189962. lajstromszámú szabadalom • Elektromos kapcsolóelem
1 189 962 2 gerinc felemelkedő végére hat, a második kapcsolóhelyzetbe (a kapcsoló nyitott állapotában van) szigetelő bütyökkel ütköztetjük. Dy módon a kapcsológerinc felemelt vége és az elektróda között keletkező ív a bütyök és a bütyökhöz ütköző tolattyú fal között fog kisülni. Ebben az összefüggésben előnyös az is, hogy a tolattyút, mint kapcsoiókamtát képezzük ki, mert ebben az esetben megakadályozzuk azt, hogy az ív a tolattyún túl ismételten kialakuljon és visszajusson az elektródára, amelyről már az érintkezőt felemeltük. A kapcsolóelem két kapcsolóhelyzetét célszerűen úgy definiáljuk, hogy a tolattyú mindenkor közvetlenül vagy közvetve az elektródák között elhelyezett bütykön fekszik fel. A kapcsolónak a nyitott helyzetében a tolattyú falai, amelyek a kapcsológerinc felemelkedő végét fogják meg, a bütykön felfekszenek. Ezt követően az előszin te rezeit volfram rúdnak a kapcsoló zárt állásában a kapcsológerincet a bütyök ellenkező oldalú végén ütköztetjük, ezáltal korlátozzuk a tolattyúnak az eltolási útját, mivel a tolattyú ismételten a kapcsológerincnek ütközik. A találmány egy további előnyös kiviteli alakja szerint azzal jellemezhető, hogy a bütyök a kapcsológerinc másik vége felé irányuló további ferde felülettel is el van látva, és a két ferde felület együttesen egy nyeregtetői képez, amelyre a kapcsológerinc a kapcsoló nyitott állásában egy nyúlványával felfekszik. Ez a két ferde felület együttesen tehát egy nyeregtetőt képez, amely nyeregtetőnek a csúcsa úgy van elhelyezve, hogy a kapcsológerinc a kapcsoló nyitott állásában egy nyúlványával a csúcson túl is elmozdítható, és lényegében a kapcsológerinc a második ferde felületen fekszik feL A két ferde felületnek valamint az átmeneti tartományában az íveltségnek a meredekségét a kapcsoló és állító erők függvényében állapítjuk meg Az előbb említett kapcsológerincen kiképezett nyúlvány lényegében a kapcsológerincnek az a része, amely a bütyök felülete mentén csúszik, és így biztosítva van, hogy a kapcsológerincnek az amely az elektródáról felemelkedik, a felemelkedés után teljes egészében a levegőben maradjon. A második ferde felület helyett ki lehetne alakítani a csúcson egy teknőszerű vályatot, amelyben a kapcsológerinc nyitott állásban egy, az alsó részén kiképezett nyúlványával beleakaszkodik, A találmány szerinti kapcsolóelem egy további előnyös kiviteli alakját az jellemzi, hogy egyazon tolattyú által működtetett, több tengelyirányban egymás mellett elhelyezett kapcsológerincet tartalmaz. A találmány szerinti elektromos kapcsolóelem kialakítható úgy is, hogy a kapcsológerinc koszorúszerűen van az elektródák körül elhelyezve, illetőleg a tolattyú egy, az elektródákat koncentrikusan körülvevő és a kapcsológerincet is körülfogó perselyként van kiképezve. Ez utóbbi esetben a persely kialakítható úgy is, hogy a végei nyitottak vagy pedig úgy, hogy egy kapcsoló kamrát képezve a végei lényegében zártak. Ha a tolattyú zárt perselyként van kiképezve, ez további előnyökkel jár. A koszorúszerűen és koncentrikusan elrendezett kapcsológerincek esetében, aholis tehát a kapcsológerincek az elektródák körül sugárirányban vannak elhelyezve,, sugárirányú rugóerő is kifejhető az elektródákra azáltal, hogy két gyűrűs rugót alkalmazunk, amelyek közül az egyik a kapcsológerincet az egyik végénél az egyik elektródához, míg a másik a kapcsológerincet a másik végénél a másik elektródához nyomja. Annak érdekében, hogy ezek a rugózó elemek a kapcsolóelem nyitását ne akadályozzák, célszerű, hogy ha ezek a rugózó elemek nem fémből készült rugók, hanem valamilyen rugalmas anyagból, például tömlőszerű anyagból kiképezett rugók, amelyeknek visszaállítóereje a kapcsológerinc felemelkedésekor csak kis mértékben nő. A fent említett rugózó elem kialakítható menetes rugókból is, amikoris a rugónak az egyik vége a kapcsológerinc külső felületére, másik vége pedig a perselynek a kapcsolóelem külső végével szemben lévő oldalára támaszkodik, oldalirányban pedig a perselynek a fala mentén vannak adott esetben megvezetve. Menetes rugók esetében célszerű, hogy ha a kapcsológerincen sugárirányban kiugró nyúlványok vannak kiképezve, amelyeken a rugók felfekszenek és megakadályozzák a rugókat abban, hogy a kapcsológerincen elcsússzanak. A megfelelő kontaktus záró erő előállításának egy további lehetősége az, amikor a kapcsológerincre egy laprugót helyezünk el, amely sugárirányban fejti ki hatását a kapcsológerincnek a felemelkedő végére. Abban az esetben, ha több kapcsológerincet alkalmazunk koszorúként elrendezve, természetesen egy sor laprugóra van szükség. Célszerű továbbá, hogy ha a laprugónak az a vége, amely a mindenkori kapcsológerincet az elektródához nyomja, ívelten van kiképezve, mégpedig oly módon, hogy a másik vége az elektródának a felületétől elmutatóan van kiképezve. Abban az esetben pedig, hogy ha több laprugót alkalmazunk, akkor a már elhelyezett laprugók egy tulipánforma alakot képeznek A laprugóknak a bütyök előtt egy olyan helyzetben kell végződniük, hogy ezek a mindenkori kapcsológerincet a kapcsolóelem nyitási elmozdulása előtt szabaddá tegyék, azaz azelőtt, mielőtt az az elektródáról a bütyökre felcsúszna. Ilymódon a kapcsológerinc felemeléséta laprugók nem akadályozzák meg, egyidejűleg azonban biztosítanak egy megfelelő kontaktuszáró erőt. Maga a tolattyú felhasználható a laprugók megvezetésére és megtámasztására is, amenynyiben a laprugóknak az alakját a tolattyú alakjához képezzük ki úgy, hogy a kapcsolóelem nyitásakor a tolattyú a laprugókat felemelje és a mindenkori kapcsológerincet tehermentesítse. A találmány szerinti elektromos kapcsolóelem kialakítható úgy is, hogy a bütyök a szigetelőt gyűrűszerűén körülfogóan van kiképezve. A több kapcsológerinc alkalmazása a találmány szerinti kapcsolóelemnél nemcsak azt teszi lehetővé, hogy a kapcsolandó áramokat több párhuzamos áramággá alakítsuk, hanem lehetővé teszi azt is, hogy több párhuzamosan vezetett áramot egyszerre szakítsunk meg vagy pedig egy áramban többszörös megszakítást hajtsunk végre. Ehhez az elektródákat tengelyirányban futó egymástól szigetelt szegmensekre kell bontani, amelyekhez mindegyikhez egy-egy kapcsológerinc tartozik. Ha a két elektróda azonos módon van felosztva és úgy van Irányítva, hogy a szegmensek párosán egymással szemben helyezkedjenek el és ha minden egyes szegmenspárhoz legalább egy kapcsológerincet rendelünk, akkor a találmány szerinti kapcsolóelem több fázisú kapcsolóként is alkalmazható, ha például három szegmensenként bontjuk, akkor háromfázisú kapcsolóként. Ha az előbb említett három részre osztott elektródákat egymással szemben úgy helyezzük el, hogy az egyik e5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 4
