189728. lajstromszámú szabadalom • Eljárás üvegszálak vagy üvegtextíliákból felépülő termékek impregnálására és védőbevonására
1 2 A találmány tárgya üj eljárás üvegszálak vagy üveg. szálakból felépülő termékek impregánálására vagy védőbevonására. Közelebbről a találmány tárgya eljárás az említett anyagok poli(vinil-klorid>dal való bevonására, A találmány szerinti eljárással elsősorban építőipari rendeltetésű üvegtextátákat vonunk be, nogy azokat alkalmassá tegyük erősítő anyagként való felhasználásra különféle építőipari anyagokban, különösen vakolatokban. Ha üvegtextíliát szálerősítő anyagként kívánnak felhasználni, azt előbb írtelenítik és megfelelő vizes vagy oldószeres diszperziós bevonattal látják el, hogy alkalmassá tegyék a bedolgozásra és ellenállóvá az általa erősítendő anyagok kémiai behatásával, elsősorban riugosságával szemben. Az előzetes zsírtalanítás, az írtelenítés azonban erősen igénybe veszi az elemi szálakat és szétzilálja a háló kötéspontjait. Építőipari rendeltetésű üvegtextíliákat üveghálók felületi kikészítésével ismert módon a 178 790 sz. magyar szabadalmi leírás szerint készítenek. Az eljárás lényege, hogy az írtelenítést és a felületkezelést egy műveletben végzik, amelynek során az írezőanyagot részben eltávolítják a szálakról, részben beépítik a kötőanyagba. Az eljárás megkíméli az üveghálót a széteséstől és építőipari anyagokba jól bedolgozható termékek előállítását teszi lehetővé. Hátránya azonban, hogy csak polivinilacetát, akrilátok és más hasonló polimerek felvitelére alkalmas, ezek viszont nem képeznek kellően ellenálló bevonatokat az üvegszálakon. Az így készített termékek már nem elégítik ki maradéktalanul a korszerű építőanyagokkal szemben támasztott magasabb követelményeket, mert nem eléggé ellenállók a hidraulikus kötőanyagok lúgos behatásával szemben, tartósságuk sem kielégítő és nem kellően ellenállók mikroorganizmusokkal szemben sem. Megfelelően ellenálló és tartós bevonatokat lehetne készíteni polivinilkloridból, ez azonban nem képez összefüggő és jól tapadó bevonatot az üvegszálakon. Diszperziói ugyanis nem nedvesítik az üveget, és különösen érzékenyek az üvegszálakon levő olajos-zsíros természetű írezőanyagokra. Üvegszálakon, illetve üvegtextíliáknak polivinilkloriddal való bevonását tehát az ismert eljárásoktól eltérő módon kell megoldani. A találmány célja hogy eljárást biztosítson üvegszálak vagy üvegszálakból felépülő termékek polivinilkloriddal való bevonására, illetve impregnálásara. Vizsgálatunk során azt találtuk, hogy az üvegszálhoz jól tapadó, mechanikai és kémiai szempontból ellenálló bovonatot készíthetünk polivinilkloridból, ha azt olyan keverékben visszük fel, amely a polimeren, a lágyítószeren és a szokásos adalékanyagokon kívül a PVC tömegére számítva 5—30% mennyiségben dienofii di- vagy polikarbonsavak 3-18 szénatomos alkU- vagy alkenil származékokkal képzett parciális észtereit vagy azok ammónium- vagy aminsóit tartalmazza. Az ilyen keverék jól nedvesíti az üvegszálat, és az üvegszálon levő olajos vagy zsíros anyagok sem fátolják megfelelően tapadó, tartós bevonat kialakulását E feismerés alapján a találmány szerint oly módon járunk el, hogy az üvegszálra vagy az üvegszálakból felépülő termékre pdivinilkloridot, lágyítószert, valamint kívánt esetben töltőanyagokat, pigmenteket és egyéb adalékokat, továbbá a polivímlklorid tömegére számítva 5—30 t% mennyiségben dienofii di- vagy polikarbonsavak 3-18 szénatomos alkil- vagy alkenD- származékokkal képzett parciális észtereit vagy azok ammónium- vagy aminsóit tartalmazó bevonóanyagot viszünk fel, mgjd az fry kezelt üvegszálat vagy üvegszálakból ftlépülő terméket 5-30 percig 160-220 °C-on hőkezeljük. A bevonandó vagy Impregnálandó üvegszálakat vagy üvegtextíliát a felhasználói igények szerint választjuk ki. Építőipari rendeltetésű termékek előállítására általában mintegy 6-13 mikrométer átmérőjű elemi szálakat tartalmazó üveget vagy ilyenből készített, célszerűen 4—8 mm lyukboségű, általában 120-160 g lm2 területi sűrűségű üveghálót használunk. Az üveghálót nem szükséges írteleníteni, mert - mint említettük - a találmány szerinti eljárás végrehajtását az írezőszer nem akadályozza. A bevonóanyag elkészítésére a PVC port összekeverjük a lágyítóval és az egyéb segédanyagokkal, valamint a fent meghatározott dienofii di- vagy palikarbonsav-származékkal. Ez utóbbi vegyidet előnyösen a maleinsav, fumársav vagy itakonsav megfelelő származéka, de természetesen használhatjuk bármely más ifikarbonsav vagy polikaibonsav fent meghatározott származékát, amely dienofilként viselkedik a üiesl-Alder reakcióban, vagyis addicionálódik konjugált diénekre. A dienofii di- vagy palikarbonsavnak 3-18 szén atomos monoalkil vagy nionoalkenil- észtereit használjuk, ahul az észtert képező Csoport lehet egyenes vagy elágazó, telített vagy telítetlen csoport a megadott szénatomszám-határok között, például buti]-, oktíl-, izooktil-, cetli- vagy aililcsoport. Előnyösnek találtuk a maleinsav, fümársav és az itakonsav monooktilészterét. Az említett vegyületeket használhatjuk önmagukban vagy ammónium- vagy aminsójuk alakjában. Ezeket a vegyületeket a PVC tömegére számítva 5-30 t%, előnyösen 10-20 t% mennyiségben adjuk hozzá a bevonóanyag többi komponenséhez. Lágyítóként használhatunk bármilyen PVC kompozíciókban szokásos lágy ítószert. A találmány szerint eljárás szempontjából előnyösnek találtuk a dióktilftalátot, továbbá az alifás és aromás dikarbonsavak allilésztereit, valamint alifás dialkoholok, illetve palialkoholok akril- vagy metakrilésztereit és allilétereit. A lágyítót a PVC tömegére számítva általában 30-60% mennyiségben használjuk. A bevonóanyag, illetve impregnálószer felsorolt komponenseit kívánt esetben kiegészíthetjük a PVC tömegére számítva mintegy 5-50% töltőanyaggal, továbbá valamely ismert PVC stabilizátorral, tixotropizáló adalékkal, pigmentekkel és egyéb szokásos adalékokkal. Az üvegszálakra való felvitel előtt a bevonóanyag komponenseit a homogén keverék készítése szempontjából célszerű sorrendben, szükség esetén enyhe melegítés közben összekeverjük és alaposan homogenizáljuk. A bevonóanyagot elkészíthetjük egyszerű keverék alakjában, diszperziós közegként a lágyítót használva, de készíthetünk belőle szerves oldószeres diszperziót is mintegy 3-20 t%, előnyösen 5-12 t% ínért szerves oldószerrel, például toluollal vagy xilóllal. Uymódon az előbbi plasztiszolt organoszollá alakíthatjuk. Bizonyos esetekben célszerű lehet a bevonóanyagot vizes diszperziós alakjában elkészíteni. 189.728 5 10 15 20 25 3C 35 40 45 50 55 60 2
