189935. lajstromszámú szabadalom • Faipari rönkkérgezőgép

11 189935 12 függőleges síktól a rönk a haladásirányát tekintve elöl t távközzel helyezkedik el, amely meghaladja az la, lb (és többi, egy­mással azonos méretű) hengerek R sugarának a hosszúságát (f > R). Az alsó és felső hengerek záródó mozgása - amint ez a 3. és 5. ábrák alapján is be­látható - szinkronban és a 12 rotor közép­pontján is átmenő z vízszintes geometriai középslkra lényegében szimmetrikusan törté­nik. A hengerpárok nyitása a fentiekkel el­lentétesen következik be. A 4 hidraulikus munkahengerek nyitó-záró mozgását pedig - az I behúzó oldalon és a II kihúzó oldalon a c kettős nyilak, míg a hengerek egymással forgásirányát (a hengerpárok hengerei egy­mással szemben forognak) a ki, kx nyilak érzékeltetik. Az 1 és 2 hengerpárok zárá­sukkal megfogják és az a nyíl irányában a gépben a 12 rotor felé továbbítják a 11 rön­köt. Miközben az 1, 2 behúzóoldali hengerpá­rok összezárnak, bekövetkezik a 11 rönk központosítása is, ami egyrészt a hengerek 8. és 9. ábra szerinti bordázásának, másrészt annak a következménye, hogy a gép fentiek­ben részletezett konstrukciójából, valamint működésének az alábbiakban ismertetésre ke­rülő vezérléséből következően, a két l, 2 hengerpár közül - amint erre korábban már utaltunk - mindig a kevésbé terhelt henger­pár záródik előbb. A hengerek 8. ábrán lát­ható íves, befelé keskenyedő 44 bordái nyil­vánvalóan a t függőleges középsík felé kényszerítik a 11 rönköt, a 44a fogazott bor­daszakaszok pedig gátolják a központosított helyzetből való kitérését. Annak oka pedig, hogy mindig a kevésbé terhelt hengerpár záródik előbb, a következő: amikor a 11 rönk a 10 második behúzóol­dali fénykapuhoz érkezik, előbb a 2 második behúzó hengerpár fejti ki rá szorító hatását, aminek eredményeként a 11 rönk elülső vége felfelé billen, és egyúttal középre helyeződik. Közvetlenül ezután a 9 első behúzóoldali hengerpár is rázár a 11 rönkre, miáltal az lefelé billen. E váltakozó irányú billenő moz­gások hatására a rönk felveszi központosított helyzetét. Amikor a 11 rönk a 10 második behúzóol­dali fénykaput zárja, vagyis amikor ez a fénykapu elsötétedik, egy (nem ábrázolt) idórelét működtet, amely által beállított mű­ködtetési időtartam a 11 rönk előremozgatási sebességének függvénye. A 10 második be­húzóoldali fénykapu és a 12 rotor közötti g távolság (4. ábra) ennek az előremozgatási sebességnek a figyelembe vételével van meg­választva. A g értékét úgy kell meghatároz­ni, hogy az 1, 2 hengerpárok zárási időszük­séglete kisebb legyen, mint az az idő, ami ahhoz kell, hogy a 11 rönk a 10 fénykapu és a 12 rotor közötti utat megtegye. így az 1, 2 hengerpárok zárása tökéletesen és biztonsá­gosan bekövetkezik, mielőtt még a 11 rönk a 12 rotort elérné. Az ugyancsak a 4. ábrán bejelölt, a 2 második behúzó hengerpár és a 41 első ki­húzó hengerpár X forgástengelyei közötti h távolság úgy -van megválasztva, hogy a 12 rotor szekrénye e hengerpárok hengereinek nyitását - zárását (c kettős nyilat) ne gá­tolja. Nyilvánvaló, hogy a h értékét a lehető legkisebbre kell választani, mert ezáltal egy­részt a lehető legrövidebb rönkök kérgezése válik lehetővé, másrészt a gép helyigénye (hosszúsága) is kedvezőbb, ha a h értéke kicsi. Amikor a 12 rotor hántoláson kívüli üzemállapotban van, a 13 motor állandóan forgatja a 6. ábrán látható 17 tartógyűrű­­-hengert a vele mereven összeépített 18 tár­csával együtt, amelyhez a 27 kések 27b kés­testei a 19 tengelyek segítségével csatlakoz­tatva vannak. A 19 tengelyek a 18 tárcsában ahhoz képest elforgathatóan vannak ágyazva. A forgatásból származó centrifugális erő a 17 késeket a kerület felé kitéríti, vagyis a kés­csoportot nyitott helyzetben tartja. Ebben a helyzetben a 27 kések a 19 tengelyeken ke­resztül a 20 rugókat feszítetten vagy kissé feszített állapotban tartják. A rugóerő hatása alatt álló 21 henger a hozzá tartozó 24 lánc­kerékkel a 17 hengerrel együtt forog. Köz­ben a 7. ábra szerinti 28 hidraulikus szabá­lyozórendszer 26 szivattyúja a 33 közvezeté­ken és a 30 útszelepen át szabadon vissza­táplálja (recirkuláltatja) az olajat a 29 olaj­tartályba. Amikor a korábban említett, a 10 második behúzóoldali fénykapu elsötétedik, és műkö­désbe hozza a már említett, és a behúzó hengerpárok zárását előidéző idórelét, ez utóbbi a 30 útszelepet is zárja, miáltal a 26 szivattyúban ellenállás jelentkezik annak kö­vetkeztében, hogy az olaj a 34 kerülővezeté­­ken át kényszerül visszaáramolni a 29 olaj­tartályba, a 34 kerülóvezetékbe viszont 31 szűkítő van beépítve, amely az étáramlási kereszlmetszetet csökkenti. A 26 szivattyú ellenállása .visszahat a 24 lánckerékre, kés­lelteti annak, és vele a 21 hengernek a fo­gását a 18 tárcsáéhoz képest, és ennek hatá­sára a 20 rugókban a feszültség megnövek­szik, hiszen az egyébként is feszített rugók annak megfelelő mértékben megnyúlnak, ahogy a 31 szűkitóvel a fojtás be van állít­va, vagyis amennyivel a 21 henger forgása a 17 hengeréhez képest elmarad. A megfeszülő­­-megnyúló 20 rugó elfordítja a 19 tengelyt, ami az e tengelyre mereven felékelt 27 kések befelé mozdulását és a kérgezendó anyag pa­lástfelületére feszülését idézik elő. A 27 kések a 20 rugók feszültsége növekedésével azonos erővel feszülnek a kérgezendó rönkre vagy bányafára. A leiratokból nyilvánvaló, hogy - mivel a 27 kések a centrifugális erő hatására nyitva vannak - a 12 rotorba érkező rönknek vagy 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom