189893. lajstromszámú szabadalom • Két részből álló, három szárral rendelkező lemezprofil

3 189893 4 A találmány tárgya egy azonos elrende­zésben rétegelt vasmag számára kialakított olyan lemezprofil, amely két részből van ki­képezve és amely három szárral és két já­rommal rendelkezik, ahol az egyik lemezrész­nek két külső szára, míg a másik lemezrész­nek egy járma van, és ahol az egyik lemez­rész külBŐ két szára a másik lemezrész jár­mával a két lemezrész egymásra préselése útján szilárdan összekötendő egymással és az egyik lemezrész szabad vége által képzett külső szár, valamint a másik lemezrész által képzett járom egy rövid nyúlvány révén kú­posán működik együtt. Egy ilyen fajta ismert lemezprofilnál (16 13 628 sz. NSZK-beli szabadalmi leírás) a középső szár szabad végén a nyúlvány kez­detben olyan széles, mint a középső szár, majd egy hegybe csúcsosodik ki és az egyik járom hornyába illeszkedik. A nyúlvány és a horony méretei már az egymásra préselés előtt pontosan illeszkednek egymáshoz. A kö­zépső szár szabad vége a lemez síkjában ke­resztirányban a kapcsolódó járom felé még akkor is elmozdulhat, ha számos lemezprofilt egy azonoB elrendezésben rétegelt vasmaggá rakunk össze. Ez a mozgékonyság a maga­sabb hőmérséklettel emelkedik, mivel a nyílás a középső szár és a csatlakozó járom között a hőmérséklet emelkedésével növekszik. Ez a mozgékonyság jelentős brummal jár együtt, amelyet eddig ragasztónak a középső szárvég és a járom közé való betöltésével kíséreltek meg elkerülni. A ragasztás munkaigényes és magasabb hőmérsékleten gyakran hatását veszti. Ebből adódóan a találmány által megol­dandó egyik feladat az, hogy a bevezetés szerinti olyan lemezprofilt hozzunk létre, amelynél a szabad szárvégnek a hozzája ren­delt nyúlvánnyal szembeni elmozdulását a stáncolás révén adott lemezrész-forma alap­ján, a lemezrészek egymásra préselésével akadályozzuk meg. A találmány, ezen felada­tot megoldva, olyan leraezprofilt biztosit, amelyre az jellemző, hogy a nyúlvány kes­keny orrként van kiképezve és a középső szár a két lemezrésznek az orr sajtoló il­lesztése, illetve szorító illesztése révén tör­ténő egymásra préselése után a középső szár szabad végének elmozdulása ellen a szár sík­jára merőlegesen rögzítve van. Az egymáson felfekvó orr-részt és lemez­­profil-rÓ8zt a lemezrészek egymásra préselé­sekor erősen egymásra nyomjuk és előnyösen valamelyest alakítjuk, miáltal az orr szorító illesztését és ezáltal a szabad középső szár­­vég mozdulatlanságát biztosítjuk. A találmány szerinti lemezprofilból készített vasmagra, különösen a magasabb hőmérsékleteken, az erősen csökkentett brumm jellemző. Lehetséges, hogy az orrot a középső szár végén helyezzük el és a jármon egy hozzá­tartozó hornyot képezzünk ki. Különösen elő­nyös és célszerű ugyanakkor, ha az orr a jármon és a hozzátartozó lemezprofil-rész a középső szár végén van kiképezve. Ennek során különösen előnyös kiviteli alakokat kapunk. Egy különösen célszerű és előnyös kiviteli alakhoz jutunk, ha a járom egymástól adott távolságra lévő két orral rendelkezik, amelyek a középső szár szabad végének sa­rokrészein vannak elhelyezve. Ennek során nem képezünk ki hornyokat az orrok számá­ra, hanem az orrok a középső szárvóget an­nak széliében szorítják össze. Ennek során különösen célszerű és elő­nyős, ha a két orr az egymással szemközti oldalaikon kúposán van kiképezve. A középső szárvég sarkai lehelnek hegyesek vagy a le­vágás következtében kinyúló heggyel is ren­delkezhetnek. Ezt a hegyet préseléskor az orrok közé szorítjuk. Ugyancsak különösen célszerű és elő­nyös, ha a lemezprofill egy váltakozó elren­dezésben rétegelt, kifelé nyúló orrokkal ellá­tott vasmag előállításához használjuk. A ta­lálmány szerinti lemezprofilból tehát hátrá­nyos tulajdonság nélküli, váltakozó elrende­zésben rétegelt vasmagok is előállíthatok. A kifelé irányuló orr a lemezprofilok összepró­­selésénél nyújt előnyt, mert az orral ellátott járomrész gyakran keskenyebb, mint a külső szárral ellátott járomrész, így összepréselés során a keskenyebb járomrészre nem tudunk nyomást gyakorolni. Ha adott távolságra két orrot helyezünk el, akkor a vasmag össze­­préselésekor különösen jól kompenzálhatjuk a kisebb járomszélességet. Ha a találmány keretén belül az orr egy horonyba nyúlik, akkor az orr és a horony sokféle alakot vehet fel. Különösen célszerű és előnyös ugyanakkor, ha az orr letompílott és az egy hegyes horonyba nyúlik bele. Az olyan orr, amely például le van kerekítve, igen jól préselődik bele egy hegyes horony­ba. Különösen célszerű és előnyös kiviteli alak jön létre, ha a hornyot a tompa középső szár végének közepén helyezzük el és az orr hasonlóan középen történő elhelyezése mellett a középső szárvég sarkai le vannak rézselve. AL ilyen lemezprofilok kisajtolásánál az orr és a középső szárvég lerézselése egyidejűleg kerül kialakításra. A találmány szerint vagy az orr és/vagy az azzal együttműködő lemezprofil-rész kú­­poB, hogy azok egymásba csússzanak, amikor a lemezrészeket egymásba toljuk. Általában az orr kiképzése kúpos. Igen kedvező, ha az együttműködő részek egyike sarokkal ren­delkezik, amelyet az ÖBszepréseléskor defor­málunk. Ha a találmányt transzformátornál, vagyis olyan vasmagnál használjuk, ahol az elvá­lasztó hézag a középső szárvég vége és a hozzá tartozó járom között kicsi, akkor a kis vasmagoknál az orr magassága például 0,05- -0,2 mm, elsősorban 0,1-0,15 mm. Az orr szé­lessége például 1 mm-t tesz ki és az sokkal 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom