189962. lajstromszámú szabadalom • Elektromos kapcsolóelem
1 189.962 2 szigetelési feszültséget kell a kapcsolóelemmel biztosítani, lehetséges egy olyan kiviteli alak is, hogy a bütyök és a második érintkező elem között egy további bütyköt képezünk ki a kapcsológerinc alatt, amely szintén egy ferde felülettel van ellátva, amely a ferde felület az első bütyök ferde felületével ellenkező irányúra van kiképezve, és a tolattyúnak olyan irányú eltolása esetén, amely a kapcsolóelemet nyitja, a mindenkori kapcsológerinc mindkét érintkezője mindkét elektródától felemelkedik, azaz nyitott kapcsolóállásban mindkét elektróda le van választva a kapcsológerincről. Egy további kiviteli alak kialakítható úgy is, hogy a második elektróda az egyébként érintkezővel érintkező végitől egy adott távolságra kisebb átmérőre van kiképezve, így amikor a kapcsolóelem zárt állapotbban van, akkor az érintkező a második elektródán annak vastagabb végén fekszik fel, amikor pedig a kapcsolóelem nyitott helyzetben van, azaz a kapcsológerincet eltoljuk, akkor a második érintkező a második elektróda vékonyabb, azaz kisebb átmérőjű tartománya felé tolódik el és így az érintkező nem tud felfeküdni az elektróda felületére. Egy további lehetőség a kapcsolóelem átütési feszültségének a növelésére az, amikor az elektródát a két elektróda közötti szigetelőtől adott távolságra egy villamosán szigetelő réteggel vonjuk be, amely villamosán szigetelő rétegre fekszik fel a második elektróda érintkezője a kapcsolónak a nyitott állásban. A második elektródán elhelyezett szigetelőréteg távolsága a két elektróda közötti szigetelőtől úgy van megválasztva, hogy a kapcsológerinc a szigetelőréteggel csak akkor érintkezik, amikor már a kapcsológerinc érintkezője az első elektródáról fel lett emelve. Ily módon minden esetben biztosítva van egyrészt az, hogy a kapcsoló nyitott állásban mindkét elektróda az érintkezőtől szigetelve van, továbbá biztosítva van az is, hogy a második elektródától az érintkező csak akkor távolodik el, amikor az első elektródáról felemeltük az érintkezőt Azaz minden esetben biztosítva van, hogy a be- és kikapcsolási folyamat az első elektródával történik. A nagyobb szigetelési feszültség, amely azáltal érhető el, hogy az érintkezőt a második elektródáról később visszük tovább, mint ahogy az első elektródát megszakítjuk, igen sok esetben kívánatos, mivel az első elektróda közelében az ivképződések következtében és azok hatására olyan jelenségek állhatnak elő, amelyek nemkívánt szivárgó áramokat hoznak létre, míg a második elektróda esetében, mivel ott a megszakítás terhelés mentes állapotban történik, ilyen jelenségekkel nem kell szálmolni, illetőleg lényegesen kisebb mértékben lépnek fel azok a jelenségek. A találmány egy további előnyös kiviteli alakját az jellemzi, hogy az első elektróda különböző villamosait vezető anyagból álló vagy villamosán vezető anyaggal borított rétegekből van kiképezve, mégpedig úgy, hogy az első, a szigetelővel érintkező szelvénye olyan anyagból van, amely villamos ív kialakulásakor Is kedvező tulajdonságokat mutat, míg az első szelvényt követő második szelvény, amelyen a kapcsoló gemic az első kapcsolóállásban felfekszik, olyan anyagból van kiképezve, amely tartós áramterhelés mellett kedvezően viselkedik, különös tekintettel arra, hogy ezen második szelvénynek az anyaga olyan kell legyen, hogy az érintkező és az elektróda tartó® áramterhelés mellett ne tudjon összehegedni. Az első elektródának ilyetén módon történő kialakításával egyrészt biztosítva van az, hogy az elektróda tartós áramterhelésnél sem megy tönkre, másrészt pedig biztosítva van az is, hogy kikapcsoláskor az érintkező optimálisan megválasztott anyaggal van kapcsolatban. Az első elektróda szelvény anyagként, amely szelvény a kapcsoló nyitásakor van az érintkezővel érintkezésben, és ahol adott esetben iv képződhet, rézzel bevont volfram vagy ezüsttel bevont nikkel. A második elektróda szelvény anyagaként előnyös például az ezüsttel bevont réz, az ezüsttel bevont ¥ cínk-oxid és indiutn-oxid, valamint az ez üsttel bevont cink-oxid és volfram-oxid. A kapcsolóelem bekapcsolásakor természetesen a bekapcsolási folyamat nemcsak az első, hanem a második elektróda szelvényre is hatással van. A tolattyú eltolási út hossza, valamint a szigetelőhöz legközelebb eső első elektróda áthidaló kapcsológerinc szelvénynek a hossza egymáshoz képest úgy van megválasztva, hogy az első elektróda felemelésekor az érintkező az első kapcsolóállásban (a kapcsoló bekapcsolt állapotban van) az első elektróda második szelvényén feküdjön fel, míg a második kapcsolóállásban (a kapcsoló kikapcsolt állapotban van) az első elektróda érintkezője az első elektróda második tartományáról emelkedjen fel, míg az érintkező a közbenső helyzetben az első elektróda első szelvényén fekszik fel. Ilymódon biztosítva van az, hogy az első elektródaszelvény csak kikapcsoláskor, a második elektródaszelvény pedig csak a bekapcsoláskor és csak tartós áramterheléskor van igénybevéve. Az elektródáknak a koaxiális elrendezése és összekapcsolásuk a köztük elhelyezett szigetelővel lehetővé teszi, hogy a tolattyút közvetlen ülaz elektródára helyezzük el, és az eltolási folyamat során az elektródákon keresztül vezessük. Egy ilyen jellegű elrendezés a kapcsolóelem kompakt felépítését eredményezi. A találmány szerinti kapcsolóelemnél az ívoltás, sál kapcsolatos problémák ugyanúgy fennállnak, mint az egyéb terhelésmegszakítóknáL így tehát az ívoltással kapcsolatos intézkedéseket ugyanúgy meg kell tenni, mint az egyéb megszakítóelemeknél, amely lehet egy ívoltó kamra megfelelő ívoltó lapokkal ellátva, amely a kapcsolóelem nyitásakor fellépő ívet egy mágneses térre szétfújja, vagy pedig sűrített levegővel fújja szét az ívet Előnyös az, hogyha maga a tolattyú mint ívoltó kamra van kiképezve. Ennek különösen azért nagy a jelentősége, mert a tolattyú minden további nélkül kiképezhető olyan perselyként, amely a kapcsológerinceket is magában foglalja és azokat megvezeti, így annak továbbképzése 'árt kamrává igen egyszerű feladat. A találmány szerinti elektromos kapcsolóelem egyik előnyös kiviteli alakját tehát az jellemzi, hogy a tolattyú legalább részben, ív hatására ívoltó gázt kibocsátó anyagból van kiképezve, míg egy további előnyös kiviteli alak szerint a tolattyú legalább az érintkezővel adott esetben érintkező tartományában perforálva van. A találmány szerinti kapcsolóelem még egy előnyös kiviteli alakját az jellemzi, hogy a tolattyúnak a kapcsológerincen elhelyezett érintkezővel szomszédos részén egy vagy több az első elektróda és az érintkező közötti tartományában, tengelyirányban bevezethető egy vagy több ívoltó lap bevezetésére kiképzett horony van. Egy további lehetőség az ívoitásra abban áll, hogy a tolattyúnak azokat a falait, amely a kapcsoló. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3
