189918. lajstromszámú szabadalom • Csőkompenzátor, csővezetékek hosszúságváltozásainak kiegyenlítésére
9 189918 10 kialakítóit 45 hasítékokban illeszkedő szegély nélküli 46 orrokkal rendelkeznek. Ezáltal a ház 26 lemezei valamint 27, 28 homlokoldalai kizárólag a 4 kengyelekkel vannak öszzeerö- 8Ítve és a házat a 4 kengyelek tartják, úgyhogy a házban nem ébredhet termikus feszültség. Csóvezetékhálózatokban gyakran van szükség nyomáspróba elvégzésére. Ez a csőkompenzátorok 3 harmonikáinak túlnyúlás elleni különleges védelmét igényli. Ezt a célt szolgálja a 4. ábrán látható megoldás, amely az 1. vagy 2. ábra szerinLi csókompenzátor jobboldali végén elhelyezett járulékos önkioldó lökelreleszelő 16 szerkezet egy lehetséges kialakítását mutatja. A 4. ábrán feltüntettük a második 2 csőcsonkot, a 3. harmonikát, a 4 kengyeleket, továbbá nyírható menetes 12 csappal rendelkező 10 reteszelőelemet valamint a 7 szorítógyűrűt. A ház 26 lemezét valamint a 28 homlokoldalét és egy, a 2 csőcsonkon felerősített 15 gyűrűt ugyancsak ábrázoltunk. Mint azt fentebb kifejtettük, a nyírható menetes 12 csap túl gyengén van ahhoz méretezve, hogy a nyomáspróba során keletkező tengelyirányú erőknek ellen tudjon állni. Másrészt a második 2 csőcsonk a 4 kengyelhez viszonyítva nem tolható el túlságosan (az ábrák szerint) jobbra, egyrészt, hogy a csővezetékhálózatba iktatott egyes 3 harmonikák túlnyúlását, másrészt egy hoszszanti túlnyúlást magán a csővezetékhálózaton belül megakadályozzon. Ezzel szemben követelmény, hogy a csőkompenzátorok, ezen belül különösen azok 3 harmonikái a nyomáspróbát követő üzemeltetés során hosszirányban még nagyobb megnyúlásra legyenek képesek, mint amekkora megnyúlás a nyomáspróba során főleg biztonsági okokból kívánatos. Erre a célra szolgál az önkioldó löketreteszeló 16 szerkezet, amely a 4. ábrán egyszerűsítve, míg az 5. 6. ábrán részletesen, eltérő helyzetekben van ábrázolva. A löketreteszeló 16 szerkezet általánosságban 17 tartórészból és 18 reteszkarból áll. A 17 tartórész és a 18 reteszkar 23 lengőcsappal van egymással csuklópántszerűen összekötve. A 17 tarlórész alapvetően egy 22 csuklószárnyból áll, azaz egy lemezalakú alkatrészből, amely egy lókethalároló 21 taggal, tehát egy, az első 1. ábrán látható 14 gyűrűnek megfelelő, a második 2 csőcsonkkal összehegesztett ütközőelemmel van szilárdan összekötve, jelen példában összecsavarozva. A 18 releszkar 24 csuklószárnyból és egy, a 24 csuklószárnnyal szilárdan összekötött, jelen példában összecsavarozott 25 ütközőbakból van öszszeépítve. A 25 ütközőbakon egy túlnyúló, billenőst gátló 19 ütközőlemez van elhelyezve. A 17 tartó 20 rugón keresztül van a 18 reteszkarral összekötve. A 20 rugó a leírt példában egy tekercsrugó, amelynek két egyenes vonalú 47 és 48 rugószára van. A 47 rugószár a 17 lartórésszel, míg a 48 rugószár a 18 reteszkarral van összekapcsolva. A 20 rugó tulajdonképpeni rugóerőt kifejtő része tekercBalakban 23 lengöcsap körül van elhelyezve, mint az a 4. és 5. ábrából látható. Ez a 20 rugó oly módon van kialakítva, hogy nyugalmi helyzetében egy az 5. ábrán látható, L-alakhoz hasonló helyzetet vesz fel, és ily módon a rugó 4. ábrán látható helyzete, amelyben a 47, 48 rugószárak nagyjából azonos síkban helyezkednek el, a 20 rugó előfeszített helyzetét jelenti. Ily módon a 20 rugó igyekszik a billenthető 18 reteszkart annak a 4. ábrán látható helyzetéből az 5. ábrán látható helyzetbe billenteni. Az önkioldó löketreteszeló 16 szerkezei a következőképpen működik: A csókompenzátor a 3. és 4. ábrán látható módon van felépítve. A 3 harmonika visszahúzóereje révén a 4 kengyel 6 vége - különösen a 4. ábrán - a 25 ütközőbaknak van fesziive és a továbbiakban a 4 kengyel a második 2 csőcsonkhoz képest a nyírható menetes 12 csap révén reteszelt állapotban van. Ily módon a 4 kengyel 6 vége a 4. ábrán látható helyzetben van. Mivel a billenést gátló 19 ütközölemez, amely a 25 ütközőbakon van elrendezve, a 4 kengyel 6 végének oldalán felfekszik, a 20 rugó előfeszített állapotban marad és a löketreteszeló 16 szerkezei az ábrázolt helyzetben van. Amint a csővezetékrendszert nyomáspróba alá helyezik, a nyomás hatására a második 2 csőcsonk kénytelen a 3 harmonika tágulása miatt az 5. ábra szerinti helyzetben jobbra tolódni. Ez azonban lehetetlen, mivel a 25 ütközőbak felfekszik a 4 kengyel 6 végén. A löketreteszeló 16 szerkezet így az ábrázolt reteszelt helyzetben marad. Amint a csővezetékrendszer üzemszerű terhelést kap, melynek során a csővezetéken átáramló közeg nem csak nyomás, hanem hőmérsékleti terhelést is jelent a csókompenzátor számára, a csőkompenzátor megkezdi hosszirányú kiegyenlítő tevékenységét. Különösen a 2 csőcsonk fog a 4 kengyelhez képest balra tolódni. Ez az eltolódás az üzemelés során viszonylag korán bekövetkezik. Mivel a löketreteszeló 16 szerkezet a második 2 csőcsonkkal szilárdan össze van kötve, a 6. ábrán látható B nyíl irányában a 4 kengyel 6 végétől el fog távolodni, ezzel együtt a billenést gátló 19 ütközölemez is eltávolodik tengelyirányban a 4 kengyel 6 végétől, és amint a 6 vég és a 19 ütközőlemez egymástól elszakad, megtörténik az önkioldás, amennyiben a 20 rugó 25 ütközőbakot a 6. ábrán látható helyzetbe billenti. Ily módon hosszabb távon jön létre egy reallív elcsúszás a 4 kengyel 6 vége valamint a 2 csőcsonk között. Különösen nagy eltolódás jöhet létre uzáltal, hogy az üzemelés során a 4 kengyel 6 végének löketreteszeló elemét a lökethatároló 21 tag képezi, amely a mindenkori 4 kengyelhez van hozzárendelve. A 6. ábrán szaggatott vonallal ábrázoltuk a 4 kengyel 6 végének egy a reteszelt helyzet kioldása után felveti közbenső helyzetét. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 6
