189904. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új béta-karbolin-3-karbonsav-származékok előállítására

5 189904 6 vagy izopropilcsoport és X jelentése halo­génatom - vegyülettel éterezzük. A találmány szerinti eljárással előállított vegyületek orálisan vagy parenterálisan ada­golva emlősök, ezen belül emberek részére szolgáló gyógyszerkészítmények előállítására a konvencionális gulenusi gyógyszerészeti módszerekkel történik. Szokásos adalékanyagok a parenterális vagy enterális adagolásra alkalmas olyan, gyógyszerészetileg elfogadható szerves vagy szervetlen hordozóanyagok, amelyek az aktív vegyületekkel károsan nem reagálnak. Ilyen hordozóanyagok például a víz, sóol­datok, alkoholok, polietilén glikolok, polihid­­roxietoxilezett ricinusolaj, zselatin, laktóz, amilóz, magnéziumsztearát, talkum, kovasav, zsírsav mono- és digliceridek, pentaeritrit­­-zsírsavészterek, hidroximetilcellulóz és poli­­vinilpirrolidon. A gyógyszerkészítmények sterilezhetók és kívánt esetben olyan segédanyagokkal, mint kenőanyagokkal, prezervatívokkal, stabilizáló szerekkel, nedvesítőszerekkel, emulgeálósze­­rekkel, az ozmotikus nyomást befolyásoló sókkal, pufferekkel és/vagy színezőanyagok­kal és hasonlókkal keverhetők, amelyek a hatóanyaggal károsan nem reagálnak. Parenterális adagolásra különösen alkal­masak az injektálható oldatok és szuszpenzi­ók, különösen a polihidroxi - etilezett rici­nusolajban oldott aktív vegyületet tartalmazó vizes oldatok. Az ampullák megfelelő dózisegységeket tartalmaznak. Orális adagolásra különösen alkalmasak a talkum és/vagy szénhidrát hordozót vagy kötőanyagot vagy hasonlót tartalmazó tablet­ták, drazsék vagy kapszulák, a hordozó­­anyag előnyösen laktóz és/vagy kukorica­­és/vagy burgonyakeményítő. Használható va­lamilyen édesítőszert tartalmazó Bzirup, elixir vagy hasonló. A találmány szerinti eljárással előállított vegyületekel általában 0,05-100 mg dózisegy­ségben, valamely gyógyszerészetileg elfogad­ható hordozóanyagban szereljük ki. A találmány szerinti vegyületek mint gyógyszerek napi dózisadagja pl. emberek esetében 0,1-300 mg/nap. Jól ismert (Squires, R.F. - Braestrup, C. Nature, 266. köt., 734. old. /1977/), hogy a gerincesek központi idegrendszerének speci­fikus helyeinek nagy a specifikus affinitása 1,4- és 1,5-benzodiazepinek megkötésére. Ezeket a helyeket benzodiazepin receptorok­nak nevezzük. A találmány szerinti vegyületek farmako­lógiái tulajdonságait úgy vizsgáltuk, hogy meghatároztuk, mennyire képesek ilyen ben­zodiazepin receptorokból radioaktívan jelzett flunitrazepámot leválasztani és mennyire ké­pesek pentazol indukált konvulziókat an tago­nizálni. A vegyületek leválasztási aktivitását az 1C» és ED» értékek mérésével határoztuk meg. Az 1C» érték a találmány szerinti ve­gyületek azon koncentrációja, amely a speci­fikusan kötött *H-fluonitrazepam (1,0 nM, 0 °C) 50%-ának leválasztását okozza pl. pat­kányok agymembrán-szuszpenziójának 0,55 ml össztérfogatú mintájában. A leválasztási tesztet a következőképpen hajtjuk végre: Nem kezelt patkány előagy 25 mM-os KHjPCU-al készült, pH = 7,1 (5-10 mg szö­­vel/minta) szuszpenziójának 0,50 ml-él 40-60 percig 0 *C-on 3H-diazepámmal (specifikus aktivitás 87 Ci/mmól, 1,0 nM) vagy 3H-flunit­­razepammal (specifikus aktivitás 87 Ci/mmól, 1,0 nM) együtt inkubáljuk. Inkubálás után a szuszpenziót „Whatman GF/C" üvegrost szű­rőn átszűrjük, a maradékot hideg pufferol­­dattal kétszer mossuk, és a radioaktivitást szcintillációs számlálással mérjük. A tesztel megismételjük azzal a különb­séggel, hogy a radioaktívan jelzett benzodia­zepin hozzáadása előtt a szuszpenzióhoz hoz­záadjuk annak a vegyületnek bizonyos mennyiségét, vagy fölöslegét, amelynek levá­lasztási képességét meg kívánjuk határozni. A kapott adatok alapján az 1C» érték kiszá­mítható. Az ED» érték a vizsgált anyag azon dó­zisa (mg/kg-ban), amely élő agyban a benzo­­diazepin-receptorokhoz specifikusan kötött flunitrazepamot a kontroll értékhez képest 50%-al csökkenti. Az ilyen in vivo tesztet a következőképpen hajtjukvégre: Egerek egy csoportjának általában szub­­kután injekcióval a vizsgálandó anyag külön­böző dózisait adjuk be. 15 perccel később az egereknek intravénásán 3H-flu nitrazepamot adunk be, és további 20 perc múlva az ege­reket leöljük, előagyukat szcintillációs szám­lálással mérjük. Az EDw értéket a dózis-vá­lasz görbéből határozzuk meg. A pentazollal indukált konvulzió antago­­nizmusát vizsgáltuk. A tesztet a farmakológiában ismert vizs­gálati modelleknek megfelelően végeztük, lásd. pl. Turner R.A.: „Screening Methods in Pharmacology," Academic Press kiad., New York, London, 1965 (különösen a 164. és ezt követő oldalak; vagy Woodbury, P.M., Perry, I.K. és Schmidt, R.P.: „Antiepileptic Drugs", Raven Press Kiad., New York, 1972. Egerek motorikus koordinációjának inhi­­biálását szintén tanulmányoztuk oly módon, hogy az irodalomban leírt módszernek megfe­lelően (Buus, Lassen és mások, Acta Pharma­col. et Toxicol., 39. köt., 1-16. old., 1971.) szubkután adagolás után 30 perccel mértünk. A találmány szerinti eljárással előállított néhány vegyület vizsgálatánál kapott teszt­­eredményeket az 1. Táblázat tünteti fel: 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom