189974. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2,3,4-trinor-M-inter-fenilidén-PGI2 származékok előállítására
1 2 189.974 A találmány tárgyát az I általános képletű új vegyületek -- ahol R1 és R3 jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom, 1--4 szénatomos alkanoil-, adott esetben halogénatommal vagy fenil- csoporttal szubsztituált benzoil-, etoxietil-, tetrahidropiranil vagy 1-4 szénatomos alkil-csoportokat tartalmazó trialkil-szilil-csoport, R3 jelentése hidrogénatom vagy 1-4 szénatomos alkil-csoport, R4 jelentése n-hexil-, n-heptil-, fenoximetil-, m-trifluormetil-fenoximetil - vagy -ÇH-R6 általános képletű csoport, Z- ahol R° jelentése 4-6 szénatomos alkil-, fenilvagy benzil-csoport, Z jelentése amino-, adott esetben halogénatommal szubsztituált 1-4 szénatomos alkanoil-csoportot tartalmazó amino-, benzoilamino- vagy tozilamino-csoport, Rs jelentése hidrogénatom, 1—4 szénatomos alkil-csoport, alkálifém- vagy primer, szekunder, tercier vagy quaterner ammónium-kation — előállítási eljárása képezi. Az 1 általános képletű vegyületek prosztaciklin analógok, amelyek vérlemezkeaggregáció gátló hatással , vérrög dezaggregáló hatással, értágító hatással, citoprotektív hatással és ulvus — gyógyító hatással rendelkeznek. A prosztaciklin (PG12) endogén anyag. Felfedezését 1976-ban J. Vane és munkatársai jelentették be (Nature 1976, 263, 663-, Prostaglandins 1976, 12, 685 és 897), és egyben megállapították, hogy aPGI2 ■keringési rendszer haemosztatikus regulálásában, mint antlaggregáló és dezaggregáló agonista funkciónál. A prosztaciklin kémiai szintézisét több kutatócsoport is megoldotta (lásd például Angewandte Chemie International Edition 1978, 17, 293- és az ottani referenciák). Ennek ellenére a prosztaciklin gyógyszerként való alkalmazását - például az infarktus megelőzés területén — erősen korlátozza a prosztaciklin struktúrában található exocíklusos enoléter instabilitása. A prosztaciklin nátrium só formájában nagyon stabil, jól tárolható vegyület, de fiziológiás körülmények között a nátriumsóból felszabaduló PGI2 szabad sav gyorsan 6-keto-PGFj vegyületté hidrolizál, ami már nem rendelkezik a PGI2 biológiai hatásaival A prosztaciklin analógok kutatása világszerte olyan molekulák előállítására irányul, melyek a PGI2-nél kémiailag stabilabbak, és lehetőség szerint hatásuk is szelektívebb. A bejelentésünk napjáig nyilvánosságra nem került, de korábbi elsőbbségű 45.842 számú európai szabadalmi bejelentésből (mely ekvivalens a T/26703 sz. közzétett magyar szabadalmi bejelentéssel) többek között a PGI2-néI stabilabb 1,5-m-inter-fenilén-prosztaciklin származékok ismeretesek, melyek az alsó láncon C-15-helyzetben metil-csoportot és/vagy a C-16-helyzetben két metil-csoportot vagy egy etil-csoportot és|vagy a C16 20 -helyzetű alkil-csoport helyett adott esetben szubsztituált ciklohexil-csoportot tartalmaznak. A találmányunkban leírt 2,3,4-trinor-m-inter-fenilén-PGl2 és származékai kémiailag a prosztaciklinnél jóval .stabilabb vegyületek, még pH=l értéken is né: hány nap a felezési idejük. Ez az enoléterrel konjugációban lévő fenilcsoport hatásával magyarázható, ugyanis a fenil-csoport n elektronrendszere a konjugáció révén csökkenti az enoléter reaktivitását. 5 Ezenfelül a merev struktúra megakadályozza a prosztactklinnél leírt, annak saját karboxil-csoportja által katalizált hidrolízist. A találmány szerinti I általános képletű vegyületek legfontosabb farmakológiai hatását — hasonlóan a PGI2-hez — a vérlemezkék aggregációjának gátlása, 10 illetve a már létrejött agglomerátumok feloldása képezi. A következő összehasonlító kísérletet végeztük a találmány szerinti I általános képletű vegyületekke! és PGI2-vel, vérlemezkékben gazdag emberi, illet.jg ve tengeri malac plazma(PRP) alkalmazásával. A mérésnél Born módszerét alkalmaztuk. Az aggregációt 4 uM/ml koncentrációban alkalmazott ADP-vel kiváltottuk és meghatároztuk az aggregációt 50%-ban, illc tve 100%-ban gátló koncentrációt. Az eredmények az I táblázatban láthatók: 20 I. Táblázat Hatóanyag IC50 IC200 humán PRP tengeri malac PRP 25 PGI2-nátriumsó 2,0ng/ml l,74ng/ml 5(Z)-2,3,4-Trlnor-l ,5- -inter m-fenilén-20-metil-PGI2-nátriumsó I2,5ng/ml 14,00 ng/ml 30 Egy további vizsgálat során a találmány szerinti I általános képletű vegyületek és a 45.842 számú európai szabadalmi leírásban szereplő vegyületek aggregációgátló hatásáthasonlítottukössze az előbbi módszerrel humán plazmát alkalmazva. Az eredményei a II. táblázatban láthatók: 35 II. Táblázat Hatóanyag ICío humán PRP 40 5(Z)-2,3,4-Trinor-l,5-inter-m-fenilén-16- -etil-PGI2 -nátriumsó (EP-45.842) 1,2 ug/ml 5(E)-2,3,4-Trinor-l,5-inter-m-fenilén-16- -e*il-PGI2-nátriumsó (EP.45.842) z(Z)-2,3,4 -Trinor-1,5 -inter-m-fenilén-20-5,0 ug/ml 45-etil-PÓI2-nátriumsó (I ált. képletű vegyület) 20,0 ng/ml 5(E)-2,3,4-T rinor-1,5 -inter-m-fenilén-20- -etil-PGI2 -nátriumsó (I ált. képletű vegyület) 45,0 ng/rrü A táblázatok azt mutatják, hogy a találmányunk szerinti új I általános képletű vegyületek a 45.842 sz. európai szabadalmi bejelentésből ismeretes, struktúrálisan igen közelálló vegyületek vérlemezkeaggregáció gátló hatását jelentősen felülmúlják, bár egyik vegg gy ületcsoport hatása sem éri el a PGI2-nátriumsó hatékonyságát. Viszont a találmányunk szerinti I általános képletű vegyületek a PGI2-nél vizes közegben nagyságrendekkel stabilabbak. A PGI2 biológiai aktivitása vizes közegben pH = 7-nél 3 perc alatt a felére csökken (azaz a vegyület fele elbomlik ezalatt), míg 60 az I általános képletű vegyületek felezési ideje ugyanilyen körülmények között 7 nap. 2
