189909. lajstromszámú szabadalom • Összetett elektróda ívkemencékhez

3 189909 4 A találmány tárgya általánosságban vil­lanykemencékhez való elektróda, közelebbről meghatározva ún. összetett elektróda, amely egy folyadékhűtéses, hosszú élettartamú, de elfogyó felsőrészből áll, s ez egy hagyomá­nyos elektródához csatlakozik (vagy annak elfogyó csúcsréBzéhez), s amelynél a felső részhez folyadékhűtéses csatlakozóelemek tartoznak. A villamos ívkemencéknél az elektródák anyagául hagyományosan grafitot alkalmaz­nak. Ezek az elektródák elfogynak, leolvad­nak használat közben, például villamos ivke­­moncókben acélgyártás során az erózió és a korrózió következtében, amit oxidáció, szubli­máció, leválások és más tényezők okoznak. Ez az elektródafogyás csúcsveszteségeket, ív­­oszlop-megszakadási veszteségeket, s különö­sen felületi oxidációs veszteségeket jelent. Egy átlagoB villamos ivkemencéknél az elekt­ródafogyás 4-8 kg grafit, az előállított acél tonnájára számítva. Egy ismert módszer a grafitelektródák fogyásának csökkentésére villamos ívkemen­céknél az elektróda védőbevonattal vagy burkolóanyaggal való ellátása, oxidációnak jól ellenálló anyagokból. Ezek a bevonatok általában megnövelik az érintkezési ellenállást az elektróda ób az elektródfogó között, továbbá némelyikük kor­­rozlv hatású, mivel foszforsav-alapanyagúak. Ennek következtében ez a módszer nem talált széleskörű alkalmazásra. Másik módszer a grafitelektródák fogyá­sának csökkentésére az, amikor teljes egé­szében nemfogyó eleklródarendszert alkal­maznak. Ezek az elektródarendszerek teljes hosszában folyadékhűtéses elektródát hasz­nálnak, külön berendezéssel, amely védi az elektródái a villamos ív rendkívüli hőmérsék­letével szemben. Jóllehet ilyen rendszerek megtalálható a szabadalmi irodalomban, azon­ban a gyakorlati, kereskedelmi éleiben nem bizonyultak sikeresnek. Javasolták ezen túlmenően azt is, hogy szén vagy grafilrészeket tartalmazó összetett elektródákat csatlakoztassanak vízhűtéses fémalkalrészekhez, s ily módon csökkenthető a villamos ívkemencékben az eleklródfogyás. Számos szabadalmi leírás jelent meg ilyen speciális összetett elektródákra. így például a 896 429 sz. USA (Becket); a 2 471 531 sz. USA (Mc Intyre és társai); a 3 392 227 sz. USA (Ostberg); a 4 121 042 bz. USA és a 4 168 392 sz. USA (Prenn); a 4 189 617 és a 4 256 918 sz. USA (Schwabe); végül a 4 287 381 sz. USA (Montgomery) szabadalmi leírások ivkemencékhez javasolt folyadékhű­téses összetett elektródákat ismertetnek. Ha­sonlóképpen az 50 682, az 50 683 és 53 200 sz. Európa-szabadalmak leírásai (C. Conradly, Nurnburg) is összetett elektródák különféle kialakítására vonatkoznak. A fentiekben vázolt hiányosságok nagy­­részét kiküszöböli a 77 513 sz. Európa-sza­badalom, amely egy grafitból kialakított felső részű összetett elektródára vonatkozik, amely kettő vagy több, a felső rész teljes hosszán átnyúló, hosszanti fémcsővel van ellátva, amelyen keresztül a hűtőközeg áramlik. Ennek a megoldásnak azonban gyártás­technológiai szempontból vannak hiányossá­gai, amennyiben az ilyen struktúrájú grafit csötest megmunkálása nehézségekbe ütközik, ráadásul a több átfúrás miatt egy esetleges meghibásodás esetén mér nehezen lehet használni a fogyóelektródaként a hibás gra­­filrudat. Találmányunk a fentiekben vázolt hiá­nyosságok kiküszöbölését célozza. Végül még egy feladat, hogy olyan ösz­­szetett elektródát hozzunk létre, amely ki­használja a grafit nyomószilárdságának vala­mennyi előnyét. A feladatot a találmány értelmében úgy oldjuk meg, hogy lényegileg vízhűtéses ösz­­szetett elektródának van egy vastagfalú gra­fit csőteste központi furattal, ebben a furat­ban egy vlzbevezetőcsö helyezkedik el, a csőtestnek a kemence felöli végén üreges fém közdarab van egy hagyományos grafit­elektródához való csatlakoztatás céljából, a grafit csőtest felső végén fém eloBzlószerel­­vény helyezkedik el, van továbbá egy folya­­dékhűlési rendszere, ezen csőtest és a köz­darab hűtésére, végül egy tarlórendszere a grafit csőtest hordozására, mégpedig nyomás alatt, ily módon megnövelve a grafit töréssel szembeni ellenállását. A grafit csőtest az Ivkemencéknél szoká­sos grafitból készült, mindkét végén menetes persellyel. A központi furat fala előnyösen tömítve van, hogy megakadályozzuk a vizszi­­várgást és filtrációt a grafitfalba vagy azon ét. A grafit csötest külső felületét kezelhet­jük valamely oxidációellenes szerrel vagy be­vonattal, vagy ímpregnélással. Ez azonban nem feltétlenül és nem mindig szükséges. Az elektróda csőtestét úgy állítjuk elő, hogy ki­fúrjuk középütt hosszában, éspedig nem na­gyobb átmérőre, mint a perselyok kisebb át­mérője. Ily módon marad egy olyan falvas­­tagság, amely legalább 1/4-e a csötest külső átmérőjének. A fém közdarab üreges. A víz­­bevezetőcső külső átmérője kisebb, mint a grafit csötest belső átmérője; a vízbevezető­­cső az elosztó szerelvénytől a központi fura­ton át a közdarabig vezet, így bejuttatja a hűtőközeget a közdarabhoz. Ezt követően a hűtőfolyadék felfelé áramolva visszatér az el­osztószerelvényhez, éspedig azon a körgyű­rű-keresztmetszetű járaton át, amely a víz­bevezetőcső külső átmérője, valamint a cső­­test központi furatának belső átmérője között van. Az elosztó szerelvény rendesen a grafit csötest felső végéhez van csatlakoztatva a grafit csötest perselymenetei útján, melyek annak felső végén találhatók. A vízbevezetőcső egyúttal arra is hasz­nálható, hogy a grafit csőtestre összenyomó­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom