189891. lajstromszámú szabadalom • Javított eljárás piridil-oxi-fenoxi-propionsav-észterek előállítására

5 189891 6 Az észterek közül figyelmet érdemelnek a rnetil-, n-bulil-, metoxi-propil- és etoxi-etil­­-észterek. Az egyik javltés a pirídil-oxi-fenoxi-pro­­pionsav-észlerek előállítási eljárás során az, hogy a megfelelő piridil-oxi-fenolátot és a megfelelő propionátot iners közegben reagál­­tatjuk, miközben a reakcióelegyben lévő víz mennyisége nem érheti el a 1000 ppm meny­­nyiBéget. Még kedvezőbb eredményeket érünk el, ha a reakcióhőmérsékletet 35 °C alatt tart­juk. Előnyösen mind a víz mennyiségét (< 1000 ppm), mind a hőmérsékletet (< 35 °C) limitáljuk, így a kívánt termék hozama meg­nő. A reakcióközegben jelenlévő viz alacsony szinten tartása A reakcióelegyben jelenlévő víz mennyi­ségét úgy tarthatjuk alacsony értéken, hogy a propionát hozzáadása előtt a piridil-oxi­­-fenolát és az iners reakcióközeg elegyéből a vizet kidesztilláljuk. A desztillálóét addig folytatjuk, amíg a reakcióelegyben jelenlévő víz mennyisége kevesebb, mint 1000 ppm, kedvezően kevesebb, mint 500 ppm, előnyö­sen kevesebb, mint 250 ppm, legelőnyösebben kevesebb, mint 125 ppm lesz. Víz a reakcióelegybe számos módon ke­rülhet. A legáltalánosabb módon a víz a piri­­dil-oxi-fenolát előállítása során keletkezik. A hídrokinon bázissal - például nátrium-, káli­um- vagy ammónium-hidroxiddal - iners kö­zegben hidrokinon-dianion és víz képződése mellett reagál. Ezt a hidrokinon-dianiont egy aril-halogeniddel reagálhatják, hogy előállít­sák a kiindulási anyagként használt aril-oxi­­-fenolétot. Idáig nem sikerült a hidrokinon­­-dianiont és a hordozót tartalmazó reakció­elegyben a hidrokinon-dianion képződése után, de az aril-halogeniddel való reakció előtt a vizet desztillációval 2000 ppm alá csökkenteni. Azt tapasztaltuk, hogy ha a hidrokinon­­-dianiont, iners oldószert és vizel tartalmazó reakcióelegyhez megfelelő mennyiségű meta­nolt adunk, a víz könnyebben eltávolitható desztillálással. Először a metanol desztillál át, majd a víz. Általában legalább a hidrokinon­­-dianion képződése után a reakcióelegyben jelenlévő víz tömegével azonos tömegű meta­nolt adunk a reakcióelegyhez. Előnyösen a reakcióelegyben jelenlévő metanol/víz töme­gének aránya 2:1 körüli érték. Felismertük, hogy a hidrokinon-dianion és a piridil-halogenid piridil-oxi-fenolátot eredményező reakciója utáni desztilláció során o víznek a reakcióelegyben lévő kon­centrációja 1000 ppm-re vagy ennél kisebb nagyságúra csökkenthető. Ha a desztiiláiast elég Bokáig végezzük, a viz mennyiségét 125 ppm-re vagy ez alá csökkenthetjük. Alacsony víztartalmú reakciókőzegek más­ként is előállithatók. A hidrokinon-dianiont úgy állítjuk elő, hogy hidrokinont alkálifém­­-akoxiddal - például nátrium-metiléttal, nát­­rium-buliláttal, kálium-buliléttal, kálium­­-etiláttal vagy nétrium-etilátlal - reagéltat­­juk iners közegben - dimetil-szulfoxidban (DMSO) - amikoris a megfelelő alkohol és a hidrokinon-dianion képződik. Ezzel az eljá­rással elkerülhető, hogy a hidrokinon-dianion keletkezése során víz képződjék. A kapott alkoholt a reakcióelegyból azonnal kidesztil­láljuk. A hidrokinon-dianion előállítása során al­kalmazott fém alkoxidok jóliemert vegyűletek és jóli8merl módszerekkel állíthatók elő. Meg­felelő fém-alkoxidként az alkélifém-alkoxido­­kat - például a nétrium-metilátot, a nátrium­­-butilátot és a nátrium-etilétől - említhetjük. A nátrium-raetilátot és a nátrium-etilátot úgy állíthatjuk elő, hogy fémnátriumot vízmentes metanollal, n-butanollal vagy etanollal reagél­­tatunk, így a megfelelő alkoxidnak a megfele­lő alkoholos oldalát kapjuk. A fém-alkoxidot tartalmazó oldatnak nitrogónatmoszférában hidrokinonnal egy iners közegben (DMSO) való reagáltatósával a hidrokinon-dianiont ál­líthatjuk elő. Ezután az alkoholt ledesztillál­juk és a hidrokinon-dianiont aril-halogenid­del reagálhatva az eljárásunkban kiindulási anyagként használt aril-oxi-fenolélot nyer­jük. így a reakcióelegy vizet gyakorlatilag nem tartalmaz. Alacsony hőmérséklet Mivel a reakció exoterm, a reakcióhőmér­sékletet úgy tarthatjuk alacsonyan, hogy a) a kiindulási propionátot olyan lassan adjuk az aril-oxi-fenoléthoz, hogy a reakció­elegy hőmérséklete a 35 ®C-ot ne haladja meg; b) a reakcióelegyet kívülről úgy hűtjük, hogy a reakcióelegy hőmérséklete 35 ®C alatt maradjon. Előnyösen a reakcióelegy hőmérsékletét a reakció során 30 ®C alatt - előnyösen 25 ®C­­-on vagy ez alatt - tartjuk. Iners közegként előnyösen poláris aproti­­kus oldószereket, például dimetil-szulfoxidot, metil-etil-ketont (MEK), acetonitrilt, dimelil­­-formamidot (DMF), diroetil-acetamidol, dietil­­-acetamidot, metil-izobutil-ketont, hexametil­­-foszforsav-triamidot, tetramelil-karbamidot, szulfolánt vagy N-metil-pirrolidont alkalmaz­hatunk. Előnyösen, ha iners közegként dime­­til-formamidot használunk. A találmány szerinti javítások azt ered­ményezik, hogy kevesebb melléktermék kép­ződik a reakció során és a piridií-oxi-fenolát kiindulási anyagra nézve a konverzió 95% körüli érték. A reakció teljessé tétele érde-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom