189708. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a VIII:C véralvadási faktor előállítására

1 2 A találmány tárgya eljárás a vér frakcionálására, és részletesebben a VIIIG véralvadási faktor (ténye­ző) előállítására. A vér alvadása bonyolult élettani folyamat, amely­nek során a normál teljes vérben jelenlévő számos a­­nyag lép egymással kölcsönhatásba. Ismeretes, hogy egyes személyek vérében nincsenek meg bizonyos, a véralvadás mechanizmusával kapcsolatos, bizonyos faktorok. így például a klasszikus hemofiliában (vér­zékenységben) szenvedő betegek vérében nincs anti­­hemofiliás A faktor (AHF, VIII,faktor). A gemofilia B-ben szenvedő betegek véréből pedig a plazma trom­­boplasztin komponens (PTC, IX faktor) hiányzik. A hemofíliás betegek egy kis részének véréből hiányzik továbbá az úgynevezett Von Willebrand faktor is, amely a Vili. faktor lényeges komponense (összetevő­je). Ma általánosan elismert ténynek tekintik, hogy a VIII. plazmafaktor két komponense komplexe, és e két komponensnek különböző szerepe, különböző biokémiai és immunológiai tulajdonságai, valamint különböző genetikai kontrollja van. A VIII. komplex faktor egyik komponensének az antihemofiliás faktor­ra jellemző progoaguláns aktivitása van, ezt a kompo­nenst általában VIII:C faktornak nevezik. A másik, nagyobb részét, ez a komponens úgy lép kölcsönha­tásba a vérle mezkékkel, hogy ezáltal elősegíti az el­sődleges hemosztázist. Ezt a komponenst általában VIIIR faktornak (rosztocetin kofaktornak vagy Von Willebrand antigénnek) nevezik. Az X-kromoszómán keresztül öröklött VIII:C fak­tor hiányban (hemofilia A-ban) szenvedő betegek vé­rében a VIIIR faktor normális módon keletkezik és működik. Az ilyen betegeknek nincs szükségük arra, hogy a hemosztázis fenntartásához külső VIIIR fak­tort kapjanak, és így elegendő, sőt egyes esetekben előnyös, ha VIIIR faktort nem tartalmazó VIIIG fak­tor koncentrátumot adagolunk nekik. A VIII. komplex faktor és két komponense szer­kezetéről és működéséről további adatokat tartalmaz a közelmúltban megjelent három összefoglaló közle­mény: Hoyer, J. Amer. Soc. of Hematol., 58 (1), 1-13 (1981), Harris és munkatársai, Biochim. Bio­­phys. Acta, 668, 456470 (1981), és Fulcher és mun­katársai, Proc. Natl. Acad. Sei., USA, 79, 1648-1652 (1982). A VIII. faktort tartalmazó koncentrátumok (sűrít­mények) klinikai fontossága, valamint az a tény, hogy nagy mennyiségben szükség van ilyen készítmények­re, arra ösztönözte a kutatókat, hogy javított módsze­reket dolgozzanak ki az ilyen vérfrakciók előállításá­ra. A vér frakcionálására szolgáló, alacsony hőmérsék­leten végrehajtott, ismert Cohn-féle alkoholos eljárás J. Am. Chem Soc. 68, 459475 (1946) helyett kidol­goztak különféle további módszereket, amelyek során a normális szobahőmérsékleten használható frakcio­­nálószereket alkalmaztak. Az egyik ilyen eljárásban polimer polietilén-glikolt (PEG) alkalmaznak, amint ezt például a 3 631 018., 3 652 530. és 3 682 881. számú amerikai szabadalmi leírások ismertetik. Az említett szabadalmi leírásokban ismertetett módszer során azonban alkalmaznak egy krioprecipitációs (hidegen végzett kicsapási) műveletet, ezért ezt az eljárást a hidegen végzett műveletekhez szükséges berendezésekben kell végezni, és ennek során a VIII. faktor aktivitása lényegesen csökken. A 3 803 115., Re. 29 698., 4 203 891. és 4 289 691. számú amerikai szabadalmi leírásokban azt java­solták, hogy a Vili. faktor hozamának megnövelése céljából, az említett, polietilén-glikolt és krioprecipi­tációs művelet előtt kell az elegyhez hozzáadni. A VIII. faktor előállítására szolgáló, polietilén­­-glikolt, kriorecipitációs művelet és heparint alkalma­zó, említett módszerekkel kapcsolatban nem írták le, hogy e módszerekkel a VIII. komplex faktortól meg­különböztethető VIII.G faktort tartalmazó koncent­­rátumot lehetne előállítani. Javasolták viszont, hogy az an tihemofiliás faktor, a von Willebrand risztoce­­tin kofaktor és a fibronektin elválasztására szolgáló hidegen végzett kicsapást és kromatográfiát alkalmazó módszer során a plazmához heparint kell hozzáadni, lásd a 4 210 580 és 4 278 594. számú amerikai szaba­dalmi leírásokat. Az ismert, Cohn-féle alkoholos vérfrakcionálási eljárás egy további, javított változatát jelentette, az a módszer, amelynek során vízben oldhatatlan, térhá­lósított polielektrolit kopolimereket használtak ad­­szorbensként, lásd például a 3 554 985., 3 555 001., 4 118 554. és 4 157 431 számú amerikai szabadalmi leírásokat, továbbá A. J. Johnson és munkatársai, J. Láb. Clin. Med., 92 (a), 194-210 (1978). E polimer anyagokat más szerekkel, mint például ditio-treittel, továbbá Sepharose CL4B-vel és Sephadex G-100-zal kombinálva alklamazták, és így VIIIR faktort gyakor­latilag nem tartalmú VIIIG faktor koncentrátumo­­kat állítottak elő, lásd Harris és munkatársai, Biochim Biophys. Acta, 668,456470 (1981). Azt találtuk, hogy a VIIIG faktort tartalmazó koncentrátumot jó hozammal elő lehet állítani vér­plazmának szobahőmérsékleten végzett frakcionálása útján oly módon, hogy bizonyos adszorpciós művele­teket végzünk, amely műveletekhez külső eredetű he­parin jelenlétében, különböző, vízoldhatatlan, térhá­lósított polielektrolit kopolímert alkalmazunk. A je­len találmány értelmében a VIII.C faktort tartalmazó koncentrátum előállítására szolgáló eljárás az’alábbi müveleketből áll: 1. Vérplazmához vagy vérplazma-koncén hátúm­hoz exogén (külső eredetű) heparin jelenlétében, 7,0 és 8,5 pH-érték mellett hozzákeverünk 0,01 súly% és 0,1 súly% közötti mennyiségű, etilén és ma­­leinsav-anhidrid kopolimerizációja útján előállított, 3 mól% és 10 mól% közötti mennyiségű N,N-bisz-(rö­­vidszénláncú amino-alkil)-rövidszénláncú alkil-amin­­nal térhálósított, olyan vízoldhatatlan polielektroli­­tot, amelynek polimer láncához 90 mól% és 100 mól% közötti mennyiségű di-(révidszénláncú alkil)­­-amino-rövidszénláncú alkil-imido-csoport kapcsoló­dik, 2. az így kapott, adszorbeált plazma-frakciótól eválasztjuk a felülúszó folyadékot, 3. az említett felülúszóhoz exogén heparin jelen­létében 5,5 és 6,5 közötti pH-érték mellett hozzáke­verünk 1 súly% és 10 siÚy% közötti mennyiségű, etilén és maleinsav-anhidrid kopolimerizációja útján előállított, és 3 mól% és 10 mól% közötti mennyisé­gű, N,N-bisz-(rövidszénláncú amino-alkilj-rövidszén­­láncú-alkil-amin alkalmazásával térhálósított, olyan vízoldhatatlan polielektrolitot, amelynek polimer lán­cához 3 mól% és 7 mól% közötti mennyiségű di-(rö­­vidszénláncú alkil)-amino-rövidszénláncú alkU-imldo­­-csoport kapcsolódik, továbbá a fennmaradó összes 189.708 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom