190045. lajstromszámú szabadalom • Légsűrítéses-közvetlen befecskendezésű belsőégésű motor
190 045 kendezőfúvóka külpontosán, az égéstér-hossz középvonalhoz képest ferdén, az égéstérnyílás széle közelében helyezkedik el, és a befecskendezőfúvóka körzetéből a hűtött hengerfej-felületeken át kell a hőt elvezetni. Megjegyezzük továbbá, hogy az ismert befecskendezőfúvókánál a fúvókanyúlvány csúcsa az égéstérbe nyúlik. Hogy ez miért van így, arra a 873 011 sz. NSZK-beli szabadalmi leírásból nem meríthető semmiféle kitanítás. A központi elrendezésű befecskendezőfúvókáknál ugyanis a tüzelőanyag-szétszórásnak a hengerfej és a dugattyúfenék közötti terekbe való megvalósítása a nagyobb távolság miatt alig lehet cél, ezért fel kell tételeznünk, hogy a befecskendezőfúvókának az égéstérbe nyúlása itt valami más célt szolgál. Mivel a befecskendezés kezdetekor illetve végén a dugattyú és a hengerfej távolsága és a befecskendezőfúvóka égéstérbe nyúlási optimális mélysége között öszszefüggés van, (a dugattyú mindenkori távolsága a belsőégésű motor, lökethosszától függ) a találmány szerint célszerű, ha a fecskendezőfúratnak az égéstérbe nyúlási mélysége — függőleges irányban mérve — legalább akkora, mint a dugattyúfenéknek a felső holtpontban képződő hengerfejrés alsó szélétől való távolsága, névleges fordulatszám és teljes terhelés esetén, a befecskendezés végén. Ez más szóval annyit jelent, hogy a befecskendezés végén a befecskendezőfúvóka fecskendezőfúrata legalább a dugattyúfenék magasságába kerül, tehát az alatt lehet, de afölött nem. A gyakorlatban azt tapasztaltuk, hogy a befecskendezés végén lejátszódó folyamatok felelősek lényegében a dugattyúfenék eróziójáért. Kiindulási alapként névleges fordulatszámnál és teljes terhelésnél vehetjük a befecskendezés végét a fecskendezőfurat benyúlásának meghatározásához. Ez a legtöbb esetben a kipufogógázemisszió szempontjából is optimális, amire különösen kisebb terhelésnél és fordulatszámnál kell ügyelni. Egyrészt ilyenkor a befecskendezési idők rövidebbek, valamint a befecskendezés kezdete és vége közelebb van a felső holtponthoz, másrészt a gázmozgások (forgási és kiáramlási mozgások) lényegesen kisebbek, mivel ezek mintegy a fordulatszámmal arányosak. A találmány további jellemzője szerint különösen jó eredményeket kaphatunk olyan hüvelyekkel, amelyek 0,5—2 mm közötti értékkel nyúlnak túl a fecskén dezőfúraton. A hüvelyek további benyúlása zavarná de égési levegő forgómozgását. Célszerű továbbá, ha a hüvely hasítékszélessége beszerelt hidegállapotban 0,5—2,0 mm közötti értékű. A felhasított hüvely külső átmérője kiszerelt állapotban a hengerfejben kialakított fúvókafúrat átmérőjének 1,0— 1,3-szorosa előnyösen. Ezáltal a hüvely a fúvókafuratba egyszerűen bevezethető illetve beszerelhető, mivel a felhasított hüvely rugalmasan jól deformálható. Célszerű az olyan kivitel, amelynél a hüvelynek a fúvókatartó körzetében válla van. Ez a váll egyrészt meghatározza a hüvely beépítési hosszát, másrészt megakadályozza, hogy a hüvely hátracsusszon a hengerben. Előnyös továbbá, ha a hüvelynek a hosszirányú hasítéka a hengerfej által teljesen lefedett részen helyezkedik el. Ezáltal nem juthat tüzelőanyag a veszélyeztetett 5 körzetekbe. Különösen az alsó hüvelyszakaszon (a hengerfej alapjának körzetében) a hengerfejből kinyúló hüvelyrészt nem veszi igénybe olyan erősen a kedvezőtlen termikus alakváltozással járó hőterhelés. Ezáltal a repedésképződés veszélyét ezeken a helyeken kiküszöböltük. A találmányt részletesebben a rajz alapján ismertetjük, amelyen a találmány szerinti megoldás példakénti kiviteli alakját tüntettük fel. A rajzon: Az 1. ábra felső holtpontban lévő dugattyú és hüvelyes befecskendezőfúvókával ellátott hengerfej részletének hosszmetszete; A 2. ábra az 1. ábrán II—II vonal mentén vett metszet; A 3. ábra az 1. ábrához hasonló hosszmetszet, amelyen a felső holtpont utáni gázmozgásokat és a tüzelőanyagfelhővel rendelkező tüzelőanyagsugarat is feltüntettük; A 4. ábra a dugattyú mozgását a befecskendezés közben diagramban szemlélteti, amelyen a fecskendezőfúrat benyúlását is szemléltettük (viszonylag nagyobb léptékben). Az 1. és 3. ábrán 6 dugattyúban kialakított gömbszerű 7 égéstér látható, amelynek 5 hengerfej irányába beszűkülő nyaka van. Ebbe a nyakba ferdén a 7 égéstérbe torkolló 7a összekötőcsatorna van kiképezve. A 7a összekötőcsatorna meghosszabbításában az 5 hengerfejben 2 befecskendezőfúvóka helyezkedik el. A 2 befecskendezőfúvókát 4 hüvely 16 hézaggal veszi körül, valamint a 2 befecskendezőfúvóka 2a fecskéndezőfúrata 5a hengerfejtalp síkja alatt helyezkedik el. A 4 hüvely végein nyitott és hosszirányú hasítékkal van ellátva, amelynek s szélessége (2. ábra) beszerelt hideg állapotban a találmány szerint 0,5— 2,0 mm közötti értékű. A 4 hüvely külső átmérője szabad, azaz nem beszerelt állapotban legfeljebb az 5 hengerfejben kialakított 11 fúvókafúrat d átmérőjének 1,3-szorosa, előnyösen 1,1-szerese. A 4 hüvelynek all fúvókafúrattal legalább azonos vagy annál nagyobb átmérője biztosítja, hogy a 4 hüvely külső felülete a hengerfej fúratában jól felfeküdjön. Ezáltal a hüvelybejutó hőt jól elvezethetjük a hűtött hengerfejbe. A találmány szerint lényeges, hogy a 4 hüvely a 2 befecskendezőfúvóka 2a fecskendezőfúratán túlnyúlik a 7 égéstér irányába tekintve. Ez a túlnyúló rész 0,5—2,0 mm közötti méretű lehet. Különösen előnyösnek mutatkozott kísérleteink során az 1,0 mm-es túlnyúlás. A 6 dugattyú felső holtponti helyzetében (1. ábra) a 2a fecskendezőfúrat, valamint a 4 hüvely vége tehát a 7 égéstérbe nyúlik. A 2a fecskendezőfúratnak a 7 égéstérbe benyúlási mélységét a hivatkozási jellel jelöltük. Ez függőleges irányban mért méret, amelynek legalább akkorának kell lennie, amekkora a 6a dugattyúfenéknek a felső holtpontban meglévő 5b hengerfejrés alsó szélétől mért távolsága, a befecskendezés végén, névleges fordulatszám és teljes terhelés esetén. Ha a kipufogógáz paramétereinek még további javítása kívánatos (például könnyebb járművek, így személygépkocsik esetében) a fecskendezőfúrat jobban be-6 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 (.0 4
