egyik oldalról történt. E tervezetnek az a hátránya, hogy elsősorban a megfelelő nagyságú üzemi terek kialakíthatósága céljából a peronok alatti szelvény magasságát meglehetősen nagy értékre kellett választani, ezért — pusztán a geometriai kötöttségek miatt — a pályatestet magasan kellett elhelyezni, az alatt nagytömegű betonfeltöltést irányoztak elő. Az 3 egyik peron alatti tér azonban így sem volt elegendő az összes üzemi helyiség befogadására, ezért járulékosan a vonalalagutak mellé is kellett ilyeneket tervezni. Ez a változat végülis nem került megvalósításra. A találmány feladata, hogy olyan kéregalatti metróáll rniást szolgáltasson, amely - a teljes állomás befoglaló méreteit tekintve — minimális alapterületen és minimális belmagassággal egyszintes szerkezettel képes magába foglalni az üzemi tereket, egyben kifogástalanul lehetővé teszi a szellőzés megoldását. A találmány azon a felismerésen alapul, hogy amenynyiben a légcsatornát a vasúti pálya alatt képezzük ki, a peronok alatti terek teljes egészükben üzemi helyiségek elhelyezésére használhatók ki. E felismerés alapján a kitűzött feladatot a találmány értelmében olyan kéregalatti metróállomás segítségével oldottuk meg. amelynek vasúti pályája, peronjai, az állomástérrel kapcsolatban álló szellőzőlevegő-csatornája, valamint üzemi helyiségei vannak, és amelyre az jellemző, hogy a vasúti pálya alatt fő-levegőszellőző csatorna van kialakítva, és a peronok alatti terekben üzemi helyiségek vannak elrendezve. Előnyösen a levegőcsatorna az állorrástérrel a vasúti pálya vágányok közötti tartományában kitorkolló levegőkibocsátó nyílás vagy' nyílások útján áll kapcsolatban. Egy másik találmányi ismérv szerint a fő-levegőszellőző csatornát két, egymás mellett, egymástól oldalirányú távközzel húzódó légcsatorna a kotja, amelyeket vasbeton oldalfalak és vasbeton födémek határolnak, a beiső oldalfalakban pedig levegőátbocsátó nyílások vannak, amelyek az állomástérbe torkolló, a két légcsatorna között húzódó levegőkibocsátó nyílással állnak kapcsolatban. Az állomás egy előnyös kiviteli alakjára az jellemző, hogy a levegőkibocsátó nyílás(ok)nak a vasúti pálya tartományában, előnyösen annak felső szintjén húzódó vízszintes vagy lényegében vízszintes szellőzőrácsa(i) van(nak). Olyan — esztétikailag magasabb színvonalú megoldást lehetővé tevő — változást is elképzelhető, amely szerint a levegőkibocsátó nyílás(ok) a vasúti pálya felső szintje fölé nyúló szellőzőfej(ek)be torkollik, ill. torkollnak, amely(ek)nek függőleges oldalaiba vannak pl. zsaluszerű szetlőzó'rácsok beépítve. A találmány szerinti állomás egy másik kiviteli alakjának az a lényege, hogy a légcsatornákat oldalról és felülről határoló szerkezetek a metró vasúti terhelésére méretezett zárt, sarokmerev keretszerkezetek, amelyek az állomás-műtárgy vasbeton alaplemezéhez szilárd, erőátadó kapcsolattal vannak csatlakoztatva. Egy további előnyös találmányi ismérv szerint a légcsatorná(ka)t felülről határoló vasbeton födém a vasúti pálya pl. csömöszöltbeton-anyagú felépítményével a födém(ek)ből felfelé kinyúló egyenes és/vagy hajlított és/vagy hurkos betonacélbetétek és/vagy betonacélháló(k) útján statikai együttdolgozást biztosító módon össze vannak kapcsolva egymással. A légcsatornákat határoló keretek monolit vasbeton szerkezetek, vagy előregyártott vasbeton keretelemekből készült keretszerkezetek lehetnek. Az állomás egy másik célszerű kiviteli alakjára az jellemző, hogy az állomás hosszanti függőleges geometriai középsíkjához képest szimmetrikus, vagy lényegében 4 3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60
