189854. lajstromszámú szabadalom • Fogószerkezet kéziszerszámokhoz, főleg metszőollóhoz
1 189.854 2 A találmány tárgya kéziszerszámokhoz, elsősorban metszőollóhoz való fogószerkezet. Ismeretes, hogy a mezőgazdasági munkák során, különösen a gyümölcstermesztés területén nélkiilözhetetnel az un. kézi metszés, amelyet metszőollóval kell végezni. Ez a munka - különösen nagyobb gyümölcsösökben - a metszést végző embertől hosszan tartó nagy erőkifejtést igényel, a nagy megterhelést ró az emberi kézre. Mind jó minőségű metszés, mind a metszéshez szükséges emberi erőkifejtés nagyságának, illetve az emberi kézre háruló igénybevétel lehető legnagyobb mérvű csökkentése szempontjából döntő jelentősége van a metszőolló jó kialakításának, különösen ott, ahol a temiesztés nagyüzemi méretekben folyik. A metszés jó minősége elsősorban a vágóélek kialakításán (anyagminőség, késélek kialakítása) múlik, és ebben a tekintetben már korábban is jó megoldások születtek. Az emberi erőkifejtés nagyságának, illetve az emberi kéz igénybevételének csökkentésére is már született néhány jó megoldás. Megfelelő szögben záródó fogószárakat alakítottak ki, és a fogószárakat a kéz fogóhelyzetének anatómiai felépítéséhez illeszkedő felülettel látták el. Ezt a felületet melegebb tapintású műanyagburkolaton képezték ki, amelyek közül az egyik, mégpedig a tenyér négy ujja felőli szár a szártengelyhez képest el tud fordulni, s így a szárak összezárása során nem lép fel súrlódás. Az emberi erőkifejtés nagyságának viszonylagos növelésére szolgáló megoldást ismertet a 1 541 580 lajstromszámú angol szabadalmi leírás. Az ott ismertetett megoldás egy kettős csuklós szerkezet, mellyel elérhető, hogy a legnagyobb erő a vágóéleken a szerszám teljes nyitásakor lépjen fel, de a megoldással az emberi kéz és a fogantyúk közötti súrlódás nem kerülhető el. Ugyancsak a kézierő viszonylagos növelésére szolgál a 2 048 751 lajstromszámú angol szabadalmi leírásban ismertetett megoldás, amely egy fametsző szerkezetet ír le. A megoldással - mely egy teleszkopikus karba épített rugóból, és a karhoz csatlakozó erőátviteli szerkezetből áll - a karon kifejtett húzóerő többszöröse vihető át a vágóélekre, de az emberi kéz és a szerszám működtető karja közt fellépő súrlódás ezzel a megoldással sem kerülhető el. Ismeretes a 2 417 459 lajstromszámú német közzé, tételi iratban elírt olló továbbá, amelynek két szára - vagyis az ollófélrészek fogórésze, amelybe a kezelő egyrészt a jobb kéz mutató- és középső ujját, másrészt a jobbkéz hüvelykujját dugja be - két részből van kialakítva; az ollófélrészek hengeralakú szárára egy-egy műanyag fogórész van ráhúzva; ezek közül az a fogórész, amelybe a mutató- és középső ujját dugja be az olló kezelője, az ollófélrész a szárán elforgatható. A belül üreges fogórészben egy olyan behajlított lemezrugó van, amelynek lencseszerűen kidudorodó "szeme" áz olló hengeralakú szárán egymás mellett lévő szemölcsök közé illeszkedhet. Az előfeszített rugó kidudorodó részének a szemölcsök közé történő lepattintása révén válik lehetővé a fogórészerkezet 30°-os szögelfordulása. Az ismertetett olló egyébként fodrászolló és az egyik ollószár elforgatásának lehetősége azért szükséges, hogy az állandó használat közben az ujjak a fogórészen ne súrlódjanak. A követelmények természetesen nem azonosak a metsződló használatával szemben elvárható követelményekkel. A metszőollónál ugyanis a hüvely ujjat mozgató Izom intenzívebb megterhelésnek van kitéve és nagyobb felületen történik a súrlódás. Ugyancsak fodrászollót ismertet a 2 924 830 lajstromszámú német szabadalmi leírás, melynél az olló egyik szárburkolata két részből kialakított, s e kát rész egymáshoz gömbcsuklóval csatlakozik. Az említett megoldás lehetővé teszi a kéz fogadására szolgáló fogórész egyik szárhoz képesti szabad elmozdulását, mellyel az e fogórészbe helyezett ujj és a fogórész közti súrlódás elkerülhető. A megoldás hátrányai hasonlóak a fentebb ismerteti fodrászollóéval. Ha az ismerteti metszőolló konstrukciókat vesszük szemügyre, megállapíthatjuk, hogy ezek a megoldások kétségtelenül sokat könnyítetlek a cselekvő emberi kéz munkáján. Mégis ideálisan a fogószerkezet azt is megkívánná, hogy ne csak az egyik, hanem mindkt'J szárburkolat is elforgatható legyen és kövesse a kéz felületének a szárak összenyomása általi elkerülehetetlen elmozdulását, és így teljesen kiküszöbölje a nyomás pillanatában fellépő erősebb súrlódást a burkolat és a belső kézfelület között. Nyilvánvaló, hogy ezt a feladatot nem lehet azzal megoldani, hogy mindkét szárbukolatot egyszerűen szabadonforgóra alakítjuk, mivel a szárbukdat felülete illeszkedik a kéz felületéhez. Az is kézenfekvő, hogy azok egymáshoz való helyzetének mindenkor megszabottnak kell lenniök. Ennek a kívánalomnak részben megfelel a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő 1982. évi 5. számában (1982 május) T/22 346 közzétételi számon közzétett szabadalmi bejelentésben ismertetett olyan megoldás is, ahol az olló szárbukdatainak az olló használata során valóelforddása szárbukdatokon kiképzett valamilyen mozgatómechanizmus segítségével biztosított. E megoldás hátránya azonkívül, hogy a szárburkolatok bonydult kialakítása szükséges, abban van, hogy a különböző mozgató mechanizmusokkal a szárburkolatoknak az olló nyitása, illetve zárása során szükséges különböző mértékű elforddása nem, vagy csak igen bonyolult módon oldható meg. Hátránya az ott ismertetett megoldásnak az is, hogy a szárburkolatok és a vágóélek alkotta síkok nem párhuzamosak, és emiatt a vágóélek szárbukdatokhoz csatlakozó részét a két vágóélnél különböző módon kell kialakítani, ez bonyolultabb gyárthat óságot tesz lehetővé. További hátránya a megoldásnak az is, hogy a szárbukolatok geometriai kialakítása szükségessé teszi egy rugó beépítését, és az olló használata során az embéri kéznek még a rugó ellenerejét is le kell győznie, ami a metszés amúgy is nehéz műveletét tovább nehezíti. Jelen találmány célja olyan újfajta, a fenti hátrányoktól mentes fogószerkezet kialakítása, amely a lehető legegyszerűbb kialakítás mellett megvalósítja a szárburkdatoknak - az olló használata során - az emberi kéz hüvelykujja és négy ujjal által létrejövő természetes elmozdulásához igazodó különböző mértékű elfordulását. A találmány azon a felismerésen alapszik, hogy a fenti tulajdonságokkal rendelkező fogószerkezet olyan kialakítással valósítható meg, ahd a szárbukdatok elfordulását a szárak elmozdulása vezérli, a szárburkdatokon kiképzett, azzal együttmozgó nyúlványok segítségével. Ennek megfelelően a találmány szerinti megoldás lényege abban van, hogy mindkét szárburkolat a mozgató szár körül elforgatható módon van kialakítva, és az azokon kiképzett nyúlványok se-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
