189918. lajstromszámú szabadalom • Csőkompenzátor, csővezetékek hosszúságváltozásainak kiegyenlítésére
11 189918 12 A 7. ábra ismertetésekor emlékeztetünk arra, hogy forró közegek, különösen forróvlz fűtések csővezetékei esetében a csövek üzem közben a hőmérséklet hatására megnyúlnak. Ismert az az eljárás, melynek során ilyen csővezetékrendszer egyes csodarabjait oly módon fektetik, hogy a csodarabokat végeiktől távolabb eső helyeken, például a csődarabokat befogudó árok részleges feltöltésével rögzítik, majd a csodarabokat nyomásálló módon összekötik és forró közeget hajtanak át rajtuk. Erinek során a csodarabok a melegedés következtében megnyúlnak és ebben a termikusán nyújtott állapotban erőzáró módon összekötik egymással a csöveket. A csövek ilyen elönyújtása révén az üzemelés során keletkező feszültségek csökkenthetők. Ennek az ismert eljárásnak a megvalósításához az egyes csődarabok közé egy nyújtható, de nyomásálló összekötő tagot kell illeszteni, amely a csövek elönyújtása után a csodarabokkal erőzáró módon összeköthető. A 7. ábrán a találmány szerinti osőkompenzátor ilyen célra alkalmazható kiviteli alakja látható. Az ábrázolt csókompenzátornak egy első 1 csócsonkja és egy második 2 csócsonkja van, melyek a 3 harmonikával vannak egymással nyomásálló módon összekötve. A 3 harmonika tartós szilárdsága nyilvánvalóan kisebb lehel mint az előzőleg leírt kiviteli alakok 3 harmonikáinak tarlós szilárdsága. A csókompenzátor 4 kengyelének 5 vége az 1 csőcsonkhoz van hegesztve, míg G vége a 2 csőcsonkon elcsúsztalhatóan fekszik fel, és 7 szorítógyűrüvel érintkezik. A második 2 csőcsonkon van a 10 reteszelőelem a nyírható menetes 12 csappal, valamint a határoló 14 gyűrű rögzítve. Megjegyzendő, hogy csupán a 14 gyűrű van a 2 csőcsonkon rögzítve amely jelen példában a csókompenzátor szétcsúszát akadályozza meg. Az egyes elemek összecsúszását az 1 és 2 csócsonk tompa felső 58, 59 homlokfelületei akadályozzák meg. Nyugalmi helyzetben, tehát például szállítás vagy hegesztéssel történő előkészítés során a 14 gyűrű a 4 kengyelek 2 csöcsonkon elcsúsztathatóan felfekvó 6 végének belső 60 homlokfelülelével érintkezik (ez a helyzet a rajzon nincs ábrázolva). Ebben a helyzetben a csókompenzátor két végét nyomásálló módon összehegeszljük a már lefektetett csódurabok megfelelő végeivel. Ellentétben az ismert eljárásokkal, a beépítés során a csővezeték hőmérséklete figyelmen kívül hagyható. Ezáltal szükségtelenné válik a csókompenzátor meghatározott beépítési hosszra történő elófeszítése a csővezeték hőmérsékletétől függően. Az összekötés után a csővezetéken forró közeget hajtunk át, aminek hatására a csődarabok termikusán megnyúlnak, ennek során az l és 2 csőcsonkok tengelyirányban közelednek egymáshoz, egyidejűleg a 4 kengyel 6 vége megváltoztatja helyéi a 2 csőcsonkon. Ez a 7. ábrán látható kiviteli alaknál azt jelenti, hogy a második 2 csőcsonk jobbra mozdul el, ha feltételezzük, hogy az első 1 csőcsonk a 4 kengyellel együtt a helyén marad. Amint a csódarabok a megadott véghőmérsékletet elérik, úgy hogy hosszirányban nem nyúlnak tovább, a 4 kengyelek 6 végeit 57 hegesztési varratokkal rögzítjük a 2 csőcsonkon és ily módon erőzáró kapcsolatot hozunk létre. Ezután a kötési helyeket hőszigeteljük, majd a csőárkot betemetjük. Mivel a csődarabok a találmány szerinti eljárás során előfeszített állapotban lesznek összehegesztve, az üzemelés során fellépő feszültségek, az ily módon fektetett csővezetéknél is kisebb értéken tartható. Szabadalmi igénypontok 1. Csókompenzátor, csővezetékek hoszszúságváltozásainak kiegyenlítésére, amelynek két, egy-egy csővezetékhez csatlakozó csőcsonkja harmonikával van összekötve, és amely egy, legalább az egyik csőcsonkon elcsúsztathatóan felerősített és a csócsonkokat egymáshoz képest hossztengelyirányban megvezeló vezetószerkezetet tartalmaz, azzal jellemezve, hogy a vezetőszerkezet több, a harmonikát (3) hosszirányban áthidaló kengyellel (4) rendelkezik, melyek két vége (5, 6) közül legalább az egyik vég (5, 6) a hozzárendelt csőcsonkon (1, 2) elcsúsztalhatóan fekszik fel, éB a kengyeleknek (4) a csócsonkok (1, 2.1 kerülete mentén egyenletesen elosztott és azon elcsúsztathatóan felfekvó végei (5, 6) egy ezeket körülvevő és legalább az egyik kengyellel (4) megbonthatatlanul összekötött szorilógyűrűvel (7) vannak a cBŐcsonkokra ( L, 2) rászorítva. 2. Az 1. igénypont szerinti csőkompenzítor, azzal jellemezve, hogy mindegyik kengyel (4) csőcsonkon (1, 2) elcsúsztathatóan felfekvó végének (5, 6) a csócsonkkal (1, 2) e lentétes oldala a csókompenzátor hossztengelyéhez (8) képest ferde végfelületként (9) van kiképezve, és a végekkel (5, G) kapcsolt dó szorítógyűrűk (7) ezekre a végfelületokre (9) rászorított, zárt és egy darabból ó ló gyűrűként vannak kialakítva. 3. A 2. igénypont szerinti csőkompenzátor kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a ciócsonkokon (1, 2) legalább kettő, a csóc^onkok (1, 2) egymáshoz viszonyított elfordulását mindkét irányban megakadályozó, egy-egy kengyel (4) elcsúsztalhatóan felfekvű végének (5, 6) oldalával érintkező oldalfelolelű (11) rögzítóolem (10) van felerősítve. 4. A 3. igénypont szerinti csőkoiupenzátnr, azzal jellemezve, hogy mindegyik rögzítődéin (10) szerelést elősegítő, nyírható menîles csappal (12) van a hozzátartozó kengyel (4) végével (5, 6) összekötve. 5. Az 1. igénypont szerinti csókompenzútor, azzal jellemezve, hogy a kengyelek (4) elcsúsztathatóan felfekvó végeinek (5, 6) 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 7