189923. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új kinolil-tio-triazol-származékok előállítására

3 189923 4 A találmány tárgya eljárás és kapcsolási elrendezés színes kép árnyalt fényintenzitá­sú kijelzésére, olyan kijelzésre tehát, amely­nek során a kép elemi pontjaiban, a fény­pontokban az eredő fényintenzitást különbö­ző fónyességfokozatok szerint vezérelhetjük. Ismeretes, hogy képek színes reprodukálását mind a televíziótechnikában, mind az egyéb fénykijelző eszközök technikájában úgy szo­kás megvalósítani, hogy választanak három alapszínt, a vörös (R), zöld (G) és kék (B) alapszínt és fénypontonként az alapszínek mindegyikét olyan intenzitással jelenítik meg, hogy a mindenkori fénypontban a három alapszín a kívánt alapszín-aránynak (R : G G : B) megfelelő intenzitással jelenjen meg, így beállítva az adott fénypontban szükséges színárnyalatot. Bonyolítja a feladatot, ha fénypontonként nem csak az alapszínek ará­nyát kívánjuk a reprodukálandó képtartalom­nak megfelelően változtatni, hanem a kívánt alapszín-arányt a képtartalomhoz illeszkedő eredő fényintenzitással kívánjuk megjelentet­ni, fénypontonként tehát a fényintenzitást is árnyalni kívánjuk. Az ilyen árnyalt képmeg­jelenítés általában véges fokozatok szerint történik, amely fényesség-fokozatokat gradá­­ciókénl is szokás említeni ezen a szakterüle­ten. Minthogy a gradáció kifejezés nem kel­lően egyértelmű, a továbbiakban is árnyalt fényintenzitásként említjük e képjellerazőt, az árnyaltság minőségét pedig a megvalósítható fokozatok N számával jellemezzük. Jobb átte­kinthetőség kedvéért a találmány általános ismertetésénél kis fokozatszámból indulunk ki, N = 4, vagyis egy adott színárnyalatot a fénypontban négy eltérő fényintenzitással tudjuk megjeleníteni. Ha bináris kvantumokat veszünk alapul, az alapszín intenzitásának négyfokozatú vezérlése két bitnyi informá­ciókészletet reprezentál, három alapszín ke­verése esetén hat bitnyi információkészletet tudunk variálni, az egyes fénypontokban te­hát összesen 64-féle színárnyalat jeleníthető meg. A leírásból a szakember számára látható lesz, hogy a találmány alkalmazásával az ár­nyaltságot tetszőlegesen növelhetjük az alap­színenként! fónyességfokozatok növelésével; az eredő bitszámok növelésével fokozódó bo­nyolultság természetesen gyakorlati korláto­kat fog szabni, amelyek azonban alkalmazás­­függőén eltérőek, így a találmány meghatáro­zása szempontjából az árnyaltság felső hatá­rának meghatározására nincs szükség. A találmány különös előnye, hogy a diszkrét fényforrások bármely típusához il­leszthető, egyaránt alkalmazható izzólámpás, katódsugárcsöves, gázkisülési fónyforrásos kijelző tábláknál a működési időtartamok megfelelő megválasztásával és az egyes mű­ködtető jelek időtartamának megfelelő össze­hangolásával. A korszerű ismert megoldásoknál a szín­­információ többnyire párhuzamos kódban bi­nárisan érkezik. A találmány alapja az a fel­ismerés, hogy ennek az információnak a he­lyes bontása esetén egyszerű eszközökkel sokoldalúan variálható és a mindenkori fény­forrás típushoz könnyen illeszthető vezérlő­jelekkel működtethetjük a fénypontonkénti, alapszín szerinti teljesítményerősítőket, ha figyelembe vesszük, hogy az árnyalt fényes­ségfokozatú színes kép kívánt mintájának ki­alakításához szükséges adathalmaz valójában két egymástól függetlenül is kifejezhető adathalmaz kombinációja: az alapszinenkénti kívánt pillanatnyi intenzitás és az eredő képben az alapszínek kívánt pillanatnyi ará­nya. Ha a fénypontonkénti, alapszín szerinti teljesítménykapcsoló vezérlóbemenetéhez a fónyességfokozatok számának megfelelő bit­számú 8zínvezérlő áramkör párhuzamos kime­netét bitenkénti kapuáramkörön ót kapcsol­juk, s a bitenkénti kapuéramköröket az alap­szín-aránynak megfelelően kombinált kapuje­lekkel vezéreljük, akkor a teljesítménykap­csoló olyan időtartalmú vezérlőjelet fog kép­váltásonként kapni, amely a fényintenzitás és a színaróny pillanatnyilag kívánt értékeinek kombinációját reprezentálja. Ennek megfelelően a találmány szerinti eljárás abban áll, hogy N (N pl. 4) különböző fényességfokozat szerinti kijelzéshez a telje­sítménykapcsolók alapszinenkénti vezérlőbe­­menetére egy egy K-bites [K egész szám és alog N 5 K <. *log(N + 1)] kapuáramkörön ét egy-egy N kimeneti állapotú (K bites bináris) szlnvezérlő áramkör kimenőjelét kapcsolva, a színvezérlő áramkörök kimeneti állapotait az egyes alapszíneknél az adott képváltási peri­ódusban megkívánt intenzitásfokozatnak meg­felelő bináris értékre állítjuk be és a kapu­­áramköröket minden képváltási periódusban bitenkénti, a kívánt alapszín-aránynak (R : : G : B) megfelelő jelalakú kapujelekkel ve­zéreljük. Ehhez a találmány szerint olyan kapcso­lási elrendezést alkalmazhatunk, amelynél a teljesítménykapcsolók alapszinenkénti vezér­­lőbemetére egy-egy K-bites kapuáramkör ki­menete csatlakozik, a kapuáramkör jelbeme­­netóre - bistabil áramkörökkel kialakított, N kimenő állapotú - szinvezérló áramkör K-bi­tes kimenete csatlakozik, a szinvezérló áram­kör a kimenő állapot manuális és/vagy elekt­ronikus választására alkalmas választó szerv­vel van kialakítva és a kapuáramkör K darab kapu jel bemetével vezérlőegység, célszerűen órajeladó megfelelő kimenetéi vannak össze­kötve. A találmány szerint tehát az egyik kö­vetelmény, hogy a szlnvezérlő áramkör K-bi­tes kimenete a kívánt színválasztásnak meg­felelő állapotra állítható legyen; ez manuális eszközökkel is elvégezhető, ha korlátozott teljesítőképességű rendszert kívánunk ki­szolgálni. A szokásos szolgáltatási igények kielégítéséhez azonban nyilvánvalóan szüksé­ges az elektronikus képválasztás lehetősége akár fakultatív, akár kizárólagos üzemmód­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom