189904. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új béta-karbolin-3-karbonsav-származékok előállítására
5 189904 6 vagy izopropilcsoport és X jelentése halogénatom - vegyülettel éterezzük. A találmány szerinti eljárással előállított vegyületek orálisan vagy parenterálisan adagolva emlősök, ezen belül emberek részére szolgáló gyógyszerkészítmények előállítására a konvencionális gulenusi gyógyszerészeti módszerekkel történik. Szokásos adalékanyagok a parenterális vagy enterális adagolásra alkalmas olyan, gyógyszerészetileg elfogadható szerves vagy szervetlen hordozóanyagok, amelyek az aktív vegyületekkel károsan nem reagálnak. Ilyen hordozóanyagok például a víz, sóoldatok, alkoholok, polietilén glikolok, polihidroxietoxilezett ricinusolaj, zselatin, laktóz, amilóz, magnéziumsztearát, talkum, kovasav, zsírsav mono- és digliceridek, pentaeritrit-zsírsavészterek, hidroximetilcellulóz és polivinilpirrolidon. A gyógyszerkészítmények sterilezhetók és kívánt esetben olyan segédanyagokkal, mint kenőanyagokkal, prezervatívokkal, stabilizáló szerekkel, nedvesítőszerekkel, emulgeálószerekkel, az ozmotikus nyomást befolyásoló sókkal, pufferekkel és/vagy színezőanyagokkal és hasonlókkal keverhetők, amelyek a hatóanyaggal károsan nem reagálnak. Parenterális adagolásra különösen alkalmasak az injektálható oldatok és szuszpenziók, különösen a polihidroxi - etilezett ricinusolajban oldott aktív vegyületet tartalmazó vizes oldatok. Az ampullák megfelelő dózisegységeket tartalmaznak. Orális adagolásra különösen alkalmasak a talkum és/vagy szénhidrát hordozót vagy kötőanyagot vagy hasonlót tartalmazó tabletták, drazsék vagy kapszulák, a hordozóanyag előnyösen laktóz és/vagy kukoricaés/vagy burgonyakeményítő. Használható valamilyen édesítőszert tartalmazó Bzirup, elixir vagy hasonló. A találmány szerinti eljárással előállított vegyületekel általában 0,05-100 mg dózisegységben, valamely gyógyszerészetileg elfogadható hordozóanyagban szereljük ki. A találmány szerinti vegyületek mint gyógyszerek napi dózisadagja pl. emberek esetében 0,1-300 mg/nap. Jól ismert (Squires, R.F. - Braestrup, C. Nature, 266. köt., 734. old. /1977/), hogy a gerincesek központi idegrendszerének specifikus helyeinek nagy a specifikus affinitása 1,4- és 1,5-benzodiazepinek megkötésére. Ezeket a helyeket benzodiazepin receptoroknak nevezzük. A találmány szerinti vegyületek farmakológiái tulajdonságait úgy vizsgáltuk, hogy meghatároztuk, mennyire képesek ilyen benzodiazepin receptorokból radioaktívan jelzett flunitrazepámot leválasztani és mennyire képesek pentazol indukált konvulziókat an tagonizálni. A vegyületek leválasztási aktivitását az 1C» és ED» értékek mérésével határoztuk meg. Az 1C» érték a találmány szerinti vegyületek azon koncentrációja, amely a specifikusan kötött *H-fluonitrazepam (1,0 nM, 0 °C) 50%-ának leválasztását okozza pl. patkányok agymembrán-szuszpenziójának 0,55 ml össztérfogatú mintájában. A leválasztási tesztet a következőképpen hajtjuk végre: Nem kezelt patkány előagy 25 mM-os KHjPCU-al készült, pH = 7,1 (5-10 mg szövel/minta) szuszpenziójának 0,50 ml-él 40-60 percig 0 *C-on 3H-diazepámmal (specifikus aktivitás 87 Ci/mmól, 1,0 nM) vagy 3H-flunitrazepammal (specifikus aktivitás 87 Ci/mmól, 1,0 nM) együtt inkubáljuk. Inkubálás után a szuszpenziót „Whatman GF/C" üvegrost szűrőn átszűrjük, a maradékot hideg pufferoldattal kétszer mossuk, és a radioaktivitást szcintillációs számlálással mérjük. A tesztel megismételjük azzal a különbséggel, hogy a radioaktívan jelzett benzodiazepin hozzáadása előtt a szuszpenzióhoz hozzáadjuk annak a vegyületnek bizonyos mennyiségét, vagy fölöslegét, amelynek leválasztási képességét meg kívánjuk határozni. A kapott adatok alapján az 1C» érték kiszámítható. Az ED» érték a vizsgált anyag azon dózisa (mg/kg-ban), amely élő agyban a benzodiazepin-receptorokhoz specifikusan kötött flunitrazepamot a kontroll értékhez képest 50%-al csökkenti. Az ilyen in vivo tesztet a következőképpen hajtjukvégre: Egerek egy csoportjának általában szubkután injekcióval a vizsgálandó anyag különböző dózisait adjuk be. 15 perccel később az egereknek intravénásán 3H-flu nitrazepamot adunk be, és további 20 perc múlva az egereket leöljük, előagyukat szcintillációs számlálással mérjük. Az EDw értéket a dózis-válasz görbéből határozzuk meg. A pentazollal indukált konvulzió antagonizmusát vizsgáltuk. A tesztet a farmakológiában ismert vizsgálati modelleknek megfelelően végeztük, lásd. pl. Turner R.A.: „Screening Methods in Pharmacology," Academic Press kiad., New York, London, 1965 (különösen a 164. és ezt követő oldalak; vagy Woodbury, P.M., Perry, I.K. és Schmidt, R.P.: „Antiepileptic Drugs", Raven Press Kiad., New York, 1972. Egerek motorikus koordinációjának inhibiálását szintén tanulmányoztuk oly módon, hogy az irodalomban leírt módszernek megfelelően (Buus, Lassen és mások, Acta Pharmacol. et Toxicol., 39. köt., 1-16. old., 1971.) szubkután adagolás után 30 perccel mértünk. A találmány szerinti eljárással előállított néhány vegyület vizsgálatánál kapott teszteredményeket az 1. Táblázat tünteti fel: 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 4
